.......a kutya sok jót ad ... hülyékkel felesleges ordítani, úgyse veszi az adást  amúgy én nem is tudnék....én otthon évekig úgy kaptam az ívet, hogy félek a szótól, elnémulok és elmenekülök minden helyzetből .... megfogom a kutyám aztán csá, általában - szerintem amit te esetleg ki tudsz ordítani én elfojtom, haza jövök és zokogok meg csapkodok ha annyira gáz .... a "belerúgok a büdös kutyába" volt a kedvencem, olyan agresszív állat emberek vannak, haza jöttem, kutyával kimenekvés, séta, haza, sírva már majdnem....és itt őrjöngtem, kb magamban meg csapkodtam a párnát hogy "baszd meg, mielőtt bármit is tehetnél bármelyik kutya ellen, én fogom felrúgni a büdös segged " kb  ..... persze verbálisan, a sok bántás miatt leblokkolok, rettegek. de ha magam vagyok, kiadom ...... 

hát most nagyon nevetek, elérted )))) legfőképpen erőszakos de az nagyon.

amúgy mezei általános iskolai tanító .... ( csak épp engem nem sikerült sose helyzethez méltón kezelni, ezért is vannak a bajok, még 6.-osként is azt mondom korai emlék, hogy a kórusban énekelünk, a terem , benn sokan vagyunk, a hangok, bezár az egész, görcsöl a hasam és az utolsó pillanatban kirohanok .... de késő . aztán haza somfordáltam és igyekeztem titkolni, de a kedves anyám engem még inkább lebaszott, véletlenül se éreztem magam szó szerint FOS-UL, az iskolában a takarítónők fellázadtak, anyám elsikálta .....  nos, ez olyan ami egész baszott későbbi életem meghatározza és hosszú évek, tán már 30 fele jártam mikor terápiában erről - alig alig kimondva a dolgokat tudtam beszélni )

na meg persze, nem hiába került ő a Bárcziba, mert miután megszülettem és a gyes és ahol előzőleg tanított, nem vették vissza, megszivatták, így került a Bárcziba és lett gyógypedagógus, aztán elvégzett valami továbbképzést, elkezdett autistákat fejleszteni ..... hajjj, rögtön autista lettem  de annyira az lettem  hogy nem egyszer eszemben volt hogy kivizsgáltatom...de még máig se tudom azt mondani, hogy magam miatt tenném, csak egy rohadt papírt akarok .... az anyámnak felmutatni, hogy cseszné meg ....

és persze, kicsinek is a gondok, később kereste bennem, volt már minden érzelmi bajom, testi, ilyen olyan, nem voltam normális.....meg persze kerített nekem vagy 4 féle személyiségzavart 

még ha csak szakos lenne, nem, szakkollégiumban rajzos volt ... de sose használta azt ... 

a gyógypedagógiás még extrémebb 

és a vicc, hogy én is dolgoztam ott, - muszájból - mert szégyen a munkanélküliség - egy autista kislány mellé kerültem, szóval éne angol szak-osként autodidakta beletúrtam magam az autizmusba ..... is .... sokáig azt mondtam, az én jóédesanyámnak szakmai kilengése van, túl sok már az agyában az auti, fejlesztett stb ..... nálam viszont véletlenül se értett soha semmit, annyira fasza!!!!!!!! 

és őt is nagyszerűnek vallotta minden munkatársa, szakmailag király .... hát legalább úgy )))))

Pic köszöni  a simit, már szusziban van.  ( volt egy ilyen jófej nő, jött utánam a kutyám tök nyugodtan, azt hittem, és valóban haza mentünk volna nyugodtan póráz nélkül, de közbeszólt ez, Pic beindult, mert az a másik kutya pórázon szegény ko amúgy , azt hittem széttépi basszus , és akkor a nő, hogy miért van elengedve látja hogy nekimegy , gondoltam melyikre gondol, remélem a sajátjára, mert az enyém alapvetően nyugodt és barátságos, csak érzi a másik idegbetegségét hajj, ezeket tény, nehéz bírni, de csak pillanatok)  

Tegnap akkor kelt fel hajnalban, itt nézegettük egymást, mikor én nem bírtam aludni és kimásztam még egy frontinért ....  ilyenkor alszik, most legalábbis.  Nincs senki babyszitterem most, az emberi kapcsolataimat tekintve, szóval nem időzhetek sokáig fenn, időben el kell jönnöm haza ... végül is a melóm is ilyen gáz időnként, este 6 meg 7 mire haza esek, szóval Pic bírja a gyűrődést.

istenkínja tudja, sok mindent ismerek én is, de a projekciót amúgy nem ismerem fel, ez biztos, hogy nem ismerem fel, ebbe beletartozik, hogy magamnál se ismerném fel

- annyit tudok, hogy anyám szerint én rendszeresen csináltam, felé .... na aztán anyámmal tudod milyen fasza volt mindig minden ....

( amúgy az illető, akivel leveleztem, amikor besokkaltam az egész sz@rból,  ott is egy ..... hát - a pszichológusom szerint elég durva sértés volt már első körben - én el se ismertem hogy sértő, mert hozzá vagyok szokva hogy beszélnek velem, ha durva akkor durva, fel se fogom, mégis bántó azért - épp csak annyira, hogy egyszerűen megszakítottam a kapcsolatot, nem válaszoltam többet és ez épp elég volt, hogy el is felejtsem .....  amíg benne voltam a sz@rban, osztottuk egymást százon, sok mocskolódás, mocskos ... izé .... mocskosszájú vagy mi volt ez a szó .... erre még az orvosom szeme is tágra nyílt : magaaaa mocskosszájú? , szóval dobálóztunk a szép szavakkal, amiben mérhetetlen elfáradtam, tőle magától, meg a folyamatos verbális harctól és nem izgat, ha véletlenül ezt olvasná )