Weekend blues, 35 fok, magány.

Sziasztok!

Hogy miért írok .... nem tudom,

Hogy kinek írok ... nem tudom.

Észreveszi bárki? .... nem tudom.

Szó szót ér, fura a világ,

szavad távoli háttérzaj, könnyel mereng pillám,

nézek a semmibe és te a túloldalon,

Kérdem, emlékszel e rám,

köztünk száraz, oly sivár,

emlékezni fogsz e még,

Alád vetettem testem és te tapit kezdtél,

öltöztettél, nyúlkáltál, erőszakos lettél,

kezed mindig is gyűlöltem,

belül "Hagyd abba! Hozzám ne érj!" - sírva üvöltöttem,

Nos, most lutrira játszok, de amíg írni tudok, addig játszok, reménytelenül is játszok, közben megy a boros kóla, a könnyeimen át, alig várom elfogyjon a kóla és maradjon a bor, amit nem merek magá

Sziasztok!

A könny végül erőt ad, nincsen több Uralom,

nem hódolok többé be, Hess innen, Hatalom!

Egy nő és az anya képe kiszámíthatatlan,

a lélek kemény, sebe felszakíthatatlan,

Senki sem szól hozzám, oly távoli a világ,

az utcán alig egy lélek; védett? disszociált?

Magányos és a távolba révedő,

már semmit se mondó, kezdeményező, kérdező,

Érdekes Valentin-nap lett ez most. megint nem érzek semmit, se depressziót, se szerethetetlenséget, semmit, pedig egész rohadt napon senki nem szólt hozzám csak a kutyám maximum ......