My story II.

Csumpika képe

... A gyógyszeren kívül próbáltam más módon is segíteni magamon. Jógázni kezdtem, találtam hobbit és lassacskán össze is szedtem magam. Kb. 6 évig minden rendben volt. A gyógyszer (Parogen v. Paroxat) is biztosan hozzájárult ehhez, bár volt hogy koca-módon szedtem. Azt gondoltam, hogy talán le is tehetném. NEm volt fix pszichológusom/pszichiáterem, úgy is mondhatnám hogy össze-vissza szedtem azt a 10 mg/nap adagot. A sok elfojtás, munkahelyi nyomás és felelősség aztán megint hozott egy stresszesebb időszakot. Pszichológushoz kezdtem járni, akkor ez segített és a háziorvossal irattam fel mindig a gyógyszert. Tavaly aztán kb. 2 hónap alatt nagyon rossz állapotba kerültem. Felőröltek a hétköznapok, nem leltem örömömet már semmiben, mint egy robot úgy éltem a mindennapokat. Amikor éreztem, hogy ez nem lesz így jó, akkor úgy kezdtem újra szedni a gyógyszeremet, mint a kisangyal. Nem nagyon bírtam enni, fogytam, nem tudtam aludni, arra ébredtem hajnalban, hogy szinte ég a bőröm. Akkoriban az otthoni dolgaim is meginogtak és egy napon teljesen bekattantam. Rosszul éreztem magam a munkahelyen, eljöttem, a tükörben mintha nemis magamat láttam volna, aztán...legyen elég annyi, hogy a toxikológián ébredtem. Egy hét kórház következett teljes nyugalomban. Olyan volt ez, mintha megnyomták volna rajtam a Reset gombot. Átértékeltem mindent, belül hatalmas nyugalom árasztott el. 17 év után otthagytam a munkahelyemet és új életet kezdtem. Az lettem aki igazán vagyok, bátrabban, szókimondóbban kezdtem élni, csinosabban öltözni. Már engedem, hogy a rossz érzések is előjöjjenek, olyan nincs hogy mindig minden szép és jó. Jobban elfogadom magam, bátrabban ÉLEK. Sokat segített még a futás, ezt 3 éve kezdtem el kicsi távoktól haladva és most az 5-7 km-es távoknál tartok. Ez önbizalmat ad és azóta részt szoktam venni tömeges futóversenyeken is.

Most, hogy eltelt egy év a tavalyi krízis óta még mindig tartanak az akkor tett fogadalmaim. Amikor vissza akar térni a régi nyugtalanság, nyomottság, szorongás, akkor mindig visszanyúlok ahhoz az egy hét alatt felszívott erőhöz és amennyire csak tudom lenyugtatom magam. Kicsit bekavart ugyan a gyógyszerlehagyósdi, de még bírom és küzdök. A tavaliy mélypontnál rosszabb már nem történhet velem, úgyhogy hajrá előre!

Megosztás Viberen