Mondd meg őszintén, hogy jobb nélkülem az Élet,
fekete a papír, fehérek az élek,
hang nem tör többé már az égnek,
az éjszaka magányában másik énem szavai lelkemhez érnek,
éjjel a könnyeknek már nincs miért féljenek,
a fekete papír szürkül a térben,
csak egyetlen betű vagyok, ki árván áll a létben.
Jobb lenne talán nélküle az Élet,
más fehér betűkre már nincsen reménye.

Végül e világban nem lesz több szó, megáll az Élet,
a lélek száll felfele a messzi sötét égnek,
hiszen tényleg mindig is jobb volt nélküle az Élet ...
a párás levegőben ússz tova csendesen,
tudom nélkülem tisztább az Élet,
csak egy koszos betű vagyok, csapódok a hideg lap élének,
toldd alám a feketét, hogy legalább elmosódva éljek,
a lélek már valóban semmit se érez,
csak lebeg neki a meleg tavaszi szélnek.

Eddig is mindenki lágyan, jeltelen, szótlan úszott az életemből el,
minden egyes veszteséggel újra csak erősödtem.

ezt xy-nak írtam, akinek privát üzenetet képtelen voltam, már egy hete semmi, mindenkivel hasonlóképp kezdődött, lassan finoman tűntek el az életemből, szóval mindegy itt már minden, meló reggeltől estig, embernek lenni , érezni úgysincs érkezésem ...