lebegő

intro86 képe

Már nem sírunk, már csak a nyugtató a nyelven,
az édes lé magával vitte, kezem kezedben,
mi talán örökre együtt egy furcsa különc rendben,
egy sírban fekszünk, egy érzelmi testben.

 

minél többször olvasom, annál jobban úsznak bennem a sorok, tagjaim könnyűek, lelkem nem érez semmit, nem fáj, nem szól, csak .... lebeg .... és ebben a lebegésben verssorok keverednek az élet baszom kis emberi vagy embertelen pillanataival ... és nappalra éjszaka jön, éjszakára nappal, a verssorok úszkálnak belül  és  lebegek tovább .... asszem, így jó .... 

Megosztás Viberen