történetem 2.

csilla96 képe

Sziasztok! 

Újra itt vagyok, hogy leírjam, hogy eddig mi történt velem... 

Az ügyem még nem halad... 

Rájöttem, hogy mindent csak elrontok, mindig csak útban vagyok... A pszichológushoz járok rendszeresen, bár a gyógyszert nem tudom szedni mostanában, mert nincs rá pénz...

Csütörtökön beszélgettem a lógosummal. Hát... kiakadtam... mármint nem úgy... csak csapkodtam magam meg sírtam... csak úgy...rámtörtek az érzelmek... megnyugodtam utána egy kicsit... bár nem tudott minden feszültség kijönni... Sad

Végre egy hét után van netem!! Első dolgom volt, hogy a burára feljöjjek, már hiányzott ez a környezet! Smile

Mostanában megint semmihez nincs erőm. csak feküdni, olvasni a Lélekhasadást (kedvenc könyvem lett), hallgatni a Children of distance-t, naplót írni... Még a meditációt sem csinálom mostanában... pedig kellene... lehet attól vagyok ilyen lassú... Na ezt meg minek írtam le? Úgyse érdekel senkit... Jobbnak látom ha leírok mindent, amit gondolok érzek... nem tudom miért, de jobb lesz utána... Ezzel is csak untatom az olvasót... már erre se vagyok képes... hogy normálisan fogalmazzak... mindegy... A hétvégén vita volt a párommal... már az ollót szorongattam... nem sok kellett hogy vágjam magam... Sad de nem tettem. A lógosum miatt...mert említette, hogy ha vágom magam, akkor nincs értelme hogy járjak... igaza van...Na, ezt is már biztos írtam... A lónak a patájàt, hogy nem tudok semmit leírni!! Túl sok érzelem van bennem, nem tudom kiadni!!!!! Sad

Kövérnek látom magam. kb 168 cm vagyok, és 45 kg. Voltam már 43 is. Az volt a jó. Nem akarok megint 50 lenni. Így is vastag a combom, és ha eszek, egyből meglátszik... olyan vagyok utána mint egy elhízott tehén... Fogyóznom kéne... mindenki azt mondja hogy sovány vagyok, meg hogy hízzak. Na persze. Így is sokat eszek. Túl sokat.

Na, egyenlőre ennyi, ha lesz még valami, akkor írok még, addig is böngészek a burán.

​​​​


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Szia Eszter!

Köszönöm a tanácsot, megfogadom mindenképp!


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia csilla!

A borderek is ilyen érzelmeket élnek át -- sok Búrás van, aki ismeri ezt a lelkiállapotot, és hogy milyen nehéz. A terápia segíthet, hogy úgy add ki magadból az érzéseket, hogy közben ne bánts meg vele mást -- tehát hogy inkább fuss, vagy törj össze valamit, vagy írj, vagy feküdj le egy kicsit aludni.

 


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Csak sokszor olyan nehéz... minden... nehezen viselem az érzelmeket... sokszor boldog vagyok, sokszor meg nagyon mélyen vagyok... nem bírom kimutatni ezeket a szélsőséges érzelmeimet...bele fogok őrülni!! Ezek lehetnek a borderline tünetei? A lógosum szerint csak elkeseredett vagyok, az áterem szerint viszont nem meghatározott személyiségzavarom van.. még én sem tudom, mi zajlik bennem.... Sad


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Sziasztok! 

Köszönöm a sok pozitív segítséget, sokat segít!


Offline
Csatlakozott: 2017 jan 16

Kedves csilla96,

Nagyon szorítok Neked! Szeretnélek támogatni Téged pár mondattal, ha szabad! Én 170 cm vagyok és 52 kiló! És most tanulom magam elfogadni és LÁTNI, hogy nem vagyok kövér. 48 kilósan sem hittem, hogy vékony vagyok, de egészségügyi szempontból állítólag ez az 52 is kevés / határeset. Egyelőre ennyit haladtam, de nem adom fel. Ahol most rehabilitálódom, megkérdeztem egy lányt, aki nagyon vékony és csinos, hogy ő hány kiló, mivel olyan magas, mint én! 52 kiló, azóta sokszor nézem őt, megkérdeztem másokat is, akik azt mondták, pont egyformák vagyunk és próbálom magamban tudatosítani, hogy nem vagyok kövér, hiszen pont olyan vagyok, mint ő! Remélem, nem veszed rossz néven a hozzászólásom, és hogy kiragadtam a történetedből ezt a részt!

A többi területen is fejfődést és javulást kívánok Neked! :)


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 7

Szia Csilla!Alapvetően jó úton haladsz,belátod,hogy nem megy a gyógyulás terápia nélkül.Idővel jobb lesz.Nyugodtan írd ki,hogy kövérnek érzed magad,stb.Mert jelen pillanatban ez jár az agyadban.Ha a fórumokat végignézed,találsz hasonló problámákról beszámoló sorstársakat.A border dühkitörések nálam nagyon látványosak voltak anno,de legbelül szenvedtem kegyetlenül miattuk.S az fájt talán a legjobban,hogy főleg azokat bántottam,akiket szerettem.Most sokkal ,,szebb,, az élet,néha azért ,,duzzogok,,de a terápia rengeteget segített.Neked is fog!Várom a fejleményeket,írj nyugodtan,sokan olvassuk.smileyA gyógyszerszedést viszont folytatni kell,nem hiszem,hogy annyira drága lenne,hogy ne tudd kifizetni.


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Köszönöm! Próbálok kitartani, de néha olyan nehéz... Mindenkinek jobb lenne, ha feladnám... Sad


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia Csilla96!

Én figyelek, olvaslak. Nagyon drukkolok neked. Fiatal vagy, és ki tudsz majd jönni ebből szerintem -- ez hosszas folyamat, sokszor fájdalmas is, de nagyon megéri!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen