Rinyaskicc No. 7745

heimweh. képe

Kinyír ez a kurva ősz. Egy meleg takaró és a csend, nagyjából ennyi volt ez a mai nap, illetve néztem egy darabig az ablakból ahogyan odakint a járdán a fények folyton helyet cserélnek. Tegnap voltunk szabadulósjátékon, de a kedélyállapotomon ez mit sem változtatott. El akartam kezdeni levelet írni de természetesen az illedelmes köszönésig jutottam csupán. Öt percenként kinyitok egy könyvet, majd magára hagyom úgy kitárulkozva. Minden görény állapot egyre erőszakosabb, de leginkább ez a nihil. Ha megszakadok se tudok egyetlen egy indokot sem felhozni, hogy miért van értelme ezt így tovább csinálni, sőt még egy felet sem. Persze ez az állapot mint mindig ezúttal is elmúlik majd, a kilátástalanság viszont marad. Az egyetlen dolog ami minden körülmények között makacsul tartja magát az ún. életemben. Extrém gusztustalan ez a végjáték, és mégis végigcsinálom, egyre kevésbé értem magamat. Sosem hittem, hogy egyszer majd a vakszerencsében fogok bízni, de ha egyszer másban már nem lehet? Tisztára olyan vagyok mint Etelka néni aki egy életen át töltögette a négyzetrácsokat, hátha egyszer ötöse lesz. Persze sejtette, hogy ez jó eséllyel nem fog megtörténni, esetleg még tudta is, de az ember az illúzióit engedi el utoljára. Én meg mennyit győzködtem, hogy hagyja már ezt a hülyeséget, de szegénynek csak ez a hülyeség maradt, még a levegőt is a lottószelvényeken át vette talán, naná, hogy nem eresztette őket. Ma már teljesen meg tudom érteni, noha nem lottózom azóta sem, és nem is tudom az én elkúrt sztorimban mire lehetne osztani a lottószelvény szerepét. Elvégre még a saját szerepemmel sem vagyok tisztában, pedig idő az volt elég. És tényleg elég volt, pont elég ennyi.


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

eltekinteni el lehet tőle, csak az a baj, hogy jobb híján az ilyen dolgoktól folyton eltekintek, és ennek előbb vagy utóbb brutális következményei lesznek. harminc elmúltam, és egyre aggasztóbb a helyzet, mert az életben hasznosítható gyakorlati tudásom a nullához közelít. eddig ebből csak azért nem lett nagyobb bajom mert egyéb dolgokkal sikerült így vagy úgy ezt ellensúlyozni, meg persze azért mert mindig akadtak lelkes jóakaróim. de ez nyilván nem lesz mindig így, szóval ezen változtatni kell ha bármihez is akarok kezdeni a jövőben. de nem akarok ebben most teljesen elmerülni mert nem ez volt a téma, a főzés csak egy példa volt ami hirtelen eszembe jutott, de ettől függetlenül nem lényegtelen ez az egész amit most leírtam a teljes kép tekintetében. mert ugye volt ez a mondatod, hogy "valami teljesen lényegtelen dolgot csináljak", nos azt tudni kell, hogy a fél életem azzal ment el, hogy teljesen lényegtelen dolgokat csináltam, már úgy értem olyanokat amiknek pénzügyi vagy egyéb hasonló szempontból nem volt hozadéka, ilyen értelemben nem volt bennük biznisz.

az önkéntes munkán évek óta gondolkodom, vagyis manapság annyira már nem, de a lényeg az, hogy sok-sok évvel ezelőtt ez már felvetődött bennem elég erőteljesen. de fogalmam sincsen, hogy mit csinálhatnék, másrészt az én helyzetemben furcsa is lenne ha másoknak segítenék miközben magamnak nem tudok. szerintem kifejezetten lelkiismeret furdalásom lenne tőle, hogy már megint nem azzal foglalkozok amivel kéne. bejárhatnék egy csoportba segítőként rendszeresen, ez speciel kéznél van, úgyis megkaptam már, hogy le tudnék vezetni egyedül is egyet, függetlenül attól, hogy mi van velem meg az életemmel, de eddig nem úgy tapasztaltam, hogy ez bármilyen mértékben pozitív hatással lenne rám, illetve az állapotomra.

El tudod esetleg képzelni, hogy az a gondolat eljusson hozzád, hogy szükség van rád, valakinek, valamilyen formában? 

ó, hogyne! sokkal nagyobb szükség is volna rám számtalan területen és helyzetben mint amennyit ehhez képest nyújtani tudok. na ez most ritka értelmesre sikerült, de szerintem érted. a baj az, hogy nekem nincsen szükségem senkire. mármint elviekben lenne természetesen, mint ahogyan egyébként mindenkinek. de a gyakorlatban hosszú évek óta nem motivál az amit másoktól kapok, jóformán értéktelenné vált az amit bárki adhat, jobban mondva amit bárki adott, vagy csak próbált adni az elmúlt néhány évben. szóval ez a szitu inkább az ellenkező irányba aggályos. úgy értem, hogy a visszajelzések alapján még ebben a totálisan beszűkült szemét állapotban is tudok adni sok mindent, kapni viszont már nagyon régóta nem, és nem azért mert ne lenne olyan aki ne adna baromi szívesen...

...és akartam még folytatni de elvesztettem a fonalat közben szokás szerint, úgyhogy azt hiszem most inkább lefekszem.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

heimweh. írta:

fogalmam sincsen mi lehetne az, másrészt a kötelezettségeim már eleve teljesen kimerítenek általában, és az is kisebb csoda, hogy amit muszáj azt még meg tudom csinálni. valami hasznos dolgot kéne csinálni, megtanulni profin főzni vagy valami ilyesmi. de semmi ehhez hasonló projekt nem fog egyedül menni, mivel koncentrálni gyakorlatilag semmire sem tudok, szóval bármilyen ilyen projekt csak úgy képzelhető el ha nem egyedül csinálom. másrészt például ez is, de úgy általában minden más is pénz kérdése is erősen, az meg nekem nincs, még arra sem ami feltétlenül fontos volna, még a tíz-húsz forintokat is számolgatnom kell, így meg meglehetősen korlátoltak a lehetőségek, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. 

Megértem, hogy azt gondolod, hogy valami hasznos, fontos, építő, kreatív dolgot kéne csinálni, de nem lehetne ettől egyelőre eltekinteni?

Semmiképpen nem jön szóba olyasmi, hogy ha tudsz közlekedni (akár gyalog, akár talán biciklivel), akkor elmenj valahova emberek közé és önkéntes munkát vállalj? 

Mi lenne az, ami bármi olyan érzést adna neked, hogy te tudsz adni valakinek valamit? 

El tudod esetleg képzelni, hogy az a gondolat eljusson hozzád, hogy szükség van rád, valakinek, valamilyen formában?

Talán valami olyasmit akarok kinyögni, hogy nekem két gyerekről kellett gondoskodnom, de egyszer csak jött egy dolog, a nagyobb gyerek iskolájában sok növény volt és láttam, hogy tök száraz a földjük. És elkezdtem locsolni őket. És tök jó volt. És (az emberek) (de lehet, hogy a növények is, csak nem hallottam) megdicsértek, minden nap. És örültem. Mert a növények szépek lettek és mert az az érzésem volt, hogy valami jót teszek és az az érzésem volt, hogy bármikor abbahagyhatom... A gyereknevelést nem hagyhattam abba... 

Talán valami ilyen "ellenpont" kéne neked is? Hogy amit muszáj megcsinálni és amit nem muszáj? Hogy valami teljesen lényegtelen dolgot csinálj és nem valami lényegeset?

Nem profin tudsz főzni? Smile

 


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

fogalmam sincsen mi lehetne az, másrészt a kötelezettségeim már eleve teljesen kimerítenek általában, és az is kisebb csoda, hogy amit muszáj azt még meg tudom csinálni. valami hasznos dolgot kéne csinálni, megtanulni profin főzni vagy valami ilyesmi. de semmi ehhez hasonló projekt nem fog egyedül menni, mivel koncentrálni gyakorlatilag semmire sem tudok, szóval bármilyen ilyen projekt csak úgy képzelhető el ha nem egyedül csinálom. másrészt például ez is, de úgy általában minden más is pénz kérdése is erősen, az meg nekem nincs, még arra sem ami feltétlenül fontos volna, még a tíz-húsz forintokat is számolgatnom kell, így meg meglehetősen korlátoltak a lehetőségek, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. 


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

heimweh. írta:

őszintén kétlem, hogy valaha nekirugaszkodok ennek a lottó dolognak. baromi távol áll tőlem az ilyesmi. én más szerencsében szoktam reménykedni. minden napom egy expedíció amely az amúgy ismeretlen eredetű kincs felkutatását célozza meg, de nem vagyok egy kiköpött Indiana Jones mert szinte sosem találok semmit, olyat meg végképp nem ami nem veszti el a varázsát vagy az érvényességét néhány nap vagy rosszabb esetben néhány óra alatt. a jelenleginél merészebb vagy vadabb lépéseket meg nem engedhetek meg magamnak sajnos. 

Hát valahogy nagyon nem azt írtam le, amit akartam. Megpróbálom még egyszer, jó?

"Tisztára olyan vagyok mint Etelka néni aki egy életen át töltögette a négyzetrácsokat, hátha egyszer ötöse lesz. Persze sejtette, hogy ez jó eséllyel nem fog megtörténni, esetleg még tudta is, de az ember az illúzióit engedi el utoljára. Én meg mennyit győzködtem, hogy hagyja már ezt a hülyeséget, de szegénynek csak ez a hülyeség maradt, még a levegőt is a lottószelvényeken át vette talán, naná, hogy nem eresztette őket. Ma már teljesen meg tudom érteni, noha nem lottózom azóta sem, és nem is tudom az én elkúrt sztorimban mire lehetne osztani a lottószelvény szerepét."

Szerintem talán arra analógia, hogy az ember reménykedik, hogy lottó ötöse lesz = az élete jóra fordul, szép, jó, kellemes, vidám dolgok fognak történni vele. 

Ennek (korábbi hozzászólásom ide vágó része semmis) van esélye. Ugyanúgy, ahogy annak is van, hogy még rosszabb lesz, mint most van. 

Most megpróbálom azt átírni, hogy mi van akkor, ha az ember "vesz lottó szelvényt" - ad egy esélyt annak, hogy jobbra fordulnak a dolgok vagy "nem vesz lottó szelvényt" - esélyt sem ad ennek. 

Szerintem nem kincset kéne keresni, meg nem varázst. Valami egészen apró dolgot. 

Nem tudnál esetleg valami egészen kicsi kötelezettséget vállalni esetleg? Egy növényt locsolni? Etelka néninek bevásárolni? Bármit, aminek van értelme, de ha nem bírod, nem akarod, akkor abbahagyhatod következmények nélkül? 

 


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

őszintén kétlem, hogy valaha nekirugaszkodok ennek a lottó dolognak. baromi távol áll tőlem az ilyesmi. én más szerencsében szoktam reménykedni. minden napom egy expedíció amely az amúgy ismeretlen eredetű kincs felkutatását célozza meg, de nem vagyok egy kiköpött Indiana Jones mert szinte sosem találok semmit, olyat meg végképp nem ami nem veszti el a varázsát vagy az érvényességét néhány nap vagy rosszabb esetben néhány óra alatt. a jelenleginél merészebb vagy vadabb lépéseket meg nem engedhetek meg magamnak sajnos. 


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

babarczyeszter írta:

Milyen változásra vágysz a legjobban? Látod, hogy merre lenne az előre, csak nem tudsz arra menni?

fogalmam sincs mi volna jó, persze néhány eléggé alapvető dolgot nem nehéz megnevezni. nyilván remek volna, ha nem a szakadék szélén táncolnék anyagilag meg mindenhogy, és ha legalább minimális mozgásterem volna. illetve nem lenne rossz ha lenne bármilyen komolyabb kötődésem bárkihez, úgy értem lehetőleg egy emberi lényhez. egyik sem tűnik elérhetőnek, előbbi kifejezetten a science-fiction kategória, és ebből már önmagában sok minden (rossz) következik. akinek nincs pénze az már eleve szükségszerűen a társadalom peremén találja magát, akinek egészsége sincs az meg még inkább. és aki ezek mellett még tökéletesen idióta is mint például én, na az végső soron oda kerül ahol én is vagyok, a senki földjére nagyjából. szóval nem tudok semerre sem menni, de ami ennél rosszabb, hogy ötletem sincs egyébként merre mennék, ha egyáltalán lenne esély a mozdulásra. szóval ez van. a régi történet, remélhetőleg többször már nem írom le.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

"Tisztára olyan vagyok mint Etelka néni aki egy életen át töltögette a négyzetrácsokat, hátha egyszer ötöse lesz. Persze sejtette, hogy ez jó eséllyel nem fog megtörténni, esetleg még tudta is, de az ember az illúzióit engedi el utoljára. Én meg mennyit győzködtem, hogy hagyja már ezt a hülyeséget, de szegénynek csak ez a hülyeség maradt, még a levegőt is a lottószelvényeken át vette talán, naná, hogy nem eresztette őket. Ma már teljesen meg tudom érteni, noha nem lottózom azóta sem, és nem is tudom az én elkúrt sztorimban mire lehetne osztani a lottószelvény szerepét."

Leírtad. Hogy az ember reménykedik, hogy lottó ötöse lesz (az élete jóra fordul), bár ennek gyak.lag nulla az esélye.

A megvett lottószelvény mégis hordoz egy halovány esélyt.

A meg sem vett lottószelvény semennyit. 

Imádott Erzsi néni szomszédom (már meghalt) évtizedeken át játszott ugyanazzal az öt számmal. Egyik héten a férje, Lajos bácsi (már szintén odaátra költözött) kórházba került súlyos, életveszélyes állapotban. Erzsi néni hát ezen a héten nem adta fel a lottó szelvényt. És mi történt? Ugye nem hiszed majd el? Kihúzták az öt számát. 

Erzsi néni elkeseredett ezen? Nem. Sok héttel az eset után mesélte el, teljes sztoikus nyugalommal, nagyjából még nevetni is tudott rajta.

Vegyél magadnak egy képzeletbeli lottószelvényt. És töltsd ki. Aztán élesben is megpróbálhatod. 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Milyen változásra vágysz a legjobban? Látod, hogy merre lenne az előre, csak nem tudsz arra menni?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen