Delírium V.

Forget_me_not képe

2017. december 25. 12:41

Néha.. úgy érzem, nem akarok jól lenni. Az életem abból áll, hogy vagy abnormálisan boldog vagyok, és a csillagos ég a határ.. vagy elkap az a..zsibbasztó üresség. Mintha Valaki megfogta volna a tüdöm, és kitépte volna. És.. csak ez a két lehetőség létezik. Nincs olyan, hogy.. normális vagyok. És emiatt sokszor úgy érzem, nem akarok.. "jól" lenni. Mert.. akkor mindig bennem van az, hogy mindjárt, most.. most.. és újra a padlón találom magam. De amikor az ereimet bámulva merengek éjszaka tudom, hogy ez az, amitől nem kell félnem. 

Ez zavaros. De.. ez az, amit érzek..


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 24

Forget_me_not írta:

Én.. nem tudom.

Annak alapján, hogy néha nagyon ("abnormálisan" a te szavaiddal) boldog vagy, aztán meg a "zsibbasztó üresség" jön, abból gondolom, hogy talán ilyesmi lehet. Az átlagemberek átlagosan szokták érezni magukat. Nem akarnak belehalni sem az örömbe, sem a bánatba, nincsenek ilyen óriási hullámhegyek és hullámvölgyek. 

De ezt csak mondom, hogy hátha... Nyilván nem tudlak, nem foglak és nem is szabad táv-diagnosztizálnom téged. 


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

Én.. nem tudom.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 24

Netalán egy kellemetes bipol-lal állunk szemben? (Régi nevén mániás depi.)

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen