Vagyok, tehát konfúz históriám egyre-másra nyúlik!

heimweh. képe

A világ vége után mi van? Ez is kiderül csakhamar! Nem csak a végét érdemes tehát kivárni, mint a csokis kiflinek, hanem azt is ami utána van, ha feltételezzük, hogy van, mert mondjuk élénk a fantáziánk, vagy ilyesmi. Szeretnék viszont megnyugtatni mindenkit, a teljes debilitásig általában igencsak hosszú az út, és mellesleg nincs sok látnivaló közben, főleg nem olyasmi, amit az ember fia szívesen nézne. Ezt csak úgy közszolgálati jelleggel, valami hasznom mégiscsak legyen! Ám ennél több véletlenül se, ezt mindig igyekszem szem előtt tartani, és tényleg szem előtt is van folyton, tehát jól csinálom, ezt lehet mondani. Na mást se, persze! Rahedli problematika keletkezik ebből, igazán fel sem tudnám sorolni az összeset. Meg aztán minek is tennék ilyet, a végén még megvádolnának vele, hogy negatív vagyok, talán valami rejtett kamerás felvétel is előkerülne ezt alátámasztandó, vagy egy negatív (höhh!), az meg ugye nem hiányzik nekem se, nem kívánom az effélét. Mégiscsak az történt, hogy doktor Doktorovics Őzecske tengernagy asszony elhagyta a süllyedésben részesült hajót, vagy inkább ladikot, és társasági őz lévén mindenféle egyéb doktorok is voltak vele távozásakor, így lehet, hogy nincs ki ellátásommal bíbelődjön, hogy úgyszólván feltegye a koronát Miss Őzike produkciójára. Azt hozzá kell még tegyem, hogy napjainkban már számos kiváló dizájnprotézis kerül a forgalomba, tehát az ember hátradől jókorán és kedvére válogat. Borítsunk tehát fátylat a jövőre, jól áll majd neki! Aztán utána nézzünk be a kormányhivatalba, majd ha jól benéztük, biztosítsunk minden arra tévedő járókelőt a szimpátiánkról. Így, hogy "mit nézel a kurvaanyád?". A szeretet kifejezése fontos embertársainknak, szóval tegyük oda magunkat ahová valók vagyunk! Érdemes még beugrani a gyógyszertárba hazafele, ha én mondom! Nos, ha már úgyis ott vagyunk várjunk türelmesen amíg a száztizenkét éves gyógyszerész mamóka mindössze alig tizenöt perc alatt összedobja két tételes rendelésünket, és ne hozzuk szóba a sebességet, tehát ne hánytorgassuk fel például, hogy milyen belevaló legény volt ez a Schumacher a maga idejében, mert ez minden kétséget kizáróan nem a helyes eljárás. Hát így való tenni a teendőket!

Aggodalmaskodni meg sehogy se érdemes. Édesanya talán haldoklik, de nem kell nagy feneket keríteni neki. Már úgy értem a dolognak. Talán ha nagy feneke lesz, akkor majd megoldódik hip-hopp? Na ugye! Aztán itt vannak a pénzügyek, pénz hiányában is itt vannak, hát legalábbis furcsa! De majd csak elmennek, nemde? Hát az adóhivatal az nem olyan, hogy csak úgy lefoglal, meg ilyenek. Majd megkér szépen a drága, és meglátjuk mire vagyok hajlandó! Csak finoman, nyugodtan. Harapós kedvemben már nem leszek, az legalább biztos. Amúgy is, a jó dolgokra kell koncentrálni! Cigarettát tölteni a holdfényben, az milyen már! Van zenécske, megelégedésre, kinagytakarított szobácska, illatos ágynemű, internetes pornó. Egyszer élünk és megvan a módja. A televízió is értünk van. Kényünk-kedvünk kiszolgálva, alárakva mindenféle, ez a nem semmi, akárhogy is. A szőnyeg is milyen szép ma, becézgetni kell jóformán. Szóval a dolgoknak ilyen látszata is van, és nem feleslegesen.

Aztán el lehet még merülni a gondolatiságban. Hogy például melyik volt előbb, a tyúk vagy a búvárszivattyúk? Mert hogy lenne már mindegy? Feltárul előttünk a mindenség, ha jól csináljuk, és nem kell olyankor szégyenlősnek lenni, nem ám! Mindent a szemnek, simán! Hát nehogy má' hülyén kelljen elhalálozásban részt venni! Efféle luxussal ne éljünk, vagy haljunk! Hányfélét érdemes tudni, istenem! Vajon mi történik Phil-el és Carol-al a következő évadban? Komolyan foglalkoztat! És számos dolog még, mi megoldatlan. Idővel aztán a fenenagy misztikumnak is múlik a divatja, mi sem természetesebb. Múlandósága az van mindenfélének, nekem például az átlagos mindenféléhez képest egy kicsit több van. A raktározással meggyűlik a baj néha, de nem panaszkodom egyáltalán, mióta nincs kinek. Viszont kiadós alvásokban vagyok érdekelt, tényfeltáró anyagok is születtek a témában. Számottevő az érdeklődés. A magam térfelén valamivel kevesebb, az igaz. Vagy hamis? Akárhogy is, azt látni, hogy csak a fekvésem jó, a kiállásom már kevésbé, és mitagadás, nehéz az efféle helyzettel barátságban lenni. Nehéz az efféle, nehéz a lenni, az elbeszélésnek számos módja helytálló, és mennyire sajnos, mennyire! Hiába, ősz van, és kalapos lányok mosolyognak az emberre egy lépcsőházban, mit sem sejtve a semmiből. Az ember meg nem is ember igazán, hanem félig se már. Minden olyan zavaros akár a mama tyúkhúslevese, nem kívánja a féligseember fele se. De hagyjuk a matematikát, aztán a többit, és kellemes jóccakát!

Megosztás Viberen