Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes számot, ahol a krízishelyzetben lévőket segítők nyújthatnak támogatást önnek.
 

:(

Fennec képe

Sajnálattal kellett megállapítanom az előbb, hogy én sem vagyok jobb, mint bizonyos urak itt a Búrán. Sad


KiscsilIag

cuki írta:

KiscsilIag írta:

Egy kb. 2 évig tartó kapcsolatom úgy ért véget, hogy a párom a kapcsolatunk utolsó 1,5 hónapjában megcsalt, járni kezdett mással majd szakított velem. Kb 2 héttel később tudtam meg, hogy a vége felé megcsalt, barátnője van. Az nagyon fájó érzés volt és nem tartottam korrektnek a részéről ezt a sorrendet. (ha nem szeret és nem akar velem lenni, akkor először szakítson és utána ismerkedjen). Más dolgokat is sérelmeztem és dühített.

Nem próbáltam okokat és hibást keresni. Egyszerűen azt gondoltam, hogy számára MÁS az igazi. Egy másik, hozzám hasonlóan jó és rossz tulajdonságokkal rendelkező ember. Az, hogy ő mast választott nem jelenti azt, hogy a másik jobb vagy értékesebb. Erre a kérdésre nem kerestem a választ. Azt gondoltam, hogy jobban passzolnak... 

Amikor nagyon dühös voltam rá (vagy amikor mással szemben érzem ezt), akkor mindig egy adott szituació, cselekedet határozza meg az érzelmeimet. Ilyenkor úgy érzem, hogy a másik egy nagyon gonosz, rossz, aljas stb ember, azért tette/teszi ezt. De ha elgondolkodok (nem mindig sikerül), akkor többnyire rájövök, hogy ez nem egy reális kép. Próbálom afelé terelni a gondolataimat, hogy abban a helyzetben a másik fél nem helyesen viselkedett. Ilyenkor mar nem egy személyt, hanem egy viselkedést minősítek. Látom a hibáját, de nem csak azt veszem észre.

Ha megpróbálom és sikerül az okokat is érteni (miért viselkedett helytelenül), akkor néha könnyebb elfogadni a hibáját, megbocsájtani. Pl azért ütött meg mert dühös volt (okkal vagy anélkül) és nem tud jól konfliktust kezelni, érzelemszabályozasi nehézsége van. Ebben közrejatszhat az, hogy őt is sokat bántották, nem volt előtte jó minta. Ha ilyesfajta következtetésekre jutok, akkor a viharos érzéseim tompulnak. 

Ez is elhárító mechanizmus (ha jól tudom ez intellektualizáció), de szerintem jobb, mint a hasítás. 

 

Szió!Smile

Téged megütött a pasid? Sad De mér hagytad??? Hm? És amúgy ilyenek ám,kétszínűek!De szerintem túlgondolod ezt az egészet!Engem ha megütne egy férfi  akkor leharapnám neki legközelebb az a minimum ! Sad Szerencsére az én pasim ő nem ilyen.Bár mondják,hogy mindenki úgy viselkedik mint ahogy a családjában volt ,azt kapja az élettől,például ha volt egy agresszív apád,akkor nagyon valószínű,hogy agresszív pasikkal hoz össze a sors!Én olvasok ilyen ezoterikus könyveket,és abban olvastam ezt..

Most meg nem tudok aludni valamiért,pedig bevettem a pirosat.Sad

 

Nem. Sosem volt agresszív velem ez a pasim. A végén már általánosságban írtam a reakcióimról, ha valami dühít és erre hoztam fel egy konkrét példát. 

Általánosságban:

Dühít, de azért sajnálni is tudom azokat az embereket, akik sérültségük (pl feldolgozatlan traumák) vagy betegségük okán nem tudnak általános emberi normáknak megfelelően viselkedni. Ilyenkor próbálom az Ő élettörténetében is keresni a magyarázatot a viselkedésére és megérteni a másik felet, nehézségeit, szenvedését. A változtatási szándékot nagyra becsülöm. (Fennec esetében is értékelem)

Szélsőséges példa erre: ha nemi erőszakot kísérel meg vagy követ el egy másik embert, akkor a bántalmazó fél nem egy kiegyensúlyozott, boldog ember, hanem súlyos probléma van a személyiségével, ami szenvedést okoz neki. Ez NEM MENTSÉG, de magyarázat a viselkedésére, késztetésére. Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyesfajta viselkedést megengedhet magának.

Ha valaki agresszív, lop stb, akkor nem célom hozzá hasonlón kifogasolható módon viselkedni. (ütni, rúgni, lopni). 

Ha súlyosabb bűncselekményt követne el valaki velem szemben (pl megkésel), akkor fontolóra venném, hogy adott dolog miatt rendőrséghez forduljak. Nem feltétlenül "csak" magam miatt, hanem azért h másnak ne ártson. 

Ha estleg az agresszív viselkedés oka súlyos állapot (pl akut mánia, pszichózis stb), akkor orvosi segítséget kérnék. Másnak és a bántalmazó félnek sem jó, ha közveszélyes egy betegség miatt. 

Visszatérve a pofonos példára:

Ha egy viselkedést helytelenítek, akkor miért követném? Ha hibának tartom, hogy valaki megpofoz, akkor miért tenném ugyanezt? :-) 


cuki

KiscsilIag írta:

Egy kb. 2 évig tartó kapcsolatom úgy ért véget, hogy a párom a kapcsolatunk utolsó 1,5 hónapjában megcsalt, járni kezdett mással majd szakított velem. Kb 2 héttel később tudtam meg, hogy a vége felé megcsalt, barátnője van. Az nagyon fájó érzés volt és nem tartottam korrektnek a részéről ezt a sorrendet. (ha nem szeret és nem akar velem lenni, akkor először szakítson és utána ismerkedjen). Más dolgokat is sérelmeztem és dühített.

Nem próbáltam okokat és hibást keresni. Egyszerűen azt gondoltam, hogy számára MÁS az igazi. Egy másik, hozzám hasonlóan jó és rossz tulajdonságokkal rendelkező ember. Az, hogy ő mast választott nem jelenti azt, hogy a másik jobb vagy értékesebb. Erre a kérdésre nem kerestem a választ. Azt gondoltam, hogy jobban passzolnak... 

Amikor nagyon dühös voltam rá (vagy amikor mással szemben érzem ezt), akkor mindig egy adott szituació, cselekedet határozza meg az érzelmeimet. Ilyenkor úgy érzem, hogy a másik egy nagyon gonosz, rossz, aljas stb ember, azért tette/teszi ezt. De ha elgondolkodok (nem mindig sikerül), akkor többnyire rájövök, hogy ez nem egy reális kép. Próbálom afelé terelni a gondolataimat, hogy abban a helyzetben a másik fél nem helyesen viselkedett. Ilyenkor mar nem egy személyt, hanem egy viselkedést minősítek. Látom a hibáját, de nem csak azt veszem észre.

Ha megpróbálom és sikerül az okokat is érteni (miért viselkedett helytelenül), akkor néha könnyebb elfogadni a hibáját, megbocsájtani. Pl azért ütött meg mert dühös volt (okkal vagy anélkül) és nem tud jól konfliktust kezelni, érzelemszabályozasi nehézsége van. Ebben közrejatszhat az, hogy őt is sokat bántották, nem volt előtte jó minta. Ha ilyesfajta következtetésekre jutok, akkor a viharos érzéseim tompulnak. 

Ez is elhárító mechanizmus (ha jól tudom ez intellektualizáció), de szerintem jobb, mint a hasítás. 

 

Szió!Smile

Téged megütött a pasid? Sad De mér hagytad??? Hm? És amúgy ilyenek ám,kétszínűek!De szerintem túlgondolod ezt az egészet!Engem ha megütne egy férfi  akkor leharapnám neki legközelebb az a minimum ! Sad Szerencsére az én pasim ő nem ilyen.Bár mondják,hogy mindenki úgy viselkedik mint ahogy a családjában volt ,azt kapja az élettől,például ha volt egy agresszív apád,akkor nagyon valószínű,hogy agresszív pasikkal hoz össze a sors!Én olvasok ilyen ezoterikus könyveket,és abban olvastam ezt..

Most meg nem tudok aludni valamiért,pedig bevettem a pirosat.Sad

 


KiscsilIag

Valószínűleg ez sem a legérettebb, tökéletes gondolkodásmód. Ha tudnám, hogy az pontosan milyen, akkor talán sikerülne abba az irányba terelni magam.

Idáig sem mindig jutok el vagy sokszor idő kell hozzá. Napokig nagyon dühös vagyok és csak utána kezdek máshogy hozzáállni, gondolkodni...és végül érezni.


3
Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Nagyon jó, amiket írsz, szeretnék én is így gondolkozni és eszerint cselekedni. Könnyebb lenne...


KiscsilIag

Egy kb. 2 évig tartó kapcsolatom úgy ért véget, hogy a párom a kapcsolatunk utolsó 1,5 hónapjában megcsalt, járni kezdett mással majd szakított velem. Kb 2 héttel később tudtam meg, hogy a vége felé megcsalt, barátnője van. Az nagyon fájó érzés volt és nem tartottam korrektnek a részéről ezt a sorrendet. (ha nem szeret és nem akar velem lenni, akkor először szakítson és utána ismerkedjen). Más dolgokat is sérelmeztem és dühített.

Nem próbáltam okokat és hibást keresni. Egyszerűen azt gondoltam, hogy számára MÁS az igazi. Egy másik, hozzám hasonlóan jó és rossz tulajdonságokkal rendelkező ember. Az, hogy ő mast választott nem jelenti azt, hogy a másik jobb vagy értékesebb. Erre a kérdésre nem kerestem a választ. Azt gondoltam, hogy jobban passzolnak... 

Amikor nagyon dühös voltam rá (vagy amikor mással szemben érzem ezt), akkor mindig egy adott szituació, cselekedet határozza meg az érzelmeimet. Ilyenkor úgy érzem, hogy a másik egy nagyon gonosz, rossz, aljas stb ember, azért tette/teszi ezt. De ha elgondolkodok (nem mindig sikerül), akkor többnyire rájövök, hogy ez nem egy reális kép. Próbálom afelé terelni a gondolataimat, hogy abban a helyzetben a másik fél nem helyesen viselkedett. Ilyenkor mar nem egy személyt, hanem egy viselkedést minősítek. Látom a hibáját, de nem csak azt veszem észre.

Ha megpróbálom és sikerül az okokat is érteni (miért viselkedett helytelenül), akkor néha könnyebb elfogadni a hibáját, megbocsájtani. Pl azért ütött meg mert dühös volt (okkal vagy anélkül) és nem tud jól konfliktust kezelni, érzelemszabályozasi nehézsége van. Ebben közrejatszhat az, hogy őt is sokat bántották, nem volt előtte jó minta. Ha ilyesfajta következtetésekre jutok, akkor a viharos érzéseim tompulnak. 

Ez is elhárító mechanizmus (ha jól tudom ez intellektualizáció), de szerintem jobb, mint a hasítás. 

 


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Értem, akkor ez egy kicsit más helyzet – hasonló végeredménnyel.


6
Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Még korrigálni akartam, hogy a sztorim érintőlegesen írtam a tiédhez, mert nem tudom, nálatok hogy volt, de gondoltam, az enyém is tanulságos.

 

Lényeg, köztünk min fél éve már csak tisztán haverkodás-barátkozás volt, volt közben más kapcsolatom is, abból se volt gond, tehát nulla ismerkedési szándék maradt  egymás irányában.

Aztán valahogy az ismeretségünk végén leesett neki, mégiscsak tetszenék*(testi-lelki értelemben vonzalom), emiatt frusztrálódott és próbálta visszaállítani a távolságot(és gondolom, csökkenteni a vonzalmat) kettőnk közt,   alázás formájában. Smile Nyilván egy olyasvalaki, aki egy "hibás szar", kevésbé hiányzik, nem sajnálja az ember, hogy mégse jött össze.

*Persze lépni nem lépett volna gyakorlatban, mert már nem lett volna értelme és ugyanúgy tönkrement volna, amúgy is  ez a tetszik-nem tetszik a sehova se vezető érzelmi ide-oda rángatás, lélekpusztítás esete lett volna csak...

Végülis az ügymenet sikeres volt, az alkotó pihen. Azóta nem állunk semmilyen szinten szóba. Smile

 


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Avana írta:
a kapcsolatkialakítási időszak(mikor férfi-nőként tekintettünk egymásra) és a végső vita-teljes kapcsolatmegszakítás közt volt több hónap tisztán barátkozás.

Nálunk nem barátkozás volt, hanem összejártunk még kb. 2 hétig, de lényeg, hogy ismerős az, amikor szakítás után még jóban vagyok valakivel és egy ideig még működik valami és csak utána jön a fekete leves.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Ez jó!

Ez szerintem az egészséges hozzáállás.

Ez a nem szélsőségesség és nem impulzivitás.

 

KiscsilIag írta:

Az a másik véglet és az sem jó, ha minden abba irányba tolódik el.

Középút: azt tudja gondolni, érezni az ember a másikkal szemben, hogy a másik jóból és rosszból van összegyúrva. És bár sok dolog rossz volt és fáj, dühít, de a másiknak ettől még vannak értékei is és ezt tisztelni lehet benne.


9
Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

KiscsilIag írta:

Középút: azt tudja gondolni, érezni az ember a másikkal szemben, hogy a másik jóból és rosszból van összegyúrva. És bár sok dolog rossz volt és fáj, dühít, de a másiknak ettől még vannak értékei is és ezt tisztelni lehet benne.

A középút pengeél, ha elkezdek rajta táncolni, vagy az egyik, vagy a másik oldalra esek át. Egy borderline személyiségnek, aki hasít és feketén vagy fehéren látja a dolgokat, magyarázod a középutat... Tudom, ez lenne a cél, de ezt még elég távolinak érzem, rengeteget kell fejlődnöm ehhez.



Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Avana írta:

..viszont ha pozitív élményeket+jó tulajdonságokat idéz fel, az is visszacsaphat: még féltékenyebb lenne és  bűntudatos, hogyha ő "rontotta el" a viszonyt. Duplán fájó. Ebből további szitokáradat is keletkezhet. 

Ezt én sem tudtam volna jobban megfogalmazni.


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Én már jártam úgy, hogy a másik fél nem tudta feldolgozni, hogy főképp miatta siklott ki a kapcsolat, tehát nem rajtam múlt, hogy nem sikerült vagy hogy nem jöttünk össze, aztán egyszer berobbant ez az egész, pedig a kapcsolatkialakítási időszak(mikor férfi-nőként tekintettünk egymásra) és a végső vita-teljes kapcsolatmegszakítás közt volt több hónap tisztán barátkozás

Szóval a végén kiderült, hogy nem tudta ezt az egészet elrendezni magában, kiötölte, maradt benne vonzalom, és ezt úgy oldotta fel, hogy szitokáradatot ömlesztett a nyakamba. Smile

Úgy tűnik, ez egy távolítási technika. Ha földbe döngöli a másikat és felsorakoztatja a hibáit, könnyebb feldolgozni a veszteséget, mert egy "hibás ember" kevésbé fog hiányozni.

(persze voltak más motivációk is, de ez is jelentős szerepet játszott benne- a másik által bevallottan.)


12
KiscsilIag

Az a másik véglet és az sem jó, ha minden abba irányba tolódik el.

Középút: azt tudja gondolni, érezni az ember a másikkal szemben, hogy a másik jóból és rosszból van összegyúrva. És bár sok dolog rossz volt és fáj, dühít, de a másiknak ettől még vannak értékei is és ezt tisztelni lehet benne.


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

..viszont ha pozitív élményeket+jó tulajdonságokat idéz fel, az is visszacsaphat: még féltékenyebb lenne és  bűntudatos, hogyha ő "rontotta el" a viszonyt. Duplán fájó. Ebből további szitokáradat is keletkezhet. 

 


KiscsilIag

Nagyon meg tudom érteni ezt a dühöt és azt is, hogy ezt nehéz nem a másik ellen fordítani.

Talán az segíthet, ha a sérelmek felidézése (feltételezem ilyenkor jön az a késztetés, hogy visszavágj) mellett a másik jó tulajdonságait, pozitív élményeket is fel tudja valaki idézni. Ha ilyenkor az ember nem csak a rosszat látja a másikban, nem csak a sérelmek vannak a fókuszban, akkor ez a dühöt némileg lefoghatja. 

Persze ez csak akkor megy (legalábbis szerintem), ha az a kapcsolat valóban sokat adott és a másik félnek bőven akad jó tulajdonsága.

Összeteszem a két kezem, amikor arra gondolok, hogy több kapcsolatot is sikerült úgy lezárni, hogy a sérelmek ellenére baráti maradt a viszonyunk. 


15
Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Ez nehéz.

Ismerős.

Neki is meg kellene húzni a határait.

Legjobb, ha teljesen ignorál téged.

Nálam ez vált be.

Bár én még néha most is ráírnék, pedig eltelt másfél év és ő már megnősült.

De már nem írok.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Szia Eszter!

Csak ideig-óráig segítenek az ilyen technikák. Ha leírnám, csak rosszabb lenne, mert meg lenne fogalmazva és ha visszatérne az érzés, rögtön elküldeném neki. Próbáltam visszafogni magam, de annyit értem el, hogy fél nappal toltam el az egészet. Gyakran van, hogy amikor rámtör ez az érzés, minden mást lesöprök és nem érdekel, hogy hogy tudnám elkerülni és milyen következménye lesz, csak az, hogy a másiknak visszavágjak az engem ért (többnyire inkább vélt, mint valós) sérelmekért. Jön ez a bosszúvágy-érzés, érzem, hogy elönti a testem az adrenalin és onnan már nincs visszaút.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia Fennec!

Az segítene, ha leírnád a gondolataid, de nem küldenéd el rögtön? Szerintem az is nagyon jó, hogy itt írsz.

Normális, hogy az ember mindenféle rosszat gondol, és haragszik szakítás után. Ha ennek a haragnak egy részét valamerre másfelé adod ki magadból, akkor máris sokat tettél a méltóságod megőrzése érdekében...


18
KiscsilIag

Távolságtatrtást javaslok. Magadnak is rosszat teszel azzal, ha ezt folytatod és vele szemben sem tartom ezt korrektnek.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Nem.



Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Ő is border?


21
Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Avana írta:
Ha jól értem, a férfi, akivel megcsalt, foglalt ember? Mondjuk ez pont olyan, hogyha nem ment volna félre a pasas, nem lenne mivel fenyegetned. :)

Igen, az. Amúgy nem csinált belőle nagy ügyet, amikor megtudta, ki vagyok és leírtam, hogy mi a helyzet, letiltott, annyit tudtam még neki írni, hogy csak a barátnője meg ne tudja.

Avana írta:
Egyébként ilyenkor tényleg teljes kapcsolatmegszakításra lenne szükség, nem arra, hogy mint  két barát, megbeszéljétek a magánéleteteket.

Azt próbáltuk, de nem bírtuk ki. Többször volt már, hogy pár hétig nem beszéltünk, utána valamelyikünk mindig ráírt a másikra, vagy volt más valami. Most pl. vettem neki karácsonyi ajándékot, amit eljuttattam neki, és pont olyat, ami emlékezteti arra, ami köztünk történt, és nem a jó dolgokra. Azt hiszem, most már ő ki fogja bírni, mert azok után, amit csináltam, végképp teljesen kiábrándult belőlem (már emberként is), kérdés, hogy én kibírom-e. Egyelőre úgy tűnik, nem, és megüthetem a bokám ezzel (már feljelentéssel fenyegetőzött). Most mindenhol letiltott.


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Ha jól értem, a férfi, akivel megcsalt, foglalt ember? Mondjuk ez pont olyan, hogyha nem ment volna félre a pasas, nem lenne mivel fenyegetned. Smile

 

Egyébként ilyenkor tényleg teljes kapcsolatmegszakításra lenne szükség, nem arra, hogy mint  két barát, megbeszéljétek a magánéleteteket.

 


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

KiscsilIag írta:
Nagy lépésnek tartom h. ezt belátod. Ezzel már közel vagy a változtatáshoz! Más "Urakkal" nem érdemes összehasonlítani magad...

Ha tudnád, mit csináltam (lent leírom), akkor nem ezt mondanád...

Avana írta:
Ebben azóta változtál? Mert ha nem, visszaszerezni sem lenne sok értelme...akkor se, ha nyílna esély.

Nem tudom. Csak akkor tudnám megmondani, ha velem lenne (vagy ő, vagy valaki más). Talán valamennyit változtam, de még nem eleget. Visszaszerezni már nincs esély, ezt nyilvánvalóvá tette, amikor beszéltünk és azt is mondta, hogy neki alakul valami valakivel. Én meg átmentem kamikáze módba és bedobtam mindent.

Avana írta:
Csak sokat írsz neki(ostromlás) vagy csúnyákat is?

Mindkettő, de ezeknél sokkal durvábbakat is csináltam. Keresetlen szavakkal illettem előtte a pasast, akivel most alakul valami. Féltékeny vagyok, nyilván. Szerencsére csak képet küldött róla, nem küldte el a fb profilját... Fenyegetőztem exemnek azzal, hogy megkeresem és elküldöm neki, amit szexchateltünk. Vagy pl. megkerestem a pasast Facebookon, akivel megcsalt és bedobtam neki, hogy esetleg megtudja a barátnője is, hogy miket csinál a háta mögött (fogalmam sincs amúgy, ki a barátnője). Aztán meg elküldtem ezt a beszélgetést exemnek. Bicskanyitogató stílusban írok ilyenkor.


24
Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Én is csináltam azért cifra dolgokat néhány évvel korábban. Ezután néhány héttel(fellobbanó bosszúállás, visszahódítási késztetés) köszöntött be a második depressziós-idegösszeroppanásos időszak. Bünti pipa.

Érdemes teljesen megszakítani a kapcsolatot egy időre(ilyenkor nem működik a barátkozósdi nagyjából fél évig, túl nagy a feszültség, belobbannak viták).

Csak sokat írsz neki(ostromlás) vagy csúnyákat is?


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Úgy emlékszem, azt írtad valamelyik topikban, hogy ha "közelebb jött", csökkent a szerelmed,  a vágyad fokozza a távolságtartás.

Viszont ez a másiknak valószínűleg nem jó, boldogtalan lesz tőle.

Ebben azóta változtál? Mert ha nem, visszaszerezni sem lenne sok értelme...akkor se, ha nyílna esély.

Nekem volt nálam bizonytalanabbul kötődő(ebből adódóan időnként számomra megalázó dolgokat mondó, erősen elbizonytalanító partnerem) és eléggé odavágott a lelkivilágomnak a viszony, ebből kiindulva írtam, amit. 


KiscsilIag

Nagy lépésnek tartom h. ezt belátod. Ezzel már közel vagy a változtatáshoz! Más "Urakkal" nem érdemes összehasonlítani magad...Ez nem verseny. 


27
KiscsilIag


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Szia Holdfény!

Köszönöm és neked is boldog karácsonyt!

Nem érzem sértőnek, de nem tudom, hogy mennyit mondhatok el. A blogposzt címkéi nagyjából leírják, hogy miről van szó. Röviden annyi, hogy nem vagyok túl az exemen és zaklatom. Nem kellene, de nem tudok leszállni róla.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen