kicsi, kedves, - szociálisan túltelített - regresszió : beszélgetés Brummal

intro86 képe

- Hé, Te, látod Te is őket? Itt vannak körülöttünk és jókedvűek a fények.
- Persze, hát nem egyedül vannak, ünnepek körül barátokkal van, ki normális ember, csak .... csak mi ülünk itt magunkban ...
- de szeretetben - mondja Brumm és rá mosolyogva nézek ..
- de túl sokan vannak, tudod, azt hiszem, ők valóban élnek.
Figyelted azt a lányt? Minden pasi barátot megölelt - vajon hogy volt rá képes? Beszélgetnek. Minden mosolytól, vidámságtól édes.
Menjünk Brumm, egyre hangosabb és élesebb itt az élet, a magány a placcra itt nem nagyon léphet.
- Okés, menjünk - szólt Brumm - és a hideg megcsapta újra az arcunk s a buszon újra önnön magányunkban csak egymásnak voltunk.

 

ps: készült az ezévi utolsó terápiás órám után a beülős - palacsintázó és forrócsokizós (ez már ilyen szokássá lett, persze egyedül)  - de jelenleg érzelmileg totál elterítő emberi tapasztalásaim nyomán, Brumm egy plüssmackó, akit ma már nem szégyellek húzni-vonni magammal, ja a neve akármi más is lehet, a mai napra Brumm Smile))))))

Megosztás Viberen