Sziasztok!

A régebbiek emlékezhetnek rám, az újak nem valószínű. Visszajöttem ide, mert a fb borderes csoportjából is töröltem magam

Weekend blues, 35 fok, magány.

Sziasztok!

Hogy miért írok .... nem tudom,

Hogy kinek írok ... nem tudom.

Észreveszi bárki? .... nem tudom.

Szó szót ér, fura a világ,

szavad távoli háttérzaj, könnyel mereng pillám,

nézek a semmibe és te a túloldalon,

Kérdem, emlékszel e rám,

köztünk száraz, oly sivár,

emlékezni fogsz e még,

Alád vetettem testem és te tapit kezdtél,

öltöztettél, nyúlkáltál, erőszakos lettél,

kezed mindig is gyűlöltem,

belül "Hagyd abba! Hozzám ne érj!" - sírva üvöltöttem,

Nos, most lutrira játszok, de amíg írni tudok, addig játszok, reménytelenül is játszok, közben megy a boros kóla, a könnyeimen át, alig várom elfogyjon a kóla és maradjon a bor, amit nem merek magá

Sziasztok!

A könny végül erőt ad, nincsen több Uralom,

nem hódolok többé be, Hess innen, Hatalom!

Egy nő és az anya képe kiszámíthatatlan,

a lélek kemény, sebe felszakíthatatlan,

Senki sem szól hozzám, oly távoli a világ,

az utcán alig egy lélek; védett? disszociált?

Magányos és a távolba révedő,

már semmit se mondó, kezdeményező, kérdező,