Itt mondom el, mert az itteni közeg érti. Amúgy az fb, meg annak a baszott chat-je off-oltam magam, deaktiváltam, a chat-et is kinyomtam, kierőlködtem, hogyan lehet kiloggolni, hisz 1. úgyse keres senki, 2. én függőként várok mindent, de 3. legfőképp kiakadok és még inkább szorongok, vagyis 4. az ON-LINE  lét - ahogy mondják is csak még szorongóbbá tesz.

Ma voltam dokinál - meg mivel van pár csúszó napom - megúsztam kolléganőt magyarázkodás nélkül - mentem a lógushoz is. A dokinő, persze jó reggel. Leültem. Hulla fáradt voltam. Nagyon nem voltam jól. Most nem járkáltam, pörögtem, csak ültem ott magamba roskadva, hogy na most hogyan fogok beszélni. Elő kellett vennem a naplót amibe dátumok szerint - jegyzeteltem külön, mára, csak a fő fontos dolgokat, hogy az elmúlt időszak - nagyon gáz volt - az éjszakai zokogások 11 és éjfél között, kb rendszeresedve június végén július elején, aztén a szabi, a kitörési próbáim, a magány meg a piálás meg a rendőr, meg a munka, meg a - hazajövök és zokogok - ( megjegyzem, anyám mindig azt mondta, csak dolgozni tudjak, mert ha nem az a vég - néha megfordul a fejemben, hogy egyszer nem fogom tudni magam bevonszolni, de akkor én kb senkinek nem venném fel a telefont - )

Szóval, egyszer egyszer az öngyilkosság is kavargott, de bevettem a nyugtatót és másnap újra bevonszoltam magam dolgozni. (ma voltam benn a 10.-ei szabit kiírni, a munkaügyis azt mondta, úgy jövök mintha valami bányából jönnék , hát a hátterét nem tudja)  Érezhetném magam valami hülye példaképnek is, de nem, tökéletesen megértem azt aki besokall az életéből, sőt az öngyilkos költőkhöz vagy bárkihez is állok közel - halálon túl is. Bár asszem értelme sincs, se élni, se halni. Sajnos ez a rohadt élet. Végigszínleled a napod, minden teljesen rendben van - oké, ha elszorít a mellkasod, stikában beveszel egy nyugtatót - este haza érsz és várod mi lesz. Lesz e valami, vagy csak egy éjszaka és egy újabb nap ... de történik e bármi éjszaka és hogy siklasz át a másnapba, hányszor nyomtam én ezt - már akkor mikor még közöm nem volt gyógyszerhez ---------- merthogy évekig azt mondtam NEM, ÉN NEM, ÉN MEGOLDOM MÁSKÉPP, MEG ÍGY MEG ÚGY ....

NA A NAGY POFÁM, AMI VOLT.

Most az esti gyógyszerekkel kicsit belehúztunk. Eddig keti, 2 és persze frontin - na meg persze a zokogás meg a plüss maci magam alá gyűrése, minden összetaknyolása, néha kutya kiváltotta, hogy puszilgat és én úgy érzem, nem is érdemlem őt. ..... és reggel scippa, eddig,

erre most bele 2 kventiax - végül is hatóanyagában ugyanaz, de 8 óra alatt kimegy - nem hosszú felszívódású - vagyis ----  de ha 8 fele beveszem, nézzük, mi lesz a késő esti zokogásokkal.

Megnézzük így. ------- és már vannak a dr.nő fejében további lépések is.

Ezért is töröltem magam az fb-ról senki nem nézze a depis .... , bár valójában kit is érdekel? És nekem se kell nézni mindenki boldogságát meg családját meg barátokat meg a sok überfasza cikket és idézetet.

Amúgy elég furák az emberek. Van egy ----- illetve volt egy ----- ííí, hogy nevezzem, félig barátnőm, félig anyám, aztán mikor szarrá ment a kapcsolatunk (mentális ütközés, kioffoltuk egymást ), minden magyarázat nélkül levett az ismerősei listájáról. Hát nagyon gáz, hónapok mire feldolgoztam, hiszen nem tudtam miért, ahogy senki másnál se. Hónapok után belökte, hogy nem bírta olvasni a depis verseimet. Nos, eltelt x idő mire a napokban visszajelölt ismerősnek, elfogadtam, bár magam se értem. A depis verseim ugyanazok .... 

de mindegy, most én töröltem le magam, ne kelljen se neki se senkinek ott.....

Az éjjel smseztem vele. Jajj, mert hogy fog utolérni ha a chat-et is tiltom? Nos, mikor akart ő utolérni?

Általában akkor ha valami baja volt, épp túl egy szörnyű temetésen stb, ez volt a legutóbbi, azóta nem keresett, ahogy senki se, szóval teljesen felesleges léteznem.

7 napra van beállítva. Komolyan mondom, 2-3 napig nehéz, mindig odamegyek a kezdőlapra, persze a függőség, de 4-5 nap után teljesen hozzászokik az életem, nincs fb, nincsenek emberek. 

Csak a meló, a túlélés, a gyógyszer. Talán innen is csak azért nem törlöm magam - mert - nem tudom - simán megtehetném - de tudom, hogy pár napon belül visszajelentkeznék.

Amúgy ez is csak fb ----- egy új valakivel beszéltem a gondokról - ismerem régről személyesen, ő készített angol emelt érettségire - anno találkoztunk a városban, tán tavaly ősszel, kérdezte mi van velem, akkor is a pszichiátertől jöttem de habláltam meg anyámról is habláltam - mikor hónapok óta nem is láttam, valahol vágytam rá, hogy vele őszintén, de nem a sétálóutca közepén, de aztán az fb-n meg kellett keresnem, hogy egy - a fenn említett kedves régi barátnő-anyámnak csinált hivatalos levél fordítást átnézne e, naná nem nézte át, próbálkoztam, ő is lepasszolt .... sokáig próbálkoztam vele, de rájöttem, ő se érti a dolgokat. Mindent úgy magyarázott, hogy leragadt annál hogy valaki introvertált .... de halvány gőze nincs, ha még ehhez depresszió is van, az mennyire mennyiben más nehezebb.

Szendi Gábor, tények tévhitek, menjek vérvételre (mondom, mi a szarnak, mentális bajom van, egyelőre, hála az égnek szerviről nem tudom, csak pszichoszomatikusról), de hogy ő sok helyen olvasta, hogy a depresszió és a mentális dolgok összefüggnek a táplálkozással ....

Ennél több síkot úgyse fog érzékelni, neki se írtam többet. Se öröklődést, se a szeretethiányt, a magányt, az emberek közötti létet.

Persze menjek a családi vacsira,- gondoltam akkor is ide leírom, de írni is kimerült voltam - utána - zokogtam, majdnem kihánytam, az amúgy finom vacsit, égett a szemem, fájt a fejem, szorongtam, nem aludtam, másnap is szorongtam, nem részletezem, anyám is alakított, apám is, (apának volt szülinapja meg névnapok, mama, öcsém, anyám, nekem nincs névnap, a szeptemberiről nem tudnak, májusban meg akkor születtem) , olyan voltam köztünk mint egy .... idegen? földönkívüli? szobanövény? kb, anyám próbált fürkészni, de ment a pókerarc, vagy nem is merek senkire ránézni- szóval ez kioffolt - és akkor hétfőn 3 hét után elkezdtem melózni -------------- de még rosszabbul voltam, 3 hét után rengeteg volt az ember, tömegesen jöttek, mire haza értem, jött a mellkasi szorítás és itt taknyoltam össze az ágyam. Jó volt. Szerdán meg már úgy készültem, frontin reggel, frontin du., amikor jött a szorítás.

Régen ilyet így nem éreztem, hogy a mellkas szorít össze és akkor kapok levegőt ha kisírom.

Szóval kventiax 8 óra - fél kilenc, próba hogy éjjel ne jöjjön rám semmi, keti ugyanúgy este .... és a frontin, abba meg önállóság van.

AHHOZ KÉPEST, HOGY 3-4 ÉVE MÉG ERŐVEL AZT MONDTAM, HOGY NEM. GYÓGYSZERT NEM. SZART NEM.