Skizofrén középvezető,mániás banki dolgozó,depresssziós szociológus. Szerintetek érdemes elrejteni a betegségünket?

Anonymous képe

Egyszer mondta nekem egy drága,de haszontalan(nekem nem segített) orvos,hogy a psziciátriában stigmatizálnak. Kapsz egy stigmát,egy bélyeget az alkarodra,vagy a homlokodra.

Egyébként most jól érzem magam,a volt barátnőm ma reggel ment haza,jól esett hogy itt volt.(Messze lakik)Fura,de most jobban elviseltem a közelségemben,és "bizonyos dolgokon" kívül mást is tudtam vele csinálni,pl elmenni a városba.

Ismertem paranoid skizofrént(ahová jártam,ott ismertem meg),ismertem hebefrén skizofrént.

Ismerek olyan paranoid skizofrént,aki középvezetőként dolgozik egy regionális vállalatnál.

Ismerek bipolárisat,mániás személyt,akivel az épp folyó mánia alkalmával beszélgettem,és azt állította,ő egy "vezír",és "olyan,mint Jézus". Ez az ember ma egy bank informatikai rendszerét kezeli.Nagyon jól él,és ez enyhe kifejezés  mentális betegek "átlag" béréhez/vagy juttatásaihoz képest.(nem,nem reprezentatív kutatásból gondolom ezt)

Ismerek egy súlyos depressziós férfit,aki 3 kül. gyógysz.-t szed,3 kül. csoportból ráadásul. Ez a férfi szociológus végzettségű,és jelenleg egy hátrányos helyzetűeket segítő központban dolgozik,szociális munkásként,mondhatni.(Az már más kérdés,hogy a szociológia szerintem nem biztos,hogy  feltételezi ezt a területet)

Ismerek pánikbeteget,aki ügyfélszolgálatos.

Ismerek homoszexuálist,akinek egy,a homoszexualitást erősen elítélő,és az ellen ténykedő szervezetnél tagsági kártyája van,és ő maga is csatasorban áll.

Ismertem olyan pedofil hajlamú(tényleg,"ivaréretlen" -2 és 11 év közötti - lányok keltettek benne szexuális izgalmat)embert,aki az egyházban dolgozott.

Szerintetek bizonyos esetekben nem hasznosabb előnyt kovácsolni abból,ha diszkréten,előnyösen elmondjuk a problémánkat,felvállaljuk,kitárulkozunk?

Bizonyos esetekben. Ti felvállalljátok a problémátokat? Én igen,én ha kell,elmondom,hogy szociálisan szorongó,pánikbeteg,agorafóbiás ember vagyok.

Ti?


Kata 73

 Gyakorlati tolerancia szint sajnos hazánkban szerintem  majdnem 0. Ez függ attól is,hogy csak hírből hallod v közvetlen érintett személyről van szó(családtag,munkatárs,főnök ,barát ,társ)Azt is mondhatnám ,hogy elfogadják,megértik,együttéreznek vele,nem tanusítanak előítéleteket a diagnosztizált mentális betegekkel szemben addig ,míg nem kell a közelükben tudni.Tisztelet a kivételnek mert ilyen is van.

 Azt hiszem ,tényleg mindenki egy külön univerzum akár egészséges akár van v milyen mentális problémája.Hiszen mindenki egyedi és megismételhetetlen.

És úgy gondolom a mentális betegek sokszor humorosabbak,találékonyabbak kreatívabbak az átlagnál,igaz vannak esetleg szuicíd, szétesett v túlpörgős időszakaik-ez a betegség típusától,fokozatától is függhet.

Kreatívabbak pl tapasztalatom szerint mert van egy  mondás ha kidobnak az ajtón bemégy az ablakon v a kéményen. Betegként:Na én a legváratlanabb helyről jövök elő. Amikor mindenki az ablakot meg a kéményt lesi mert ott kellene visszajönnöm( normális gondolkodás problémamegoldás esetén) váratlan pillanatban a földbe fúrva magam megjelenek a lakás közepén.Ez is egy megoldás a problémára az eredmény ugyanaz lesz csak a kivitelezés módja eltér az megszokottól.

Érdekes szituáció viszont,ha pl a felettesedről sejted,hogy mentális betegsége van, ráadásul hasonló viselkedésbeli tüneteket produkál,azaz lehet ,hogy azonos a diagnózisotok már ha van neki,de nem adhatod tudtárra,de tudod ,hogy ő is érzi rajtad ,hogy veled sincs minden rendben....Álltok egymással szemben vagy akár hadban és nem tudtok mit kezdeni a helyzettel  pedig szeretnél,mert pl: én nem kérdezhetek rá,:hogy te is?


Kata 73

 Gyakorlati tolerancia szint sajnos hazánkban szerintem  majdnem 0. Ez függ attól is,hogy csak hírből hallod v közvetlen érintett személyről van szó(családtag,munkatárs,főnök ,barát ,társ)Azt is mondhatnám ,hogy elfogadják,megértik,együttéreznek vele,nem tanusítanak előítéleteket a diagnosztizált mentális betegekkel szemben addig ,míg nem kell a közelükben tudni.Tisztelet a kivételnek mert ilyen is van.

 Azt hiszem ,tényleg mindenki egy külön univerzum akár egészséges akár van v milyen mentális problémája.Hiszen mindenki egyedi és megismételhetetlen.

És úgy gondolom a mentális betegek sokszor humorosabbak,találékonyabbak kreatívabbak az átlagnál,igaz vannak esetleg szuicíd, szétesett v túlpörgős időszakaik-ez a betegség típusától,fokozatától is függhet.

Kreatívabbak pl tapasztalatom szerint mert van egy  mondás ha kidobnak az ajtón bemégy az ablakon v a kéményen. Betegként:Na én a legváratlanabb helyről jövök elő. Amikor mindenki az ablakot meg a kéményt lesi mert ott kellene visszajönnöm( normális gondolkodás problémamegoldás esetén) váratlan pillanatban a földbe fúrva magam megjelenek a lakás közepén.Ez is egy megoldás a problémára az eredmény ugyanaz lesz csak a kivitelezés módja eltér az megszokottól.

Érdekes szituáció viszont,ha pl a felettesedről sejted,hogy mentális betegsége van, ráadásul hasonló viselkedésbeli tüneteket produkál,azaz lehet ,hogy azonos a diagnózisotok már ha van neki,de nem adhatod tudtárra,de tudod ,hogy ő is érzi rajtad ,hogy veled sincs minden rendben....Álltok egymással szemben vagy akár hadban és nem tudtok mit kezdeni a helyzettel  pedig szeretnél,mert pl: én nem kérdezhetek rá,:hogy te is?


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

"Figyelj,Avana,én az érzékenységem miatti érzelmi felindulásaimat/ késztetéseimet olyan jól tudom kontrollálni,hogy ihaj és csuhaj. Laughing out loud

Egyet nem tudok:A rohadt szorongásom. Laughing out loud Feszengésem. AZ agyam egy meghatározott területe nagyon nem müxik. Laughing out loud

A számítógépemen sem műküdik jól a C meghajtó valamelyik része.(nem értek hozzá). Laughing out loud"

 

A késztetéseim(mit teszek a helyzetben)-kirohanok, kimenekülök, beszólok, elsírom magam, stb-én is kontrollálom úgy kb. Nem mindig tudom vagy akarom persze!!

A mögötte levő érzést(szorongás, félelem, kishitűség) viszont nem. 

A testbeszédemen nekem is látszik, fényképeken olyan vagyok, mint egy darab fa. Szintén feszengés...

De nincs ráírva az emberre, nem fogják ebből kitalálni a diagnózist. 

 


Csetnik

Amúgy van egy klassz film,Rideg Világ(vagy ilyesmi ) a címe,most jelent meg,olyan világról szól,ahol a "nagy pusztulás után"(mint minden ilyen film így kezdődik..)kiölték genetikailag az emberekből az érzelmeket...az emberek kizárólag a jövőre fókuszálnak,kutatnak,tudomány,stb...Aztán mégis jön az "érzelem-betegség"(filmben így nevezik kb),és egymásba szeret a két biorobot....Laughing out loud na de az már a film

 

Stephen Hawking,a világ mostani "Einstein-je",a tolószékes manus,ő maga mondta,hogy amíg nem sikerül kiölni az emberekből az érzelmeket,addig nagy veszélyben van az emberiség.De nem igaz,Mindenki? Laughing out loud

Ijjjj,te,komolyan mondom,annyira elpusztítanám az érzelmekért felelős agyterületem,a cél akkor is meglenne: Utódnemzés,Önmegvalósítás,Alkotás,stb... De az érzelmek,a túlzott érzelmek,szerelem,félelem,agresszió,ezek számomra például,-Freud-al élve-"halálösztönök",csak a szart eredményezik,ami után még több szar jön,és még több,a végén pedig te is szarból fogsz állni,és alulról szagolod a tulipánt és az ibolyát.Laughing out loud

Egy gazdag mondá' egyszer: A szerelem a szegényeknek van. Mi a véleményetek?

Öld kin a túlzó érzelmeket,amelyek akadályoznak,ölj ki magadból minden ilyesmit,ha kell,gyógyszerrel,ha kell,mással,kontrolláld magad(ezeket amúgy leginkább magamnak írom szerintem Laughing out loud ),legyen célod,ami felvértez,céltalan ember nem ember,hisz még az ösztönös állatoknak is vannak céljuk,ha nem is tudatosan...

És olvass Machiavellit,és tanulmányozd az embereket,a viselkedésüket,kivéve,ha ez a szakmád(van itt ilyen ember.) Laughing out loud


Csetnik

Avana... Laughing out loud Mikor döl meg és hogyan?

Tulajdonképpen,nekem pont olyan bajom van,hogy SZERINTEM rajtam látszik,de belülről nem "súlyos" a bajom,a diagznózisom sem,csak égető a problémám. Szóval ez a szorongás kiütközik sokszor a mechanikámban is..merev tekintet..járás..blabla... Laughing out loud

Figyelj,Avana,én az érzékenységem miatti érzelmi felindulásaimat/ késztetéseimet olyan jól tudom kontrollálni,hogy ihaj és csuhaj. Laughing out loud

Egyet nem tudok:A rohadt szorongásom. Laughing out loud Feszengésem. AZ agyam egy meghatározott területe nagyon nem müxik. Laughing out loud

A számítógépemen sem műküdik jól a C meghajtó valamelyik része.(nem értek hozzá). Laughing out loud

Egy számítógép vagy,érted,Avana? Laughing out loud

Mondok egy érdekességet,amit még emelt biológia érettségin tanultam: Az agyad alapból 25 watt teljesítménnyel működik,vagyis,az agyad fényre villantana egy villanykörtét. Laughing out loud

Kezeld így a problémád,és mindenki más is.


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Sztem vmennyire el lehet. Ezért jár mondjuk készségfejlesztésre, hogy olyasmiket tanuljon, amikkel ezt valahogy kezeli. Laughing out loud

persze a furaság kibukhat, ez tény s való(de ez már egy másik szemzavar Smile)

Rólam azt HISZIK,  hogy a légynek se ártok, békés vagyok. Nos, van, amikor ez megdől. Smile

 


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Ez tetszik, hogy mindenki külön univerzum, megnyugtatóbb, mint ahogy én képzeltem. Smile


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Nekem is a dühöngőben és a szomorkodóban.

 


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Egyetértek parrot és Kleo.

Bár ne kellene titkolni.


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 7

Igen ,tudom Kleó!Ez így van jól!Itt azok lehetünk,akik vagyunk.Bár nekem akkor a dühöngőben lenne a kipárnázott helyem.No de ez már off!Csetnik !Elnézést!



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Parrot!

Ez a hely végül is azért van, hogy ne kelljen titkolni. Meg itt "magunk között" tényleg fölösleges energiapocsékolás is lenne.


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 7

Róka!Abszolúte elhiszem a diagodat,s szerintem te is az enyémet!Itt a búrán már alkottunk néha.smileyS igen,lejön a többieké is,mint egy szép nagy családban.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Pedig van diagnózisom. De nem volt valahogy beszédtéma Sehol. De lehet a hátam mögött igen, hiszen voltak konfliktusaim.Sok munkahelyem is. Meg sokat dolgoztam egyedül is. Sokszor voltam munkanélküli.

 

parrot írta:

Sosem értettem,hogy egy személyiségzavaros ember hogy a fenébe tudja eltitkolni ezt közösségben.Ha nem veszik észre,akkor az milyen szem.zavar?frown


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az átlagember jellemhibának véli.
Egyébként meg sokkal gyakoribb valamiféle szem.zavar, mint ahányszor diagnosztizálják.


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 7

Sosem értettem,hogy egy személyiségzavaros ember hogy a fenébe tudja eltitkolni ezt közösségben.Ha nem veszik észre,akkor az milyen szem.zavar?frown


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Fú, de durva dolgok!

Szerencsére én jól titkolom, vagy a többiek titkolják jól, hogy valamit sejtenek.

Egy - két utalást már kaptam én is.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Aki meg olyan hozzáállású, az megveti őket, sőt! fél tőlük. Na ezeket az embereket valahogy jobb lenne elkerülni.


Dorena

Nekem van tapasztalatom az emberek reakcióját illetően, nem magammal kapcsolatosan. Van aki sajnálja a mentális betegeket, van aki nem érti. Ehhez szociális érzékenység kell, ami nem mindenkinek adatott meg.


Dorena

Hát embere válogatja szerintem, hogy megértik-e a mentális betegségeket vagy nem. Nyilván egy megértőbb fajta utána néz, ha érdekli és megérti vagy esetleg kérdez róla.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Mentális kultúra=0. Rólam tudták a mh.-en (csak néhány embernek mondtam el, meg ott voltak a táppénzes papírok a BNO-kkal, szóval mindenki tudta), és a depressziót egész jól tolerálták, elnézték, hogy kevesebbet teljesítek. Na de amikor pörögtem, és nem bírtam magammal mit kezdeni, megkaptam, hogy "elmebeteg". Jobb, ha nem tudják. Egyedül az alkoholizmust tolerálják - egy bizonyos pontig! - , mert az elég "általános".

Az egészségesnek mondott (amúgy nárcisztikus) volt partneremnek meséltem a borderline-ról, meg fel is olvastam neki: azt mondta, hogy ő ezt nem tudja felvállalni, és apránként le is koptatott. Pedig tudta, hogy van bajom, de ezt konkrétan nem viselte el.



Offline
Csatlakozott: 2014 máj 7

Magyarországon ne vállalja fel senki a ment.betegségét!Gyerekcipőben jár a társadalom ezen a téren.


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 7

Csak a borderről tudok nyilatkozni...Nem kellett bevallanom,rájöttek elég hamar./Hogy valami nem stim./sadÖnálló munkavégzésnél viszont nem,tehát érdemes olyan pályát választani,ahol nem kell csapatban dolgozni.Másrészről,volt pár pozíció,amit megpályáztam,s a pszich.teszten elbuktam.S mikor valakinek elmondtam,hogy borderline vagyok,jobbulást kívánt!smiley


Csetnik

Azt írtad,egészséges-beteg pár...annyira összetett,de tényleg,hogy ki,milyen,stb.

Biztos vannak jól körülhatárolható csoportok,kategóriák,de rohadt összetett szerintem hogy ki és milyen ember.

Mindenki egy külön univerzum,én így nézem.

Van olyan "egészséges",aki simán tolerálja a bajodat. Ezernyi lehetőség van. Annak is ezer oka lehet,hogy miért tolerálja például.

De,egyetértek veled.


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Próbálom inkább "elmaszkolni"(párkapcsolatban  viszont nem tagadom le*).

*Bár a legutóbbinál már nem is igen mentem bele ennek részletezésébe, h ilyen személyiségzavarom van, amolyan bajom van, stb....járok terápiára oszt" ennyi...

Még korábban egyik kapcsolatomnál(ennek is több éve) belecsúsztam mélyebb részletezésbe, részben ezek ecsetelgetése tematizálta a csevegéseink.(Nem voltam pedig rosszul!) Egy nem beteg párt nem feltétlen villanyoz fel a téma, milyen csodás új gyógyszert írtak fel megint nekem. Bennem ez a tapasztalat(el nem fogadás) nyomot hagyott. Pedig én is elbactam, utólag belátom, pl. a bulímia ecsetelgetése nem guszta téma.

Ez beteg-beteg viszonylatban működhet, egészséges-beteg párnál ..háát...

---

Azt nem mondom, hogy szégyellem ezt az egészet, de vállalhatónak se érzem, hogy plusz előnyt is kovácsoljak belőle. 

Ezt az egészet bekorlátoztam fórumra, terápiákra, csoportokra, egy-egy barátnőre, de azon kívül síri csend...

 


Csetnik

Ha értelmes emberrel akadsz össze,Avana,aki még próbál empatikus is lenni,és az is egyben,akkor azzal,hogy elmondod finoman,hogy problémád van,talán méginkább magadhoz "kötöd".Hidd el,tudom mit írok.

Persze,sok tényezős a dolog.Na mindegy...


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Nemhogy munkahelyen, hanem sztem barátok közt se érdemes ezt "hirdetni".

Azért ha átgondolom, egy kívülállónak ez ijesztő lehet és uncsi. :S  Sztem nem lenne sok barátom(ok, így sincs sok, de még kevesebb lenne), ha mindig ez lenne a fő téma, milyen terápiákra járok, mi a nyűgöm, bajom, "lelki történéseim".

Próbálom forgatni  a lelkivilágom, attól függően, kivel beszélek.

 


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Kleó, köszi a helyesbítést. Sajnálom azért szegényt. Kallódott.


Offline
Csatlakozott: 2016 dec 7

Kedves Csetnik!

Őszintén szólva, nagyon elgondolkodtatott az írásod. Véleményem szerint, ha valakinek olyan betegsége van, mely kriminalizált, törvénysértő cselekedetekhez vezet, jobb eltitkolni a világ elől. De önmagához minden ember legyen őszinte, merje beismerni, ha beteg, mert ha nem így tesz, akkor még súlyosabb állapotba kerülhet. Nem az a kérdés, hogy a munkahelyünkön felvállaljuk-e a problémákat, hanem az, hogy önmagunk előtt felvállaljuk-e. 

Nekem egyébként rendes főnököm van, ha elmondanám neki, hogy skizofrén vagyok, legfeljebb hümmögne egyet. Mindez azért van, mert jól dolgozom. Ha rosszul végezném a munkám, egészen más lenne a helyzet.

Szép napot, legyél jó!

Péter


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

CatEye írta:

Igazad van Eszter, helyesbítek, Avana is jelezte felém. Valamiért úgy emlékeztem, hogy öngyilkos lett, de nem, szívrohamban halt meg,  kemény alkoholista volt. A könyvében is leírta, hogy depressziós és alkoholista, minden nap alkoholt fogyasztott. A BPD-ről nem tudtam.

A. Györgyi attól kapott szívrohamot, hogy Anthaethilt szedett, tehát komoly elvonón volt. Úgy ivott rá nem keveset, hogy tisztában volt vele, hogy emellett a gyszer mellett ez életveszélyes. Hogy ez öngyilkosság volt-e, kérdéses. 
(Bocs, hogy belevau, de egész biztos info.)


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Szia Eszter!

Mi az, amire gondolsz, hogy túl nagy dolog lenne bevállalni a borderlline diagnózist?

Kétszer is utaltál ilyesmire.

Mi a tapasztalatod, vagy mire gondolhatnak az emberek, akik ezt a szót meghallják?



Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

holdfény írta:

Szép kék szemed van........Smile

smiley


Csetnik

Pedig az élet olyan szép tud lenni....

Hedónia,hedónia,hedónia,agónia helyett. Laughing out loud Smile

Pedig én úgy mondom ezt,hogy én is beteg vagyok,és marhára nincsen senkim,leszámítva egy nagyon közeli személyt. Nálam ez periódikus,és minden tőlem függ.(Javarészt) Ha nincs problémám magammal,akkor rendesen épül az életem,ellenkező esetben hurcolom magamat.

 

Roboman,én is rendszeresen olvasom a te írásaidat,mégha eddig nem is szóltam hozzá.(a gyámügyről írok majd valamit neked)

 


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Igazad van Eszter, helyesbítek, Avana is jelezte felém. Valamiért úgy emlékeztem, hogy öngyilkos lett, de nem, szívrohamban halt meg,  kemény alkoholista volt. A könyvében is leírta, hogy depressziós és alkoholista, minden nap alkoholt fogyasztott. A BPD-ről nem tudtam.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Én úgy tudom, hogy Györgyi nem öngyilkos lett; halálra itta magát. De lehet, hogy tévedek. Abban viszont biztos vagyok, hogy valójában BPD volt szegény, de ezt túl nagy dolog lett volna bevállalni -- ha egyáltalán tisztában volt vele. 

Én mérgemben kezdtem írni a könyvet, mert AGY mindent másra kent, és gondoltam, kéne egy könyv, ami kicsit reálisabb. Aztán itt a Búrán többen kérték, hogy írjam meg, hogyan gyógyultam meg. A baj az, hogy

1. nem gyógyultam meg, legfeljebb a BPD-ből, ha az voltam valaha (most hajlok rá, hogy igen);

2. én is sároztam a családomat a szövegben, noha így se írtam le az igazságot -- főleg szegény anyámat, mert ő az, aki már meghalt;

3. egyszer csak úgy éreztem, hogy ezzel a szöveggel nem segítek senkinek. Pedig a Park simán ki akarta adni.

 


Red
Offline
Csatlakozott: 2016 jún 30

Munkahelyen pszichés betegségről beszámolni nagy butaság. Én megtettem. Csúnyán rá is fáztam.

Most el vagyok különítve a többiektől. Senki nem szól hozzám. Ha beszélek valakihez átnéznek rajtam. A folyosón vagy bárhol elhúzódnak mint egy leprástól.

Az a legjobb ha csendben van az ember. Legalább itt tudom gyakorolni hogyan nyomjam el az állandó beszédkényszert. Szóval csendben kell lenni, nem szólni senkihez, nem próbálni érintkezni senkivel. Kihúzni a munkaidő végéig, hó végén felmarkolni a lét és hazahúzni a retkesbe.


Red
Offline
Csatlakozott: 2016 jún 30

Ismersz olyan nem pedofil hajlamú "embert", aki az egyházban "dolgozik"? laugh


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Ó, visszakanyarodva az eredeti kérdéskörre, én interneten túlzásban is felvállalom a mentális dolgaimat, IRL óvatosabb duhaj vagyok, fogalmazzunk úgy, hogy nem tagadom le, de amúgy random embereknek skh a témáról. Könyvet meg biztos érdekes lenne írni, nemtom. Nem vagyok egy papírmasé figura, a könyv nem style-om, de nyilván menáger dolog. Mondjuk nem akarok annyira materializálódni, vagy 3D-ben alakot ölteni, de promónak jó, "újságíróknak, művészeknek jó", referenciának jó, alapvetően jó, majd ha egyszer összerendezem a gondolatiságomat, talán. Amúgy jó a Csetnik-blog, tetszik. Komolyan elbűvöl a digitális világ, mindig is vonzott jobban, a net bizonyos szegletében úgy elvagyok, szörpikézek.


Csetnik

Eszter,Cateye,szerintem ha írsz egy művet,és annak a fele igazság,akkor már nagyon őszinte voltál másokkal. Az igazságot belefonhatod a szövegkörnyezetbe.

Olyan mű 99.999 % hogy nincsen,amilyen műnek a 98 %-a színigazság.

Bár,ez sok mindentől függ szerintem,élettörténeted,hogy mi a célod az irománnyal,toldasz-e bele egy kis ideológiát,egyebet...

Mit "oktatok" én itt ki komoly életet élő embereket. Laughing out loud

 


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Néha én is érzek késztetést, kellene valamit írni, de biztos "elbújnék"  fiktív figura mögé. Tisztán magamról nem hiszem.  :)

 

 


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Bennem is volt könyvírási szándék tavaly, még kiadó ismerősöm is van, aki kiadta volna. Ne röhögjetek ki, egy dolog tartott vissza, az, hogy az Albert Györgyi is írt a depressziójáról egy könyvet anno, és utána egy súlyosabb epizódnál öngyilkos lett.Sad És bennem ez olyan nyomot hagyott, hogy nehogy ismételjem a sorsát....

Eszter,

Szerintem a Búrára jogosan vagy a legbüszkébb, nagyon klasszat hoztál létre, és a lakók is jófejek, sok értékes ember van itt.heart


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Nem élem meg sikerként a médiaszereplést. Azt sokkal inkább, hogy a Búra még ma is működik, és jó fej emberek járnak ide, érdekeseket írnak, és segítenek egymásnak...

Érdekes, hogy említed a könyvet. Valóban, sokan írnak ilyet, én is megírtam egyet háromnegyed részben, aztán arra jutottam, hogy hazudok benne, minden igyekezetem ellenére. Nem adtam fel, de keresem, hogyan tudom úgy megírni, hogy ne legyen benne hazugság. (De a családom se menjen rá...)

 


Csetnik

Eszter,köszi a válaszodat.

Igen,a "bizonyos probléma" alatt hasonlót értettem.(pedofília,skizofrénia erős stigma,ahogy írtad,stb)

Te szerepeltél a médiában,ez neked biztosan egyszemélyes siker,és a történetedet(ahogy mások is)könyvbe foglalhatnád. Néha azért elcsodálkozom,hogy az,aki beteg(vagy volt),és elérte azokat a szinteket,hogy már a közszereplők "színpadán" beszélhetett,azaz ember,vagy hölgy leereszkedik ide,hozzánk,a mélyben zúgolódó betegekhez,és ír/válaszol/hozzászól.(Persze azt tudom,hogy tiéd az oldal)

Te példa vagy,szerintem sokaknak,illetve az kellene legyél.


Csetnik

Természetesen én vagyok a képen. Smile És köszi a válaszodat.

Az a bizonyos eset,megmosolyogtatott most.

Hát,tulajdonképpen azért ismerek,mert ha nem "tetszett" valami egy orvosban,elmentem máshová,alapítványokhoz,kórházakba,én magam kerestem fel  oszt.vezető főorvost,szóval sajnos jártam ezeket a helyeket.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia Csetnik!

Én nem titkoltam a betegséget egy munkahelyemen sem (sőt a médiában is elmondtam), de a legnagyobb megdöbbenésemre egyszer megpróbálta felhasználni ellenem egy főnököm, aki nem kedvelt.

Bizonyos problémákat szerintem elég kockázatos bevallani -- pl. a pedofíliát --, mert nagyon erős a stigma. A szkizofrénia és borderline személyiségzavar (ahol tudják, mi az) szintén erős stigma. 

A jelen pillanatban, és ebben az országban, senkinek nem javaslom, hogy komoly pszichiátriai betegségéről beszámoljon a munkahelyén, mielőtt biztos benne, hogy jól fogják fogadni.

A depressziónak vannak kognitív előnyei (persze csak egy bizonyos szintig), mert a depressziósokon nincs rózsaszín szemüveg, ami evolúciósan meghatározza a legtöbb ember világlátását. Jó esetben a saját hibáikat is könnyebben felfogják (más kérdés, hogy javítani rajtuk nem feltétlenül könnyebb). 

A bipolaritás és más hangulatingadozás néha együtt jár a kreativitással, de azért ez nem annyira stabil kapcsolat, hogy erre hivatkozva beleírjuk a CV-nkbe Wink


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Szerintem ebből nem lehet előnyt kovácsolni, hogy ilyen betegséged van. Pont azért nem, mert mert ha már a pszichiátria is stigmatizál, akkor a társadalom egyáltalán nem érti meg.

Én nyíltan felvállaltam a munkahelyemen, és csak a szerető és rendkívül intelligens kollegális közegnek tulajdoníthatom, hogy nem ér hátrány emiatt, ugyanúgy kezelnek mint eddig, de semmi előnyre nem tettem szert azáltal. (nem is volt szándék).

Volt itt egy eset a búrán. Engem nagyon meglepett. Regisztrált egy hányatott sorsú depressziós fiú, aki feltett képet a reghez. Felismertem a kép alapján, hogy egy munkahelyen dolgozunk, mondjuk ő teljesen más helyen, látásból ismerem. Ráírtam, hogy helló. Azonnal kilépett, és azóta sem jött vissza, úgy megijedt, hogy felismerték. Szóval a legtöbb beteg szégyelli, még a sorstársai közt is magát.

Te vagy a képen egyébként? Mert akkor hűű meg haaa.smiley

Azt nem értem, hogy ilyen fiatalka létedre honnan ismersz ennyi mentális beteget adaptálódva a társadalomba? Smile

 

 


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

nem kell elmondjuk a problémánkat,felvállaljuk,kitárulkozunk

elmondani mondhatom itt a burán

én pl. felsővezető voltam súlyos depivel.

mindenkinek van pszichiátriai problémája

van aki betegségét, egyéni tulajdonságait előnyösen tudja felhasználni munkájában

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen