Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes számot, ahol a krízishelyzetben lévőket segítők nyújthatnak támogatást önnek.
 

Delírium II.

Forget_me_not képe

2017. december 22. 22:04

Aludnom kellene. De nem megy. Az agyam kattog, meg aztán az a nyomorult óra is zúg a falon. Hallom a szívverésemet is. Talán ha bekapcsolnék valamiféle zenét, nem lenne annyira fojtogató ez a majdnem-csönd.

Megettem három szelet süteményt. Hármat. Aztán újra a fürdőszobában térdelve eszméltem önmagamra. Mondjuk, most legalább nem képzeltem azt, ahogy egy szürke kéz magával ragad. 

Nem akarok elaludni. Álmomban mindig meghalok. És aztán reggel, vagyis hajnalban, mert háromkor úgyis felkelek majd, szomorúan konstantálom, hogy életben vagyok. De legalább látom majd a csillagokat. Az életbenmaradás szomorúsága. 

Nincsen senki fent, most jön még a csend. 


Red
Offline
Csatlakozott: 2016 jún 30

Értem...

Azon esetleg érdemes elgondolkodnod hogy akkor egy másikat keresel helyette. Az aki hülyének nevez egy embert aki segítségül fordul hozzá az nem is pszichológus, hanem kontár. Szóval esetleg másnál érdemes próbálkozni aki segítőkész.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

Szia. 

A pszichológusnál csak azért voltam.. mert.. bántottam magam. És meg akartam halni. De az egészen csak rontott,hogy a pszichológus szó szerint hülyének nevezett. 

A hangokkal voltam neurológusnál (is). Aki szerint legjobb lenne újra felkeresnem a pszichológust..de én ezt nem akarom. 


Red
Offline
Csatlakozott: 2016 jún 30

Szia Forget me not!

Részletesen elmondtál a pszichológusnak mindent? Kettesben beszéltetek? A hangokról meg ilyesmikről beszéltél vele? Mit mondott rá?


3
Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled. Primitív emberek lehetnek, ha ezért kipécéznek, hiszen sokan szorulnak vagy szorulnának szakember segítségére, ebben semmi szégyen nincsen. Úgy érezted, hogy nem segített a pszichológus?


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

Nem, sajnos nem budapesti vagyok. 

Pszichológushoz jártam egy ideig. És azt megtudták az osztálytársaim..majd mindenki. Anyám egy osztálytársam anyjával dolgozik egy helyen, és.. onnan tudta meg aztán a lánya, és így tovább..


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kitől kértél akkor segítséget? És miért kezdtek bántani az osztálytársaid? Mert értesültek arról, hogy segítséget kértél? Kérhetsz úgy is segítséget, hogy senki nem fog értesülni róla, ha jobbnak látod, hogy eltitkold. Budapesti vagy?


6
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

Már.. kértem egyszer segítséget. És.. számomra az egész csak rosszabb lett. Az osztálytársaim elkezdtek piszkálni. Olyanokat mondtak, hogy "Igazán megölhetnéd már magad". Meg ehhez hasonlókat. És nekem ez..nem hiányzik. Sajnálom. Gyáva vagyok..


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Drága forget_me_not! Fiatal koromban én is nagyon hasonló érzéseket éltem át, bulimia, halálvágy, kétségbeesés. Ne add fel! Nagyon örülök, hogy írsz, és remélem, hogy ez egy kis könnyebbséget ad. És tényleg kérj segítséget, megérdemled, hogy segítsenek neked, és kicsit könnyebb legyen.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Szerintem keress fel egy jó pszichológust! Ezekkel a tünetekkel nagyon nehéz egyedül megküzdeni. 

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen