Történetem

hopelesslive képe

 Sziasztok:) Sokan leírtátok a történeteteket. Ugydöntöttem énis megosztom veletek az enyémet, az okot amiért ide jöttem.         

    Mindíg vidám gyerek voltam. Talán a gondok akkor kezdődtek, mikor Általános iskolás koromban megkaptam a gúnyolódásokat . Akkor úgy éreztem , h ezeken túltettem magam, de rákellett jönnöm, h ezek a dolgok még a mai napig fölkavarnak. Aztán a következő mély pontom az volt , h később beleszerettem egy fiúba. De hiába vártam rá,nem viszonozta. Szenvedtem és nagyon sokat sírtam miatta és más dolgok miatt is.... Egy idő után túl sok lett a fájdalom , nembírtam eltűrni ,és úgytenni, mintha semmi sem történt volna és közben mosolyogni az emberekre. Ennek hatására kb 20 kg fogytam. Fájdalmamba, a vagdosásba menekültem( tudom, h beteg dolog,és nem ez a megoldás,kövezzetek csak meg!Sad , de csak ez segített rajtam).Minden vágás a megkönnyebbülést jelentette. Egy idő után, abbahagytam (vagy legalábbis megpróbáltam abbahagyni),mert félni kezdtem. Mivan ha észreveszik a "barátaim"? Néhány hónapig sikerült is abbahagynom, de kicsit több mint egy éve újrakezdtem, ráadásul úgy, h kolis lettem (egy Pesti közép iskolába járok).                                                 A  kolis élet persze csodás, de hegeket ejteni és rejtegetni magadon úgy h körül vagy véve emberekkel szörnyű. Próbálom abbahagyni , de egyszerüen nem megy.Mikor már azthiszem , h sikerült , mindíg jön valami ami miatt nembírom ki és szinte kényszert érzek ,h megtegyem.

Hát ez lennék én...tudom, nem egy vidám történet, de ha valaki hasonló helyzetben van , vagy átélt már ilyen dolgot, azzal szívesen beszélgetek.

Bár lehet ,h senki mégcsak elsem fogja olvasni,de én örülök h kiírhattam ide, kicsit könnyebnek érzem a lelkem...Smile


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves hopelesslive -- a legjobb, ha elmész egy terapeutához. A vagdosás csak tünet, önmagában nem katasztrófa. Persze értem, hogy szégyelled a hegeid, de ne görcsölj erre rá.

Azt javaslom, hogy kérj időpontot a SOTE Balassa utcai pszichiátriai ambulanciáján. Az a tökéletes hely neked!


Offline
Csatlakozott: 2015 okt 25

Egyszerűen enni sem volt kedvem.(de ez "rég" volt már ) Ami megtörtènt azon már ùgysem tudunk változtatni.

(A vagdosás dologgal) Én megpròbáltam tényleg megpròbáltam foglalkozni,de kèptelen vagyok leállni. Nem tudom mit tegyek.

 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia! Ez a húsz kg fogyás elég ijesztő. Szándékosan fogytál vagy egyszerűen enni se volt kedved?

Van, aki nagyon-nagyon sérülékeny, és egy rosszul sikerült párkapcsolat megsebzi. Az ilyen sérülékenységnek vannak azért előnyei is, mert azt jelenti, hogy érzékeny vagy, talán más emberek iránt is több empátiát érzel. A sérülékenyek gyakran "elbújnak", mert félnek, hogy bántani fogják őket. Nyilván szörnyűnek éreznéd, ha valaki esetleg megszólna a hegek vagy a vagdosás miatt -- de az ilyen ember szimplán csak ostoba és tudatlan. 

A vagdosás nem szokatlan, ha veszel száz fiatalt, mindig találsz köztük néhányat, aki vagdosott már. Szóval ne szégyelld magad emiatt -- csak levezeted a feszültséget és a fájdalmat.

A fájdalom és a feszültség okával érdemes foglalkozni, és akkor megszűnik a vagdosás is.

Eszter

 


Marci88

Nem izgalmas úgy élni, hogy mosolyogsz és közben elrejted a hegeid és a szomorú tekinteted? Közben persze nem érdekel, ki mit mond és tesz körülötted.

Üdv az oldalon!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen