Blog-ohm

Csumpika képe

Mindig foglalkoztatott a blogírás gondolata, most hogy itt a lehetőség nem is tudom hol kezdjem. MAgamról annyit, hogy 42 éves, kétgyermekes családanya vagyok, rendezett családban élek. A második gyermek születése óta jelentkeztek szorongásos tüneteim. 2015. nyarán krízishelyzetbe kerültem, 1 hét kórház. Teljes életmódváltás, munkahelyváltás (előtte 17 évig egy helyen). Jelenleg 1 hónapja már nem szedek gyógyszert (SSRI), előtte többszöri megszakítással szedtem Paroxatot, Apodepit, Parogent (ugyanaz a hatóanyag, más-más néven). Dilemma, hogy visszatérjek-e a gyógyszerhez, vagy küzdjek tovább. Itt tartok most.


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Szia Csumpika,

Ha nem vagy jól, akkor térj vissza a gyógyszerre. Én gyógyszer nélkül küzdök. Kipróbáltam az összes szert ami vény nélkül kapható, csak pénzkidobás volt. A gyógyszerek meg nem segítettek. Maradtak a közhelyek: futás, programok, filmek, színház, szórakozás.

Ha gyógyszerrel jól vltál, akkor ne kockáztasd szerintem a remissziót.

A munkahelyváltás nem oldotta meg a gondot?

 

 

 


Ferrum

Szerintem  ezt úgy tudod eldönteni,hogy megfigyeled,hogy a második gyermeked születése előtti állapothoz képest most milyen állapotban vagy.

Mivel ezeket a gyógyszereket betegségre adják,és ha a betegséged miatti életminőség romlásod kis mértékű a korábbi életminőségedhez viszonyítva,szerintem ne térj vissza a gyógyszerre,azt a kicsi romlást kijavíthatod más módszerekkel is.

Ha viszont ténylegesen rossz az életminőséged,nincs kontrollod a betegséged felett,akkor tényleg kell,hogy gyógyszert szedj.

Kérdés,hogy a küzdelmed hoz javulást,vagy nem,mert akkor sajnos tényleg gyógyszer kell.

Egyébként,a "küzdelmek" is szoktak hozni javulást,sőt,van akinél a gyógyszer=küzdelem,a gyógyszerek mellékhatásai miatt.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen