...

intro86 képe

Percek óta, itt ülök, nézegetek, kínlódok, halogatok ... írni ... már konkrétan nem merek semmit, mert még lesz akinek nyavajgó meg önsajnáltató leszek ... az meg nem tervezek lenni ... de arra sincs kontroll, ami minden este, minden áldott nap történik ha magam maradok ... tegnap miután ezt itt becsuktam, zuhany, ledobtam magam az ágyra, plafon-fókusz, igyekeztem nem gondolni semmire, nem érezni semmit .... a buli hangjai idehallatszottak, nekem pedig eszembe jutott annak a fájdalma, - persze mikor még teljesen magamnál voltam, józanon - mintha valakik a nevemet kiabálták volna....morajlott a tömeg, hiába néztem a hátam mögé és mindenfele, ilyen helyeken hall az ember mindent - amit tudat alatt szeretne - de teljesen egyedül voltam - ekkor mondtam azt, hogy na mostantól leiszom magam, na onnantól az első akit meghallottam, az a rendőr volt. Aki kérdezte, oké vagyok e ....

Lehet, ez a fajta mély magány valami önsajnáltató fos, akkor ez van, bocsánat attól aki nem bírja. Nem fogok sokáig .... maradni. Most is csakis azért, mert szabin vagyok (ha meló van, nem marad erőm élni se estére nemhogy még bárkivel szóba álljak)  és persze, - bár már meló idején kezdődtek a síró rohamok - a szabi még nehezebb. Valójában - akár így, akár úgy - mindenhol a rengeteg ember miatt nehéz - melóban is, folyamatosan a semmiről, szabin meg a magány ... bár melóban is a magány, nem sok a különbség, nem vagyok szocializált, se - az - amit ezer ember mondogat - mindig kikészülök ettől- ha könyvben látom - akkor is kiakadok - hogy az ember társas lény. Ezzel az elmélettel sose voltam békében és sose leszek, lehet azért mert túlságosan fáj. Nem vallom magam ilyen izének ... társas lénynek ... időm lett volna, de esélyem nem sok hogy legalább valami hasonlót érezhessek. Társas .... kiröhögni való részemről! 

de a napjaimat se bírom már itthon. Ennél, bárhol bármi jobb. - a múlt éjszaka is amúgy, a köhögés, a fuldoklás, a slejm és a mindent széttaknyolás, égő szemek - előre elnézést az önsajnáltatásért - 

szóval, holnap felmegyek Pestre, oda is csak akkor megyek ha van célom. Ha van hova , van kihez és tudom hogy vele biztonságos, tudom, érezzük egymást, tudom, nem sülhet el semmi rosszul .... holnap még benn van a kórházban, bemegyek hozzá. ( nem mentális, teljesen más, fizikai jellegű a dolog)

Annyi, ő is ír, én is írok és hasonlóan bonyolult a lelkünk és ahogy már beszéltünk erről, hasonlóan nehéz minket szeretni ... valahogy így találtunk egymásra. Egyszer már találkoztunk ... messze van ő ott, csak csetelni szoktunk, de ő az egyedüli akivel merek, őszintén lenni, aki nem basz le, aki nem fog konfliktusba keveredni velem (ahogy mindenki mással és szorongással slussz passz) ...... az egyetlen, akiért megéri felmennem Pestre. Terveztük hogy találkozunk, hát majd így most.

Tudom, hogy Pest az nekem alapvetően rettenet szorongás, a buszozás 2 óra út, öhm, ott eljutni á-ból b-be, tudom hogy rendszeresen sírva jövök haza, viszek is frontint, de már úgy érzem - ahogy itthon vagyok - már három ketivel se alszok - az 1 frontin helyett 2, égő szem sírás után is éberség, hajnalban szemezni a tv piros égőjével, ÉLJEN A DEPRESSZIÓ SZABADSÁGA, HAJJJJ.

uccazenére persze ne menjek, úgyis a mai az utolsó nap, mert azt se bírom piálás nélkül .... áh, meg lehet hülyülni, úgyhogy holnap ha piros hó esik - az asszem, a jelenlegi időjárási viszonyokkal nem fog - akkor is feljutok Pestre, most ott szorongom szét magam, az utazás, kórház stb, nem eszek, nem iszok a szokásos körülmények, de legalább egy olyan emberhez megyek, akihez - talán egyedül hozzá - közel tudom magam érezni, vagy itthon szorongok aztán a szabim végére kiugrok az ... 1. emeleten lakok, ez épp csak annyira biztos, hogy kitörném valamimet oszt kész. Kerítenem kéne más módszert. Pff.

Na befogtam azt az önsajnáltató kis pofámat. 


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 23

Úgy minden mástól függetlenül elég nagy probléma ha valaki úgy reagál hogy "csak sajnáltatod magad" stb., főleg itt...engem is felzaklatott volna. 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Én meg nem tudnék nem... Anyámtól ezt az egyetlen hatékony védekezési mechanizmust tanultam... Hát, amikor 10-1-2 évesen rádobták a foximra a csikket, csak bőgtem... Később egy ilyen "felrúgós" beszólásra – hát, rúgtam, ordítva, hogy "hogyha rugdosódunk, hát rugdosódjunk"... És ahogy a volt áternőm mondta: én nem kiadom magamból a feszkót, hanem még jobban belehergelem magam. Mint anyám.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

.......a kutya sok jót ad ... hülyékkel felesleges ordítani, úgyse veszi az adást smiley amúgy én nem is tudnék....én otthon évekig úgy kaptam az ívet, hogy félek a szótól, elnémulok és elmenekülök minden helyzetből .... megfogom a kutyám aztán csá, általában - szerintem amit te esetleg ki tudsz ordítani én elfojtom, haza jövök és zokogok meg csapkodok ha annyira gáz .... a "belerúgok a büdös kutyába" volt a kedvencem, olyan agresszív állat emberek vannak, haza jöttem, kutyával kimenekvés, séta, haza, sírva már majdnem....és itt őrjöngtem, kb magamban meg csapkodtam a párnát hogy "baszd meg, mielőtt bármit is tehetnél bármelyik kutya ellen, én fogom felrúgni a büdös segged " kb laugh ..... persze verbálisan, a sok bántás miatt leblokkolok, rettegek. de ha magam vagyok, kiadom ...... 


3
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Még egy csak: ezeknek szereptévesztésük van. Nekünk nem a tanárunk, hanem az anyánk (kéne legyenek).


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hát, ezek csak egy szakra jártak... Legfeljebb más spécikkel... Laughing out loud

Nem kezdek "sztorizni", mert te reggel utazol, én meg megyek le piáért. Utálok egyedül, itthon inni... 

Picnek még egy ciró.

Jó pihenést!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

laughlaugh

hát most nagyon nevetek, elérted Smile)))) legfőképpen erőszakos de az nagyon.

amúgy mezei általános iskolai tanító .... ( csak épp engem nem sikerült sose helyzethez méltón kezelni, ezért is vannak a bajok, még 6.-osként is azt mondom korai emlék, hogy a kórusban énekelünk, a terem , benn sokan vagyunk, a hangok, bezár az egész, görcsöl a hasam és az utolsó pillanatban kirohanok .... de késő . aztán haza somfordáltam és igyekeztem titkolni, de a kedves anyám engem még inkább lebaszott, véletlenül se éreztem magam szó szerint FOS-UL, az iskolában a takarítónők fellázadtak, anyám elsikálta .....  nos, ez olyan ami egész baszott későbbi életem meghatározza és hosszú évek, tán már 30 fele jártam mikor terápiában erről - alig alig kimondva a dolgokat tudtam beszélni )

na meg persze, nem hiába került ő a Bárcziba, mert miután megszülettem és a gyes és ahol előzőleg tanított, nem vették vissza, megszivatták, így került a Bárcziba és lett gyógypedagógus, aztán elvégzett valami továbbképzést, elkezdett autistákat fejleszteni ..... hajjj, rögtön autista lettem laugh de annyira az lettem laugh hogy nem egyszer eszemben volt hogy kivizsgáltatom...de még máig se tudom azt mondani, hogy magam miatt tenném, csak egy rohadt papírt akarok .... az anyámnak felmutatni, hogy cseszné meg ....

és persze, kicsinek is a gondok, később kereste bennem, volt már minden érzelmi bajom, testi, ilyen olyan, nem voltam normális.....meg persze kerített nekem vagy 4 féle személyiségzavart laugh

még ha csak szakos lenne, nem, szakkollégiumban rajzos volt ... de sose használta azt ... 

a gyógypedagógiás még extrémebb laugh

és a vicc, hogy én is dolgoztam ott, - muszájból - mert szégyen a munkanélküliség - egy autista kislány mellé kerültem, szóval éne angol szak-osként autodidakta beletúrtam magam az autizmusba ..... is .... sokáig azt mondtam, az én jóédesanyámnak szakmai kilengése van, túl sok már az agyában az auti, fejlesztett stb ..... nálam viszont véletlenül se értett soha semmit, annyira fasza!!!!!!!! 

és őt is nagyszerűnek vallotta minden munkatársa, szakmailag király .... hát legalább úgy Smile)))))


6
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Oh, tényleg, a te kedvesédesanyád milyen szakos? (Az erő- -oson kívül.) Mert az enyém magyar-KÖNYVTÁROS!!!


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Aha. Értem. Engem a harc, főleg a verbális harc, feldob. Úgy egyáltalán, a verbalitás. Ezt "tanultam" anyámtól... a nagyszerű pedagógustól. De ha kiszolgáltatottnak érzem magam, mert nincs eszköz a kezemben... mert mondjuk, tudom, hogy igaza van a másiknak, szerintem is, igaza. És bánt. Kihasználja ezt, és bánt. És nem tudok védekezni... mert tudom, hogy nincs igazam. És akkor FÉLEK. Ezért nem megyek el a sebészhez pl. Ezért nincs kutyám, mert még egy TÖKÉLETESEN szocializált (olyan persze nincs) kutyánál meg azt szólják be, hogy "persze, hogy szót fogad, mert agyon van verve". És ha ordítok, h nem, te barom, még jobban ez lesz a meggyőződése. És nem bírom már, h minden séta előtt, ugye napi min. 3x, már fél órával, görcsöljek. Így még egy kutyám sem lehet. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Pic köszöni  a simit, már szusziban van. smiley ( volt egy ilyen jófej nő, jött utánam a kutyám tök nyugodtan, azt hittem, és valóban haza mentünk volna nyugodtan póráz nélkül, de közbeszólt ez, Pic beindult, mert az a másik kutya pórázon szegény ko amúgy , azt hittem széttépi basszus Sad , és akkor a nő, hogy miért van elengedve látja hogy nekimegy , gondoltam melyikre gondol, remélem a sajátjára, mert az enyém alapvetően nyugodt és barátságos, csak érzi a másik idegbetegségét hajj, ezeket tény, nehéz bírni, de csak pillanatok)  

Tegnap akkor kelt fel hajnalban, itt nézegettük egymást, mikor én nem bírtam aludni és kimásztam még egy frontinért ....  ilyenkor alszik, most legalábbis. heart Nincs senki babyszitterem most, az emberi kapcsolataimat tekintve, szóval nem időzhetek sokáig fenn, időben el kell jönnöm haza ... végül is a melóm is ilyen gáz időnként, este 6 meg 7 mire haza esek, szóval Pic bírja a gyűrődést.


9
Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

istenkínja tudja, sok mindent ismerek én is, de a projekciót amúgy nem ismerem fel, ez biztos, hogy nem ismerem fel, ebbe beletartozik, hogy magamnál se ismerném fel

- annyit tudok, hogy anyám szerint én rendszeresen csináltam, felé .... na aztán anyámmal tudod milyen fasza volt mindig minden ....

( amúgy az illető, akivel leveleztem, amikor besokkaltam az egész sz@rból,  ott is egy ..... hát - a pszichológusom szerint elég durva sértés volt már első körben - én el se ismertem hogy sértő, mert hozzá vagyok szokva hogy beszélnek velem, ha durva akkor durva, fel se fogom, mégis bántó azért - épp csak annyira, hogy egyszerűen megszakítottam a kapcsolatot, nem válaszoltam többet és ez épp elég volt, hogy el is felejtsem .....  amíg benne voltam a sz@rban, osztottuk egymást százon, sok mocskolódás, mocskos ... izé .... mocskosszájú vagy mi volt ez a szó .... erre még az orvosom szeme is tágra nyílt : magaaaa mocskosszájú? , szóval dobálóztunk a szép szavakkal, amiben mérhetetlen elfáradtam, tőle magától, meg a folyamatos verbális harctól és nem izgat, ha véletlenül ezt olvasná ) 



Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nehogy már pont azon az EGYETLEN szar beszóláson görcsölj... Ő abszolút "csak" projektált...

JÓ utat, kellemes beszélgetést! Picnek nagy ciró!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen