Él bennem? (belső gyerek vers a totális összeomlás után)

intro86 képe

Él bennem egy gyermek, kit elnyomott a világ,
a lelke már csak csendben, többé nem kiált,
él bennem egy gyermek, ki magányos e létben,
kell, hogy legyen egy iker, ki vele van az éjben,
él bennem egy gyermek, ki szeretetre vágyik,
szíve gyakran csak didereg és fázik,
él bennem egy gyermek, ki már nem nyújtja karját,
mert oly sokszor okozott csalódást neki ez a világ,
de néha, mikor nyújtja, és azt érzi, fogadják,
két fénylő aura takarja be a térben egymást,
és akkor boldog és már nem keveri bele az anyját,
csak érzi ha szeretik,nyújtja két karját,
amikor már, úgy érzi, meri, körbe szeretet lengi,
és odafonódik de kis szíve kétkedve remegi: 
mi ez? kicsit kattog és zakatol még, kicsit nem meri hinni,
hinni, hogy szerethető és a másikban bízni,
és mégis tán elhiszi, könnyekben tör ki.


Élt egyszer egy lány és a barna mackó,
könnyeit befogadó, melegen tartó,
depresszió, szorongás, hamar nőni kellett,
lassan már nem ismert játékot és könnyedséget,
és üzenetek jöttek, kavargó üzenetek,
generációk gyermek-létei felváltva pörögtek.
...és akkor jött ő, és a lány az ölelésébe fonódott,
mélyen rejtett érzéseiben sok minden felkavaródott,
s ahogy visszagondolt könnyei peregtek,
vágyta a szeretetet de közben sejtjei meg-megremegtek,
furcsán bizsergő, furcsa , nagyon ritkán érzett,
öntötte el, s a benne élő kislány kicsit késett.
A világban nem mutathatod, nem adhatod valós léted,
az életet leginkább robotként éled,
és mikor egy valódi, jól megérzett ölelés a lelkedig ér el,
a kislánynak ezzel semmi más se ér fel,
furcsa a szeretet, sokszor oly távoli ,fénybe burkolt virág,
mit elnyomott a gyermekben a társadalom, az agresszió, a világ,
és aki hol volt - hol nem volt gyökér a talajban,
gyökértelen pihen már a hideg avarban.

 

jóideje a búra közelébe se jöttem, mert "minek?" - kb így gondolom, hogy értelmetlen erőlködés minden és amúgy is egyik napból a másikba ájulok át szinte karácsonyig, úgyhogy tényleg addig jó amíg érzéstelen vagyok (kolléganő mellett főleg de kinn a világban is)  és időm sincs gondolni semmire és senkire, most is csak azért mert jött egy üzenet.

ezért mindenfélét csinálok csakhogy ne kelljen bekapcsolnom se a gépet, tv, olvasás, film, időnként meg leülök a síri csendben és kitör a sírógörcs de már ez se tud érdekelni, annyira semmi!!!!!! 

hajrá robot, éljen a karácsony! 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Kleó, attól válik tökéletessé, gyönyörűvé vagy bármi, attól hogy milyen brutál mélységeken megyek át ..... néha egyetlen este alatt telezokogva a macit aztán emailt írva síráshullámokkal meg ölelésköszönetekkel meg úgy ahogy soha, AMIKOR XY-NAK SIKERÜL ÉRZÉSEKET VEGYÍTENI A ROHADT KIS ÉRZÉSTELEN ROBOT-VILÁGOMBA. EZ RITKA.TÖBB HAVONTA (FÉLÉVENTE? VAGY TÖBB?) EGYSZER TÖRTÉNNEK CSODÁK .... ÉS NEM FÜGG EZ A KARÁCSONYTÓL, SŐT, ....

IGEN, TÖBB MINT AMBIVALENS, NEM IS BÁNOM HOGY 21.-ÉIG NINCS IDŐM SEMMIRE, CSAK SZÉDÜLÖK REGGELTŐL ESTÉBE ÉS ÚJ REGGELBE DOLGOZNI. 21.-ÉTŐL SZABIN LESZEK. HÁT NEM VÁROM, SŐT FÉLEK IS TŐLE.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Karácsonykor általában hárman szoktak hívni, hogy legyek náluk szenteste. A, B és C. Anak azt mondom Bnél leszek, Bnek hogy Cnél, Cnek meg hogy Anál. Mármint nem anál, hanem A-nál, értitek. És akkor békén hagynak, lévén nem tartják a kapcsolatot egymással.

Én meg itthon nézem az ablakból más emberek karácsonyfáit.

De nem szomorúan.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ez a vers is tökéletes! Engem nagyon megfogott.

Hát igen. A karácsony minimum ambivalens...

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen