Semmi előjel, semmi ismert kiváltó ok

Gulipán képe

Kedves Sorstársak! Hát eljött ez a nap is, hogy regisztráltam ide, mert bár tele vagyok szerencsére szerető hozzátartozókkal, hiába próbálom velük megértetni mi zajlódik bennem hiszen ők egészségesek.  A történetem 2000 őszére nyúlik vissza. 22 éves voltam, túl voltam egy jól sikerült vizsgaidőszakon és egy jó hosszú balatoni nyaraláson. Aztán nyár végén egy letaglózó érzés lett rajtam úrrá, azt sem tudtam mi történik, mi zajlik bennem. Pánikroham volt. A semmiből. Majd lett több, amikről én szégyenből senkinek nem beszéltem. Aztán 2001 januárjában teljes öaszeborulás jött. Halasztás a fóiskolán, szorongás éjjel-nappal. Kaptam citalopramot frontonnal. Majd csökenő mérrékű tünetekkel ment a küzdelem.. Aztán 2004 elejétől 2009 végéig teljes tünetmentesség, harmónia, jó hangulat. 2009 végén újabb rohamos romlás (semmi ok nélkül, akkor sem) és azóta az alábbi mintázat rajzolódik ki. Gyógyszetes terápia (ssri) 1-2 hónap után javulás, mellékhatásokkal és maradványtünetekkel ugyan, de 1-1,5 évig működő élet. Majd újabb romlás, 1-2 hónap betegállomány, új gyógyszer (snri), megint 1-2 év kompromisszumos, de tartalmas élet, majd a gyógyszer adag emelése mellett is visszaesés. Egyszerűen kifújnak, elfüstölnek nálam. Ami most aktuálisan van az  sokkal sülyosabb. 7 hónapja itthon. Napról-napra rosszabb és sajnos meggyőződ~s, hogy most már nincs visszaút a normális életbe. Bénító szorongás egész nap, pániktünetek minden ébredéskor. Kritikátlan mennyiségű cigaretta és egyetlen dolog, ami valamit segít, az a nyugtató. Mindez úgy, hogy az elmúlt 20 évben semmilyen trauma, élettörés nálam nem volt.  Járt valaki hasonló cipőben? 


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 1

Szia! 

 

Köszönöm a válaszodat! Olvasom, hogy Neked a gyerekkorodat is megkínozták ezek a kórságok. Talán az a legszörnyűbb. Legalább a gyerekkorban be kellene tiltani a szenvedést valahogy. 

 

Igazából neurológiai vizsgálat volt, meg pajzsmirigy és ezzel be is zárult az organikus okok iránti kutakodás. Igazából nem is tudom, hogy mi más lehet még szervileg ok. 

 

A pszichoterápia most lesz először. Nem tudom mi fán terem és azt sem, hogy én alkatilag alkalmas vagyok-e rá.

 

Remélem Neked most jó időszakod van


Offline
Csatlakozott: 2016 jún 29

Szia!

Sajnálom, hogy ilyen rosszul érzed magad és hogy ilyen küzdelmes fiatal éveid voltak/vannak. Sad Az mindenképp nagyon jó, hogy be tudtad fejezni a tanulmányaidat és közben voltak jobb időszakaid.

Organikus eredetű zavarokat kizártak nálad?

Pszichoterápiával egyáltalán nem próbálkoztál? Vagy legalább tesztekkel, hogy mit mondanak. Én a saját nyomorom kutatása közben találtam egy csomó irodalmat arról, hogy nem feltétlenül kellenek korai traumák a mentális problémák manifesztálásához, elég az enyéni sérülékenység (meg a mindennapos és életeseméyszerű stressz), de azért a jéghegynek ugye elég nagy a láthatatlan része.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 1

Köszönöm az együttérzést. Ismertek valakit, aki bármilyen alternatív megoldástól teljesen meggyógyult? Lassan ott tartunk, hogy bármit (pl. tej, aspirin, stb.) beírunk a keresőbe plusz a depresszió szót, kiderül, hogy balami kutatók valahol kikutatták, hogy hat a depresszióra az adott szer, összetevő. Sajnos én nem így tapasztalom... 


3
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Sajnos ez egyszerűen tünet, h úgy érzed, h most már nincs visszaút. Van, csak türelem! Tudom, most nagyon nehéz neked.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen