Szemzavarosok véleménye?

hiszti képe

Az internet egy csoda találmány, mert egyszerre találhat az ember egy jó közösséget, ahol ítélkezésmentes kommunikáció folyik, ugyanakkor találhat butaságokat is. Sajnos az utóbbi gyakoribb. A net népe kavarja-kutyulja a patológiákat, egybe mossák a narcisztikust, a borderlinet, az antiszociális személyiségzavart, a pszichopátiát, a paranoid szemzavart és még ki tudja mi mindent.... És ezt mind 2 kalapba teszik, narcisztikus kalap, vagy pszichopata kalap.

No de mi van akkor, ha még egy pszichológus is elhiszi ezt? A mai napon beleszaladtam egy igen érdekes dologba. Két idős pszichológus férfi beszélgetett, és a téma a pszichopátia volt. Szerintük a pszichopátia maga a borderline személyiségzavar Shock  Aztán jött egy hozzávetés, hogy a súlyos antiszociális a pszichopata, nem a borderline. Na ezzel úgy értettek egyet, hogy "az is". Oké, gondoltam, én nem vagyok érintett a témában, mert elkerülő szemzavarom van. Csakhogy aztán szembe jött velem egy vélemény egy laikustól. Valami olyasmi, hogy minden személyiségzavar súlyos betegség, és az ilyeneket erősebben kellene szankcionálni....

Na most már érintett vagyok a dologban, érzelmileg. Ilyenkor jön egy mélységes szomorúság érzés. A meg-nem-értettség érzése, az elidegenedés, elanyátlanodás. Fájdalmas szorongató érzés a mellkasomban, amiért újra megtapasztalom, hogy van az emberiségnek egy rétege, akik mindig empátiátlanul tekintenek majd a mentális betegekre. Majd az jutott eszembe, hogy az empátia hiánya sokszor pont egy személyiségzavart feltételez. Honnan tudja magáról egy átlag ember, hogy ő maga nem szemzavaros-e? Elvégre én sem tudtam magamról, amíg a SOTE-n nem mondták. Ő vajon miért olyan biztos benne, hogy neki ezzel nincs gondja? Egyáltalán lehet-e bárki biztos abban, hogy neki ezzel nincs dolga? Ha "ön-diagnózis" nem létezik, akkor "ön-felmetés" vajon igen? Amikor egy patológiáról beszélgetünk, akkor honnan tudhatom én, ő vagy bárki, hogy nem saját magamról beszélek-e? Létezik-e az önismeretnek az a szintje, amikor valaki tisztán látja a saját hibáit, és problémáit? Ha a szemzavarosoknak nincs betegségbelátása, akkor jelent-e bármit is, ha valaki saját magát nem tartja betegnek?

Kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Az ő véleményeik alapján elég sok embert börtönöztek be, kínoztak meg és égettek el élve.

Továbbá az "Egyél tehénszart. Tízmilliárd légy nem tévedhet." tipusú érvelés elég gyenge.

Részemről ennyi volt a vallás témakör itt a bejegyzés alatt, ne válaszolj.


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 11

Artifical Skizo írta:

A keresztények többsége ma is betegségnek, sőt bűnnek ítéli meg a homoszexualitást, aminek szerintük az istentől való büntetése pl. az AIDS.

Megfigyeléseim szerint a vallásosság, és a "hitre" való hajlam is egy elég súlyos személyiségzavar (téveseszmék, kényszerképzetek, fóbiás félelmek), így egy vallásos véleményét fokozottan nem veszem komolyan semmilyen szinten.

Az, hogy te mit veszel komoyan nem sokat nyom a latba. A tiéd is egy vélemény, és a katolikusoké is egy vélemény, annyi a különbség, hogy az övék 2000 éves és több mint 2 millárd 200 millióan vannak a Földön.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

A keresztények többsége ma is betegségnek, sőt bűnnek ítéli meg a homoszexualitást, aminek szerintük az istentől való büntetése pl. az AIDS.

Megfigyeléseim szerint a vallásosság, és a "hitre" való hajlam is egy elég súlyos személyiségzavar (téveseszmék, kényszerképzetek, fóbiás félelmek), így egy vallásos véleményét fokozottan nem veszem komolyan semmilyen szinten.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A két (három) öreg lógust inkább a burnout jellemzi, mint a korszerűtlenség. Olvastam egy '50-es! évek végi ismeretterjesztő jellegű, "lelki betegségeket" leíró könyvet, persze akadtak benne túlhaladott dolgok, de egészében most is megállná a helyét, például az egészséges személyiségfejlődés állomásait kiválóan leírja. A szocialista pszichológiában egy nagy hülyeség volt: a Szondit tilos volt használni, több ok miatt. De a lógusnő '82-3-ban először is Rorschach-tesztet csinált (meg néhány ma már tényleg korszerűtlen igen-nem választásos tesztet, amiből érdekes mód mégis ugyanaz az eredmény "jött ki", mint a maiakból), és a szorongásomat autogén tréninggel, hipnoterápiával kezelte, valamint ő volt az, aki először családterápiát javasolt, és nem hatotta meg anyámék "holdudvar-hatása". Szóval egyáltalán nem azzal volt a baj, hogy mit tanultak. Az igaz, hogy más terminus technicusokat használtak, de lényegükben lefedték ugyanazt a kórképet, mint a mostaniak.
Pszichopátia. Eőször is, ma már nem használatos sem a borderline, sem a pszichopata kifejezés, helyesen érzelmileg labilis szem.zavar, illetve szociopátia. Viszont olyannyira egyenlőségjelet tesznek a dolgok közé, hogy a mostani áterem kérdésemre megmondta, hogy dehogy írja, hogy borderline, mert a kollégák (értsd a nőgyógyásztól a bőrgyógyászon át a neurológusig) azonnal fölvisítanak, hogy "jaaaj, pszichopata". Úgyhogy az orvosok is félretájékozottak. Az öreg lógusaid meg abból indulhatnak ki, hogy pszichopátia az empátia hiánya. De a border diag.-nak sem feltétlenül kritériuma az empátiahiány, sőt szociopatával (többszörösen büntetett előéletű) is találkoztam, aki nem volt empátiahiányos; viszont egy nem diagnosztizált súlyosan nárcisztikus totál empátiahiányos volt. 
A homoszexualitás megítélése tényleg korfüggő, tudniillik 1972-ig!!! betegségnek tekintették, azóta a megítélése változott, de maga a jelenség nem.

Bocsi, kicsit hosszú lett. 


Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 21

Igen a megítélés rémes. Az egyetemen szerettem volna indítani olyan tanulókört, ahol depressziós és szorongó emberek társulhatnának, mivel köztudott hogy így nehezebben megy a tanulás. Más egyetemeken már létezik ilyen, illetve külföldön is volt már rá példa. Belevágtam lelkesen a dolog kidolgozásába, és amikor "igényfelmérésre" került sor mindenki elnémult.... Csend... Egyszer csak megszólalt valaki, hogy ilyen gonddal forduljon mindenki pszichiáterhez.... Én meg álltam ott bambán, mert nem értettem, hogy mi rosszat mondtam, ami ilyen kínos csendhez vezetett. Mintha valami trágár szitokszó hagyta volna el a számat, vagy nem is tudom. Kulturális vakság? Minden esetre akkor megértettem, hogy a tanköröm előtt nem vállalhatom fel úgy a gondolataimat mint a csoportterápián vagy itt Búrán. Valószínűleg a munkahelyeken is hasonló lenne a reakció. De "tanultam belőle": nem beszélek ilyenekről senkivel. Ami szerintem semmi jót nem jelent.

Sosem tartottam "cikinek", ha valaki ilyen gonddal küzd. Mivel van mentálhigiénés segítő a családomban, úgy nőttem fel, hogy pszichológushoz menni rendben van. Ezért időnként megdöbbenek az emberek reakcióin. A kognitív disszonancia kellemetlen élményével járt mikor először azt mondta nekem valaki, hogy szerinte másoknak inkább ne áruljam el, hogy van pszichológusom. Totál leblokkoltam, nem is értettem, hogy miért, vagy mi rossz van ebben.

Ami a pszichológusokat illeti, szerintem ők rendben vannak általában, csak ez a két idős fickó nem volt képben. Ők szerintem javában nyugdíjas korúak voltak, az ismereteik egyrészt kopottak másrészt múlt századiak. Hasonlót tapasztaltam egy ismerősöm édesanyjánál, aki szintén nyugdíjas pszichológus, és volt képe azt mondani, hogy a homoszexualitás "az emberi faj elkorcsosulása". A szocializmusban mégis mit tanítottak pszichológia címszó alatt????


Offline
Csatlakozott: 2016 jún 29

A mentális betegségekkel kapcsolatban jelenleg nincsen társadalmi tolerancia. Szerintem ez is ugyanolyan utat fog megtenni a következő években, mint a fogyatékosság vagy a homoszexualitás, ki fog alakulni az együttérzés, de lassan. Most nagyon gáz a megítélés, de volt ez rosszabb is. Viszont rengeteg a beteg, egyre több a személyiségzavar, és minden más. Lassan a spektrum lesz erre is a megfelelő leírás, mint az autizmusnál, mert tényleg ez van: van egy spektrum és annak különböző árnyalatai a mentális betegségek.

Minél inkább elfogadod, hogy beteg vagy (jelentsen ez bármit), annál kevésbé zavar, hogy mások megértenek -e vagy sem. Széles körű megértés sajnos nincs még, mert ezt a fajta "gyengeséget" nemcsak nem tűri a társadalom, hanem még téves előítéletek is fűződnek hozzá. Aki pszichológus, az meg nem véletlenül az. Sok esetben érintettként tanulnak annak.


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

ne hallgass a pszichológusokra, magadra és a környezettedel való kapcsolatodra, harmóniádra, stb. koncentrálj. amiért elvégeztek egy bölcsészkart nem lettek diagnózisosztók, sőt! ugyanolyan tudatlanok mint bárki más. mindenkire mondanak valamit, hogy fenntartsák a páciens-terapeuta kapcsolalatot óránként 10ezerért.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen