történetem 3

csilla96 képe

Sziasztok újra! 

Gondoltam, írok megint, ha még nem untatok meg.

Bár most sok minden nem történt velem... A párommal elmentünk ma sétálni egyet, megfigyeltük az ébredező természetet ebben a szép, tavaszi időben.

Viszont már napok óta rossz a hangulatom... Nem tudom, mitől. Egyszerűen már minden összejött mostanában. Beteg is vagyok, még az anyagiakban is szűkölködünk... Semmi sem úgy alakul, ahogy kéne...

Blogom folytatásának oka az, hogy szeretnék elmesélni egy történetet, ami velem történt meg kb két éve, azóta is nyomaszt.

Volt egy lány, akit Facebookon keresztül ismertem meg. Ő is olyan volt mint én, sok volt a közös bennünk (depressziós volt, meg akart halni, vagdosta magát). Minden nap írtam neki, tartottam benne a lelket, hogy ne adja fel. Rossz volt látni, hogy minden nap szomorú. Mindig azt írta, hogy én tartom a lelket benne, én vagyok a remény stb. Azt is mondta, hogy ő olyan, mint Amanda Todd, gondolom tudjátok ki volt ő sad...

Egyszer nem tudtam neki írni kb egy hétig. Utána írtam neki, de nem válaszolt. Gondoltam biztos elfoglalt, volt már ilyen, hogy nem írt órákig. Másnap felmegyek messengerre, látom, még mindig nem írt. Akkor már aggódtam érte. Még az iskolában is sírtam. Nagyon bíztam benne, hogy nem tett hülyeséget magával...

Másnap bejelölt egy lány...aki mint megtudtam a nővére volt... akkor már nagyon sírtam, remegtem.....kérdeztem, mi van a lánnyal... azt mondta, öngyilkos lett...... hozzátette, hogy ne hibáztassam magam, az osztálytársai a halálba bántották őt lelkileg.......

Bár nem ismertem személyesen szegényt, de mégis nagyon jó kapcsolatot teremtettünk egymással.... és elment... örökre.......sadsad

Az én hibám.... Miért nem beszéltem vele többet??? Lehet hogy még élne......

Még most is csak rememek... és folyik a könnyem......

Miért nem én haltam meg?? Miért????

Megosztás Viberen