1. blog: Karantén: extrém depressziót tartalmaz. Figyelem: szókimondó szövegek.

Ex Nihilo képe

-


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

hát, persze, hogy nem. ez lesz az évszázad botránya, szerintem. a trápiákkal csak rosszat tesznek. mind a pszichoterápia, mind a gyógyszeres egy hatalmas átverés. évszázados csalás. örülk, hogy ez kiderültszámomra. 13 és fél év alatt. azért nem használt semmi, mert nem is képes használni semmi, ezek az életben természetes állapotok, amiken a magunk erejéből kell túl lenni, minden terápia csak tovább nyom bele a trutymóba. bocs, ha off voltam kissé, kormoskandurnak válaszoltam.

edit: ez személyes vélemény, de az ember változik... amúgy sajnálom, hogy mint néhai moderátor és néhai admin ezeket kell, hogy mondjam, de erre jutottam

(A néhai itt nem azt jelenti, hogy elhaláloztam, hanem hogy néha ilyen funkciókat is betöltök itt, az oldalon)


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

jó írás, jó topic, gí vagyunk vele

a terápiák nem érnek semmit. minden hiába. fogadd el


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

heimweh. írta:

naésaztán? mindenki azt mond amit akar, te meg ugyanilyen módon és lendülettel leszarhatod, szerencsére. megérkeztél amúgy is, itt vagy a faszban, a sárgaházban. hol panaszkodjon az ember, egyáltalán hol produkálja az emberi létezésre utaló tüneteket, a hivatalban, a munkahelyen? nehogy már elnézést kérjél a szenvedéseidért, kövezés nem lenne aktuális? vezessük be azt, hogy eztán kérjen elnézést az aki a dolgok okozója!

Laughing out loud

Teljesen egyetértek


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

szerintem ezzel a helyzettel, állapottal sokan együtt tudnak érezni. sokkoló is, hogy valójában mennyien.

CsakEgyValaki írta:

Na de mindegy is, mert a végén idevonzom a kreténeket akik majd jól elküldenek a faszba, hogy ne itt sajnáltassam magam.

naésaztán? mindenki azt mond amit akar, te meg ugyanilyen módon és lendülettel leszarhatod, szerencsére. megérkeztél amúgy is, itt vagy a faszban, a sárgaházban. hol panaszkodjon az ember, egyáltalán hol produkálja az emberi létezésre utaló tüneteket, a hivatalban, a munkahelyen? nehogy már elnézést kérjél a szenvedéseidért, kövezés nem lenne aktuális? vezessük be azt, hogy eztán kérjen elnézést az aki a dolgok okozója!


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Tudod, (és ezt nem rosszból mondom), de most, jelen pillanatomban rohadtul együtt tudok érezni veled. Kb olyan, mintha a saját érzéseim olvasnám vissza, amit én nem tudtam volna ilyen szinten megfogalmazni.

Sokszor pörög az agyam azon, hogy mi a fasznak vagyok itt. Minek írok blogot. Kit érdeklek én egyáltalán? Aki olvas engem, úgyis csak felkúrja magát a nyűgjeimen...

Engem egyetlen egy mély dolog tart vissza a haláltól néha, de arról inkább most nem beszélnék. Úgyhogy fogcsikorgatva, bőgve, ordítva, remegve, fetrengve, karcolásokkal tele tűröm ezt a szart, amit úgy hívnak élet. Komolyan... még meghalni is, csicska vagyok... nekem még az se menne. Na de mindegy is, mert a végén idevonzom a kreténeket akik majd jól elküldenek a faszba, hogy ne itt sajnáltassam magam.

Viszont arra most kíváncsi lennék, hogy nekednekedmilyen milyen a terápiád? Nem vagy oda érte? (Ha nem akarod itt kifejteni, válaszolhatsz privátban is, ha van kedved) Nekem az egy mentsvár. Mindenről tudok a lógussal beszélni, MINDENRŐL. Ezért várom mindig annyira. Meghallgat, észrevesz apróságokat és tart annyira erősnek, értelmesnek, hogy ezt végig fogom tudni csinálni. És, ha majd kijövök végre a gödörből, jobb ember leszek. Úgyhogy nekem ez ad erőt néha. De látom, hogy a vége még kurva messze van. Addig meg szívjak az élettel.

Múltkor sírtam neki, hogy ez nem fair. Hogy én nem tehetek arról, hogy nekem ennyi szar jutott. Hogy bizonyos gyerekkori foltok miatt, belőlem ez az ember lett, akit ki kéne gyakorlatilag cserélni.

Aztán a végén megkérdezte: mire gondol most? Én meg azt válaszoltam, amit éreztem: lesz, ami lesz. Csinálom a terápiát, szedem a gyógyszert és összeszorított foggal várom a csodát, míg bele nem döglök. Mégis mit tehetnék?!


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 18

Dolgok amiktől ma lehangoltabb lettem:
-vidám iskolások az utcán
-párok kézenfogva az utcán
-az, hogy nincs bennem semmi spiritusz többé semmihez, robotikus lettem
-az, hogy hiába vagyok itthon, nem tudom kipihenni magam, megállás nélkül fáradt vagyok
-hogy nem tudok örülni semminek ami velem történik
-hogy nem érdekel semmi és senki, még a családtagjaim is hidegen hagynak
-a múltból véletlenszerűen felvillanó emlékképek, amik csak arra emlékeztetnek, hog voltak lehetőségeim az életre, de nincsenek többé

gyakorlatilag a nosztalgia is lehangol, mert kizárólag a fájdalom marad meg az emlékekből is... a jót kitörölték az életemből
nem tudok a jóra emlékezni mosolyogva, csak a veszteség, az elmúlás létezik

Elvesztettem azt a képességemet, hogy bárminek a jó oldalát lássam, hogy bárminek önfeledten tudjak örülni.
Így azt a képességemet is, hogy értelmet lássak ebben a szarkupacban, ami a közhiedelem szerint marhára értékes... a csupasz létezés.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen