Világutálat, embergyűlölet, halál, összeomlás : és mégsincs öngyilkossági gondolat

intro86 képe

Wáo!!!!! Hogyan is van ez??? Mi visz minket az öngyilkossági gondolatokig? és mi van akkor ha tényleg teljes az összeomlás ? újra és újra .... és legjobb lenne eltűnni, megszűnni, mégse gondolok fizikai tettre, elég ez ha megtörténik belül.

Szóval túl sokáig lebegtem, hétvégén nem volt terápia, már hiányzik, végig lebegtem, legalábbis könny-telen, ma ért utol pff, nagyot zuhantam. De még mindig nem akarok öngyilkos lenni. Részemről lehet ez már egy belső dolog. Vagyis .... nem tudom, már csak húzom magam után az életem. Tök felesleges fizikailag bármit tenni. Minek ha belül szét vagyok cincálódva?

Ma  - felmentem szülőkhöz (megjegyzem, kár volt! más kapcsolatom, jó semmi, ott meg kikészülök) - hogy a megváltozott címem - mert végre át lett írva - de a vízesektől meg a villanyosoktól még apámnak mennek a számlák. Gáz. Már van , át lett a címem írva, csak benn ezeknél ... még ... ezt rendeztük, és akkor jött anyám ..... és tarolt.

Vörösre festettem a hajam. Megint . Olyan réz vörösre. Másmilyenre mint eddig.

Erre anyám : Nem gondoltam, hogy te is vörös leszel .... azt hittem, hogy te szőke vagy.

Igen, szőkének születtem, de ki mondta hogy egy nap nem kattanok be és nem próbálgatok mindenféle vöröset.

Nagyon durva volt rádöbbennem, hogy épp csak anyám is mindig is szőke volt, aztán vörös lett, ma már ősz, de vörösre festeti.  Épp csak anyámból akarok egy darabot magamba a vörössel? Mert jobban nem lettem a hajfestéstől annyi száz.

Brutál volt ilyeneken gondolkodni.

A másik meg az a totális színjáték, amit .... fú, gyerekek, olyan sírógörcs és agresszív roham jött rám, nem elég a munkában megharcolni a sok hülyét, szorongani a kolléganő mellett, a buszban a klausztrofóbia, erősödő szorongás, egyre jobban és akkor itthon anyám ....

jajj anyám könnyek között, hogy teljesen leszívja ez a mama-ügy, hogy mi legyen vele, hogy jobb lenne ha hozzájuk jönne, nagyon idős és már a halál szélén .... legutóbb csak annyit nyeltem hogy haldoklik, most már többet. Anyám könnyek között ott, hogy most már készülnünk kell feketével ha a mama meghalna, bármikor. Mondanom se kell anyám is egy depressziós alkat és nem is olyan nagyon kerek a világ az anyjával hogy azok a könnyek őszinték legyenek. Teljesen érzéstelen végignéztem, felpróbáltam a fekete felsőket - asszondta most nem terhel, de inkább próba, legyünk túl rajta - hadd készüljek ki és megint nem látnak hónapokig. ( hiába beszélünk temetésről, anyám leragadt a ruháknál, a külsőnél, csak ahogy nála divat) 

Na aztán a lebegés becsődölt. Zokogva hánykolódtam, sőt hányni is kész lettem volna, persze már itthon egyedül.

Teljesen jól bírom, érzéstelen, vagy lebegek már amennyire lehet, de ha feldúsul a szar .... akkor feldúsul, és hozzárakom, nagyon jó lenne szétbaszni ezt a baszom képmutató világot. Picsán rúgni az egész társadalmat meg a sok képmutató létezést .... sőt, nem is akarok így létezni .... szétbasznám magam körül az egészet, mindent.

és most egy kis üzenet-jellegű, nem nevezem meg kinek, ha olvassa , rájön:

igen, 32 éves vagyok (csak a másik nemből) , szűz, sose volt igazán kapcsolatom , vagyis gázos kapcsolataim voltak, a komolyat nem bírtam, a legutolsóból 1 év se telt, menekültem, barátaim nincsenek, senki, sose voltam szerelmes, nem is ölel meg senki, szinte soha, elsorvad a lélek, de már nem érdekel, sőt lassan bemesélem magamnak, hogy nem is vágyok rá, mert megszoktam így az életet, ami így már nem is élet, szedek gyógyszert, és épp emiatt mindenki odébb állt, főleg aki ezzel nem ért egyet, vagy a következő dumával: "sajnálom hogy nem tudtam segíteni" és ennyi volt egy kapcsolat, izé, barátság, ha tudnám mi az,  van egy családom akikkel jobb nem tartani a kapcsolatot - mert rendszeresen ilyen állapotba kerülök - és szétbasznám a világot, és minden napi emberi kapcsolatomat, munkában, sok hülyével - és még én legyek normális, de vannak helyzetek meg kell oldani , ha nyugtatón él az ember akkor is - és én megint itt tartok, hogy nyugtató, máshogy nem ok, és voltam már én is az öngyilkossági gondolatok markában - de aztán sose - mindig túlsiklottam - de van az életemben orvos, terapeuta - csak ők, csakcsak - és amiket ők mondtak, azt hallom mindig - írjak, beszéljek, fessek, néha karcolni vágyok hogy ne magamra karcoljak - bármit de tenni TILOS - amúgy meg az én életem is egy szarkupac és én is kimondom, hogy legjobb lenne eltűnni a picsába innen, de valahol magamban már elfogadtam, hogy sajnos, akkor is le kell élni azt ami adatott, úgy ahogy adatott, LE - KELL - ÉLNI .... ja, igen, napi öröm semmi, hobbi semmi, teljes lelki kimerültség, nem mintha a kurva melóm miatt lenne időm élni, csak zuhanok át egyik napból a másikba .... szóval,

mindezt egybevéve azt hiszem, már réges rég kinyírhattam volna magam én is smileysmileysmiley és három a magyar igazság.

és nem hiába nem reagálok arra, hogy megérdemlem a boldogságot meg ilyenek .... nem reagálok, nem, mert időközben a saját gondjaimat vívom és attól még mert ki érdemel meg és mit, lehet hogy az sose jön össze.

ennyi. pont.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

tegnap is zokogtam, takaró alatt kuporogva zokogtam .... akárhogy nézzük az ember egyedül van .... mindent egyedül végig kell csinálni és végig kell élni .... akkor is ha belül már meghalt valami ..... inkább valaKI 


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 17

Jah, az.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

köröttem sosincs más csak a kutyám ... itthon a kutyám, igazából este vagyok itthon ... melóban mindenféle idegen ... ahol ebédelek, a sok idegen,  a hangok, túlingerlődés, a buszon mindenféle idegen ... ma valami idegen csaj beszólt valami okos kutyás tanácsot, fogtam magam továbbmentünk a picsába is vele ... kolléganő EQ 0, csak teljesítek és szorongok mellette, napi x órában .... és legjobb esetben is a szüleim EQ 0 markába kerülök, így kb mindenhol játszok..... baszom egy élet ez úgy ahogy van ....


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 17

Nem eq-nulláknak kell előadni magadat... ha csak olyanok vesznek körül, akkor persze, hogy úgy érzed, mindenki hülye. Pedig nem vagy egyedül.
Van, aki képtelen megérteni ezt, ezt el kell fogadni. De azért vannak kivételek. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

ma pedig jöttek a női bajos görcsök ezután az egész fos után .... szóval asszem tényleg bezárkózok. mindenkori lehetőségem az egy könyvre van és az ágyamra 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Nem zárkóztam be .... engedek ott ahol tudok. de más akkor sincs az életben, csak a meló, beledögölhetsz, hogy nincsenek valós érzelmek, nincs senki, max a család ahol olyan hamis minden, lehányom magamban az egészet ... de sokszor a világot is. ma is véletlen összefutottam apámmal. kérdezte hogy vagyok. most adjam neki elő? EQ 0-nak adjam elő? felesleges. bírod? - mármint a melót - bírjad. bírom - de már nem mondtam ki, csak továbbmentem. Fáradtan.


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 17

Azzal nagyon egyet tudok érteni, hogy attól még, hogy valaki megérdemel valamit, egyáltalán nem biztos, hogy összejön neki.
Viszont az sem segít a dolgon, ha az ember bezárkózik, elutasítja a lehetőségeket...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

ajándékba annak aki végigolvasott! 

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen