B. és a szeretetlenség ünnepe

heimweh. képe

Nehezen hihető, de sikerült végül is végére érnem a karácsonyi nagytakarításnak, és ennek fenntartások nélkül lehet örülni! Mocsok volt már, és lám, már nincs. És most jöhet három nap csurom idegesen, heréig az ünnepi zűrzavarban. De nem ez a lényeg, ez idáig csak a szokásos. A lényeg az, hogy utána mi lesz, mi nem lesz. B.-vel a minap pajtáskodtunk egy jókorát a világháló keretei között, és felterjesztette, hogy fussunk össze végre. Éljeneztem az ötletet, mellesleg egész egyszerűen muszáj már amúgy is valakivel egy csónakban eveznem kicsit, mielőtt visszafordíthatatlanul begyűjtenek az izoláció nyúlós és ragadós polipkarjai. És mit hoz a szerencse, én egy ideje éppen vele akarok leginkább osztozni a drága oxigénen! Persze ezt az információt lopva elhelyezhettem volna már korábban a virtuális postaládájában, de annyi meg annyi lebirkózhatatlan kétség gyötört, hogy erre valódi esély sosem mutatkozott. A helyzet megoldotta magát, lehet mondani. Illetve dehogy lehet, B. oldotta meg. Volt elég nyughatatlan és rámenős, ami abszurd módon egyszerre szolgáltatott hosszú ideig okot arra, hogy magam ne keressem, és elhatárolódjak tőle meg az egész általam jó előre projektált hercehurcától, és most arra is, hogy végre mégiscsak találkozzunk. Haha! Ebből is látszik mennyire remekül lehet velem boldogulni! Ha lenne használati utasításom az olyan lenne mint egy zagyva ikeás útmutató, amiből csak az derül ki, hogy semminek semmi értelme, talán még a föld is visszafele forog. A fruska korában hallatlanul édi Ördög Noéminek volt egy festménye, az "Ikeás Baba", na tessék, most ez is értelmet nyert, meg is írom neki tüstént, vagy nem! Hoppsz, elkalandoztam... Szóval B. és a lehetséges "randi"! Attól tartok, még pedig alighanem nem teljesen alaptalanul, hogy B. többet szeretne mint amennyinek jelen szűkös keretek között realitása van. Megjegyzem, a jóformán semminél tulajdonképpen csak többet lehet akarni, legyen bármi is az elképzelése, elképzelni sem lehet, hogy én abba legalább üggyel-bajjal beleférek. Ez egy sokszorosan szar helyzet, persze melyik nem az azok közül amelyekkel nagy gálánsan megajándékoz az élet? Nem is tudom mire számítsak ha létre jön a koccanás, és azt sem igazán tudom mi lenne a számomra igazán üdvös forgatókönyv. Ha csak minden hanyagolható szótöbblet híján jól éreznénk magunkat, vagy ha bányamély fejtegetésekbe torkollna az esemény, és olyan szinten tiszta vizet sikerülne önteni abba a bizonyos pohárba, hogy az már jó eséllyel toxikus. Ráadásul ha esetleg utóbbi valósulna meg, továbbra sincs legcsekélyebb fogalmam sem arról, miként kezeljek egy ilyen helyzetet. Szeretném jól kezelni, de azt sem tudom ez lehetséges-e egyáltalán. Hogyan írjam le lényegretörően és kellőképpen világosan azt ami velem van, anélkül, hogy egy bűzlő sárlavinává alakuljon a mondandóm? Ami ugyanis van, és ebből kifolyólag közvetíthető, az mindenképpen túl sok, mindenképpen sokkoló hatású, és mindenképpen fölfoghatatlan egy hellyel-közel átlagos sorsú és processzorú embernek. Amennyiben viszont simán csak jól érezzük magunkat anélkül, hogy komolyabb nyilatkozattételre sor kerülne a szituációval összefüggésben, és ráadásul még módfelett jól is sikerül az este, vagy délután (ahogyan legutóbb), fennáll annak a veszélye, hogy B. megint viszonylag kevéssé visszafogottan illúziókat kezd konstruálni azzal kapcsolatban, hogy mennyire kellek neki, holott hát a háta közepére sem, valójában. Arról nem is beszélve, hogy ha végül újfent hozzálát az egyrészt idegesítő, másrészt indokolatlan bálványemeléshez, az minden valószínűség szerint ismét ok lesz arra részemről, hogy éles határt szabjak bimbózó kapcsolatunknak, magyarán esetleg egy újabb hosszabb etapra eltűnjek az életének még a környékéről is. Szóval nem tudom, és tényleg nem tudom mi legyen, azt persze még kevésbé, hogy mi lesz. Hiszen ha az én úgynevezett életem változatlan is, meglehet, hogy B. élete annyira megváltozott, hogy egy egészében új hozzáállással, illetve látásmóddal lesz módom majd találkozni, igaz az eddig fogott jelek nem engednek következtetni hasonló meglepetésekre. Ettől még minden lehet. Lehet, hogy B. csak henteregni akar, esetleg Super Mariozni egy hosszasat és vidámat egy szőrősképű fajankóval, mert egyszer fogadásból felkörmölte ezt a furcsa tételt a bakancslistájára. Vagy szaloncukorevő viadalt akar szervezni, és úgy érzi ilyesmiben engem felülmúlni nem elhanyagolható méretű dicsőség. Kicsit több komolysággal és visszatérve a realitásokhoz, B. idősebb nálam egy vagy két évvel, inkább kettővel azt hiszem, és gyakorlatilag folyton egyedülálló az utóbbi években, és nem úgy fest, hogy azért mert nem tudna elképzelni jobb felállást, tehát esélyes, hogy komolyan fürkészi már a jövőjét...

Ennyit "dióhéjban" a helyzet kevésbé napsütötte, vagy minimum enyhén árnyékos oldaláról. Annak viszont mindenképp örülök, ha esetleg lesz valami, mert egyre viselhetetlenebb már ez a semmi. Hogy aztán tervünk hamarán valóra válik avagy sem, az megint egy másik, egy sokadik kérdés. Lehet, hogy két ünnep között is annyira le leszek terhelve, hogy eleve esélytelen lesz bármi is, netalán simán csak rosszul leszek ahogyan már nagyjából két hete folyamatosan. És, hogy ezeken kívül is legyen még mi levesembe/levesünkbe köphet, péntek éjjel óta hátulról tömködi a jó kurva anyját a gyökér kezelt fogam. Egyelőre csak hidegre érzékeny, de ez önmagában is elég kellemetlen, egy pohár vizet meginnom is kisebb, illetve rosszabb szcenárió esetén nagyobb kínokkal jár. Nem bírom ki rinyálás nélkül: eszméletlen szopás ez a december, és mértéktelenül tele van már a bráner mindennel! Ezért is lenne fontos most valami tapintható... valami. De ha a B.-vel való összeborulás sem jön össze ezért vagy azért, akkor csak a szilveszter marad. Még mindig elzarándokolhatok egy nem túl távoli mulatóba, hogy onnét aztán az események kedvező folyása esetén hazakísérhessek egy bosszantó libát, akitől félúton, lehetőleg egy díszes kapualjban végül majd könnyes búcsút veszek, mint aki jól végezte dolgát, noha dolgomvégezetlenül. Apropó, a műfenyő állítás hadra fogható dolgos kezek, valamint érdeklődés hiányában idén is elmaradt! Helyette megannyi meló, és egy kis közbepréselt muzsikaszó! Mutatom:

 

 

 

 

Megosztás Viberen