...

intro86 képe

Megpróbálom elmagyarázni, amit a pszichológusomon kívül talán senki se fog igazán érteni, de magyarázkodhatok újra újra és újra, feleslegesen. Hm, nem azért nem nyitok mások felé mert nem akarok ....

Van egy konkrét terápiás helyzetbeli példám :

Eljutottam addig a pontig, hogy elnémultam. Több hete, hónapja a magány, amikor még dolgoztam, nap mint nap a sok hülye ember, nap mint nap tartani kellett magam ..... haza jöttem, le a kutyával, este beestem az ágyba vagyis csak a paplanra, néztem a plafont és pikkpakk rám tört a zokogás, terápián pedig lenémultam / végleg! Vagyis, nem végleg, de nagyon kell érteni hozzám :::: felvetődtek kérdések : rá haragszok , a pszichológusra ? ha nem, akkor történt valami? csak vele csinálom ezt ? - kérdezgetett, nem volt válasz , végül arra a kérdésre reagáltam először, hogy a .... a mióta tart ez - nincs válasz, végül ott buktam ki, hogy a munkámban se beszélek e ? ----- halálosan elfáradtam már lelkileg, szétziláltak a mindennapok, a munkámban a sok felesleges szócséplés és igen, mielőtt eltűntem innen itt is az üzengetésekbe fáradtam el, hogy az illetővel oda-odavágtunk egymásnak, amúgy is ha kibukok, - valószínűleg mert a való életben nem kommunikálok, blokkolt vagyok vagy épp halálosan fáradt a világtól, a magánytól, hogy mindenki telefonál, pofázik,már egy buszon való létezéstől elfáradtam és még ott volt kolléganő, aki pörög, nincs megállás, meg a sok ember, akiknek reagálgatnom kellett, ez offline, aztán online meg kiakadtam és írva oda-odavágok sajna, és ő ki is provokálta, úgy gondolom -------- nagyon rég volt egy két ember, aki közelebb jutott hozzám, chat-en, de már egyik sincs a közelben) 

nos, ezek után a terápiás némaság : innen vezetek le valamit .

- Nem tud beszélni vagy nem akar ? ---------------------- bingo-kérdés. ugyanezt tudom bejátszani az emberekkel való ilyen olyan viselkedésemre, nyitottságom hiányára vagy a szúrkálásra, nem az van, hogy nem akarok ... nem akarok megtenni dolgokat, sokkal inkább hogy nem tudok. és ezt minél többször hallgatom, annál szorongóbb leszek és még inkább bezárkózok.

Szóval a két szó: akarok / tudok --- úgy gondolom, nem tudok és ettől ---- lehet nem sokan hiszitek el, de én szenvedek a legjobban hogy nem tudok, a magány az ember lelkét teljesen kiüresíti.

Már csak József Attila szelleme van velem a tükörfal túloldalán, de ez sokaknak nem újdonság. Csak a szokásos.Szellemek, démonok és társaik, a földi, élőlényekkel nem jutok egy hullámhosszra, hacsak a kutyákkal nem, talán azokkal.

Megint uccazene, az a parti, amire tavaly minden nap mentem, ittam, táncoltam, minden évben van, most már első nap ---- máshogy azt a magányt nem bírom mint szanaszét kell inni magam, pörög a világ és én azt érzem, most rögtön piát és sokat .... és szánalmas módon egy rendőr vette észre, hogy nem vagyok jól. Az jött oda, mert úgy néztem .... néztem ki, a falnak dőltem és valamit motyogtam magam elé, miközben köröttem mindenki társaságban és jól érezte magát. A rendőrt lekoptattam valami olyannal, hogy semmi gáz .... nem voltam magamnál. Közben ha megmondtam volna neki a tutit : nézzen szét. lát valakit is ezen a baszott fesztiválon ennyire szánalmasan egyedül? 

A fröccsbe egy kis szörp, máris itatja magát, a pszichológus tanácsára most már nem megyek, hogy ha nem érzem jól magam ne és sok ember között még szétcincálóbb a magány mint itthon egyedül ... azt hittem, aznap hogy jól éreztem magam, de asszem mégse. Piával se. Másnap se. Még rosszabb lett.

Jaaaa, előtte mikor már kb nem tudom hányadik hete minden áldott nap 11 és éjfél között jött a síró roham, köhögés is, konkrét fuldoklás, sőt az utóbbi hetekben kb berekedésig nyomtam lelkileg, de véletlenül se beszéltem senkivel .... nincs kivel és kész. Sokszor már ott tartottam, inkább kívül sebesíteném meg magam, hogy kívül fájjon ne belül ......

Na mikor ez így sok lett - visszaemlékeztem hogy egyszer anno azt mondta az orvos ha nagy gáz van, szedhetek plusz ketit, ez nálam azt jelenti hogy hármat. ( mást 1 is kivág, én 2-t szedtem már rég és így is minden éjjel itt zokogtam ) vagyis egyik nap, akkor épp moziba mentem majd mire haza jöttem, jött a szokásos, a szokásos időben mindig 11 és éjfél között.

Gondoltam, nem szépet, "baszd meg ahol vagy, beszedek hármat", ütött, másnap 13 óráig úgy aludtam mozdulatlanul.

Amúgy csak pár szó az emberekről :::::::::

halálba ígérget az összes. van egy másik fesztivál, az is itt, itteni városi, roze rizling, zene, borok, mindenféle, de minőségi, ja egy kis téren és tömegnyi ember, oda is mentem, egy nap, bőven elég volt, xy megígérte, oh, persze elmegyek veled .... (ugyanez még korábban beszéltük, hogy palacsintázunk együtt, akkor tele volt az illető komoly egészségügyi gondokkal, akkor közel álltunk egymáshoz, én is éreztem, meggyógyult, meló ezerrel, le vagyok ejtve és soha, de soha nem fogunk palacsintázni, vagy bármit, kávézni - azt is egyedül szoktam )

Szóval szart. utána láttam a képeit az fb-n hogy ott volt a borozós zenei bulin, és én is, EGYEDÜL.  baszná meg, legalább ne mondogatna senki olyanokat ami nem valósul meg .... találtam egy bort ami ízlett de dl / 1000 ft, ott nem nekem találták ki az árakat .....

Egyéb xyzq valamikor hónapokkal ezelőtt felvetette hogy elmehetnénk valami cukrászdába .... mondta, mi és hol , én nem ismertem azt a cukrászdát, de időközben szarrá ment az illetővel a kapcsolatom, letöröltem az fb-n is, családja van, jó kapcsolatokkal, a kutyám mindig jobban érdekelte és én bármikor - volt mikor már erőltettem hogy beszélgessünk, de az lett a vége hogy szinte remegtem belül és még rosszabbul lettem .... 

Jaaaaa, igen, szartam bele, elmentem a cukrászdába egyedül, süti, kapuccsinó, limonádé, biztos akkor is valami olyan éjszaka után amit végigbőgtem ...... régen nem kávéztam ennyit.

Szóval, már nem hiszek senkinek semmit, egy baszott szót se, SEMMI. NEM. VALÓSUL. MEG. MÉG A ROHADT SZÓ ÉS ÜRESSÉGTŐL CSENG.

A DARK FANTASY, A DÉMON ÉS SZELLEMVILÁG LASSAN KÖZELEBBI MINT A KIBASZOTT VALÓSÁG. 

AMÚGY EZEN A HÜLYE UCCAZENÉN IS, AZ ELSŐ NAP, AMÍG NEM ITTAM LE MAGAM, MINTHA MINDENHONNAN A KERESZTNEVEMET HALLOTTAM VOLNA ...... SZÁNALMAS. NA ENNYI. 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szép.

Lásd, ez nem költői, de igaz. Nem túl rég írtam a blogot... Hátha így elolvasod...

https://www.bura.hu/blog/kleo-blogja/2019-jun-05/6-7


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Néha hangosan olvasom fel, magam előtt nem gáz, más előtt nem tenném.....de ez a hidas ez visz, ez őrületesen sodró, mint a Duna ...

bemásolom, melós volt visszapergetni a blogomat mert nem ma írtam. 2015 volt, jó bazi rég, akkor már ott lengett a pszichiátria az életemben de még húztam, Pestre jártam fel tanulni - gondolhatjátok, hogy ezt se magamtól, muszáj volt - persze egyre több pánik, itthon emberi kapcsolatokban rengeteg szorongás, talán épp akkor kezdtem gyógyszert szedni (?) , mert sok régi jó ismerőssel akkor vált szorongóvá minden és hagytak ahol vagyok, akkor írtam. 

AZ UGRÁS - de jó, beteszi egyben, képpel, akkor zajlott ez le, mikor átment a buszom a hídon, a történet pikkpakk lepergett előttem, de akkor 2015 volt, rég volt, más volt, tán én is más voltam, akkor még hittem valami olyan erőben, amiben ma már nem

A lány ott állt a hídon. Alatta elterült a mélység és valahol ott a mélyben a folyó dühödten csapkodta hullámait a viharban. Egyre közelebb ment a híd széléhez. Lelke mélyén is viharok dúltak, lába remegett. Fejében ezernyi kérdés, szívében ezernyi érzés kavargott. Nem érezte az élet értelmét és nem tudta, vajon miért is született ő erre a földre. Egyet viszont biztosan tudott. Szeretett volna visszamenni a Fénybe, szeretett volna újra kapcsolódni a forráshoz, ahhoz a nagy, egyetemes és fényes égi forráshoz, ahonnét az emberek a földre születnek, hogy megkezdjék földi útjukat.

Csak állt a híd szélén. A vihar szele egyre inkább elérte. A folyó veszélyesnek tűnt és dühödtnek. Hullámai magasra csaptak. A lány félt, félt az ugrástól és mégis, vágyta az ismeretlent. Tudni akarta, mi történik abban a bizonyos percben, amikor lelke elindul a Fény felé és elkezd eggyé válni vele. Tudta, hogy abban a percben válik valójában szabaddá. Csak állt ott mozdulatlan, lelke viszont akárcsak a folyó hullámai viharosan tajtékzott. Egy váratlan pillanatban meglátott egy apró villanást s megdördült az ég. Isten megadta az utolsó löketet. Ugrott végre.

A szabadesés varázsa elragadta, az adrenalin kiszabadult testéből, felküldte az égbe feszültségeit majd belezuhant a tajtékzó vízbe. Egyszerre érzett hideget és valami furcsa meleget. Megremegett a két ellentétes érzet, két nagyon más energia ütközésétől. Ugrott, képes volt megtenni. Végül a vízben találta magát. A hullámok feje fölé csaptak és elmerült. Lélegzetét visszafojtva merült egyre mélyebbre, körötte a vihar által felkorbácsolt víz sötétsége. 

Mígnem egyszer csak tudata tisztulni kezdett. Egy halovány fénysugarat látott belecsapni a vízbe. A fénysugár egyre csak süllyedő teste után iramodott míg végül lágyan és gyengéden elérte, fizikai testén áthatolva belecsúszott lelkébe. Ez az apró fényfonál pedig elkezdte húzni, egyre feljebb és feljebb a sötét, felkavarodott vizű folyó mélyéről. Ez az apró fénysugár akkor és ott egy választást jelentett: Az Életet. Isten ezt választotta számára.

A fénysugár lelkébe költözött majd egy vékonyka fényfonal kezdte egyre feljebb húzni. A lány nem igazán tudta, mi történik vele, de érezte, hogy emelkedik, hogy tudata tisztul. Tudta, hogy nincs más útja, vissza kell térnie. A fényfonál csak húzta és húzta gyengéden egyre feljebb míg végül a felszínre nem értek. Ekkor, ebben a varázslatos percben egy pillangó szállt bele a vihar 'esőerdejébe'. 

267906_717239978_big.jpg

A fényfonal láthatatlan ereje egyre csak húzta a lányt a part felé miközben sugarai átmelegítették szívét.

Végül ott ült a folyóparton és végre azt érezte, nincs egyedül. Érezte, hogy valami láthatatlan erő vigyázza útját és ez eddig sose érzett bizalommal töltötte el szívét. A híd pedig? A híd ott magasodott felette. Az a híd, amiről a mélybe vetve magát elindult az útra.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ő meg Arany János.

HÍD-AVATÁS 
 

Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"

 És kártya perdül, kártya mén;

Bedobta... késő visszavenni:

 Ez az utolsó tétemény:
 "Egy fiatal élet-remény."

 A kártya nem "fest", - a fiúnak

 Vérgyöngy izzad ki homlokán.

Tét elveszett!... ő vándorútnak

 - Most már remény nélkül, magán -
 Indúl a késő éjszakán.

 Előtte a folyam, az új hid,

 Még rajta zászlók lengenek:

Ma szentelé föl a komoly hit,

 S vidám zenével körmenet:
 Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.

 Halad középig, hova záros

 Kapcsát ereszték mesteri;

Éjfélt is a négy parti város

 Tornyában sorra elveri; -
 Lenn, csillagok száz-ezeri.

 S amint az óra, csengve, bongva,

 Ki véknyan üt, ki vastagon,

S ő néz a visszás csillagokba:

 Kél egy-egy árnyék a habon:
 Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

 Elébb csak a fej nő ki állig,

 S körülforog kiváncsian;

Majd az egész termet kiválik

 S ujjonganak mindannyian:
 "Uj hid! avatni mind! vigan."

 "Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"

 Fehérben ifju és leány

Ölelkezik s a hídon van már:

 "Egymásé a halál után!"
 S buknak, - mint egykor igazán.

 Taps várja. - "Most a millióson

 Van a sor: bátran, öregem!" -

"Ha megszökött minden adósom:

 Igy szökni tisztesebb nekem!"
 S elsímul a víz tükre lenn.

 Hivatlanul is jönnek aztán

 A harmadik, a negyedik:

"Én a quaternót elszalasztám!"

 "Én a becsűletet, - pedig
 Viseltem négy évtizedig."

 S kört körre hány a barna hullám,

 Amint letűnnek, itt vagy ott.

Jön egy fiú: "Én most tanúlám

 Az elsőt; pénzem elfogyott:
 Nem adtak: ugrom hát nagyot!"

 Egy tisztes agg, fehér szakállal,

 Lassan a hídra vánszorog:

"Hordozta ez, míg birta vállal,

 A létet: mégis nyomorog! -
 Fogadd be, nyílt örvény-torok!

 Unalmas arc, félig kifestve -

 Egy úri nő lomhán kikel:

"Ah, kínos élet: reggel, estve

 Öltözni és vetkezni kell!"
 Ezt is hullámok nyelik el.

 Nagy zajjal egy dúlt férfi váza

 Csörtet fel és vigyorgva mond:

"Enyém a hadvezéri pálca,

 Mely megveré Napleont!"
 A többi sugdos: "a bolond!..."

 Szurtos fiú ennek nyakába

 Hátul röhögve ott terem

S ketten repűlnek a Dunába:

 "Lábszijjra várt a mesterem:
 No, várjon, míg megkérlelem!"

 "Én dús vagyok" kiált egy másik

 S élvezni többé nem tudom! -"

"Én hű valék a kézfogásig

 S elvette Alfréd a hugom'!"
 Eltűnnek mind, a járt uton.

 "Párbajban ezt én így fogadtam:

 Menj hát elül, sötét golyó!" -

"Én a szemérmet félrehagytam,

 És íme, az lőn bosszuló:
 Most vőlegényem a folyó. -"

 Igy, s már nem egyenkint, - seregben,

 Cikázva, némán ugranak,

Mint röpke hal a tengerekben;

 Vagy mint csoportos madarak
 Föl-fölreppenve, szállanak.

 Órjás szemekben hull e zápor,

 Lenn táncol órjás buborék;

Félkörben az öngyilkos tábor

 Zúg fel s le, mint malomkerék;
 A Duna győzi s adja még.

 Néz a fiú... nem látja többé,

 Elméje bódult, szeme vak;

De, amint sűrübbé, sűrübbé

 Nő a veszélyes forgatag:
 Megérzi sodrát, hogy ragad.

 S nincs ellenállás e viharnak, -

 Széttörni e varázsgyürüt

Nincsen hatalma földi karnak. -

 Mire az óra egyet üt:
 Üres a híd, - csend mindenütt.

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29
"A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed."

Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

idehallatszik az uccazene, én meg asszem dobok egy zuhanyt, és lefekszem bámulni a plafont .... volt ez a "miért megy, ha nem érzi jól magát ..." 'azért hogy ne itthon csesszem az eget az egész szabadságom alatt' ... rám néz, 'persze megértem, társaságra vágyik ' .... 'de úgy hiszem, ott csak még rosszabb ...' ...

ma öcsém zenekara is játszik, majd éjfélkor, .... inkább nem, józanon nem bírom, és szülői figyelés esélyével nem ihatnám le magam .... legutóbb - mikor öcsémék először játszottak, majdnem elbőgtem magam, persze józanon, nem ihattam .... most meg dönthetek, ha bemegyek, az ko, ha itthon maradok gyógyszer ....

nem feltétlen megvetés, de nekem már mondhat meg ígérhet, meg istenkínja, a bárki (az nálam szinte egyenlő a senkivel) , de nem szabad hinnem .... téves megvezetések, végül a magány marad .... meg különféle szellemek, majd kiválogatom én kikre gondolok smiley ...... fura mód, általában öngyilkosokkal szimpatizálok ..... akikről tudom


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Akkor Tőle egy tanács:

"S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg."


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

és ez, ÖRÖK, DE KI LEHET KIABÁLNI ..... ÉNEKELNI. ÚGY ÉRZEM MAGAM, MINT EGY SZELLEM....NAGY IGAZSÁG. ha már muszáj, biztonságosabb közvetítő számomra a zene.... a szó ... hát azt hagyjuk el inkább sad

 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

hozzászólok magamhoz, egyelőre, a facebook-on rendszeresen ezt csinálom ..... úgy érzem ez sokkal szebben kifejez mindent, mint én valaha is ..... József Attila szellemével azért összetartunk, a múlt héten úgy döntöttem, hogy 17 éves voltam, mikor megígértük egymásnak .... hogy az üvegfal két felén, ő és én ..... 

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen