Egy kábulatba fulladó kimenős este

intro86 képe

Teszek, veszek, nézegetek, hogy álljak neki?
Talán szégyellem, mert agyam, lelkem gyakran a kábulat környékezi.
Megpróbáltam, mentem, bevetettem magam a tömegbe,
bele-beleütköztem egy-egy ismerősbe,
azok beszélgettek, mindenki jól érezte magát,
kit is érdeklek annyi ember között, innen-onnan inni kezdtem a pincészetek borát,
egy deci, kettő, és három, néha belül könnyek csorogtak végig a határon,
de nem engedtem őket ki, kifestett szemem horrorba fordult volna,
de én csak hatoltam, egyre beljebb az emberektől hömpölygő folyóba,
láthatólag mindenki jól érezte magát, én pedig csak kóvályogtam,
majd még egy deci bort kortyolgattam, míg fejbe nem vágott.
Aztán elmentél mellettem, szólni nem ment, megsimítottalak,
észre nem vettél, mentél tovább, de szemem rád tapadt,
figyeltelek, ott ültél benn egy padon, odamenni nem mertem,
csak figyeltelek és megtörtént a tiéddel találkozott a tekintetem,
most meg már ijesztő volt, spuri menekülni kezdtem, a zene kinn, a bor a véremben lüktetett,
törtem ki a tömegből, a fejem, a gyomrom, a szívem, lelkem zakatolt majd hirtelen megéreztelek,
már azt se tudtam hol vagyok, a tömeg magába szippantott, öleltél, s mindenem remegett,
ha nem vagy, ha magamra hagysz, talán elmenekülök, de nem hagytál,
pár szó, még egy-két deci, a hangok, fények, egyre távolabb már,
beleesve egy másik ölelésbe, mintha valami lyukba zuhantam volna,
csuktam a szemem, kezem a védelem, álltam, imbolyogva csukott szemmel,
aztán már csak ott álltam és ittam azt a valamiédest
nem éreztem jól magam, és csak forgott előttem az embertömeg,
és magába szippantott egy rohadtul kábult éjszaka,
így döntöttem, s elindultam haza,
felettem csak a lámpafények, árnyékok, az égen egy-egy csillag,
jó volt hogy kicsit ott velem voltál, de már semmi se biztat,
mert a van és a nincs ellentéte örök,
hiszen újra el-eltűnsz s az én lelkem újra a tömegben pörög.
Aztán újra a bor és újra és újra egy-egy kába este,
rám szakad a magányos égbolt legsötétebb leple.
Majd a lelkem egy kapualjban ül minden késő este,
remegve várja, hogy valaki végre megszeresse.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

Szépen versbe öntötted az estédet, tetszik! Smile

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen