Szösszenetek a fejemből

csaklenniakartvalaki képe

Néha úgy érzem, hogy valamit írnom kell. 

Csak pár sort, csak úgy.

 

 

 

Bánatom tengere morajlik már

Habzó vize a mélységbe ránt

Szerető szülők, létem mégis mostoha

Más erre vágyik, lehet én vagyok ostoba

Egy hálátlan sarj, nem erre neveltek

Mégis azt érzem, folyton csak nevetnek

Azok az ajkak kacagnak rajtam

Kik azt akarják, ezt soha meg ne halljam

Dicsérettel illetnek, bíztatnak

De akár egy csók a halottnak

Belülről szinte valami szétfeszít

Meddig mehet még ez így

Csak azt akarom, hogy legyen már vége

Elveszetten bámulok a rejtélyes égre

Nem tudom, hogy mi tart mindig vissza

Oly kecsegtető a csend hangja

 

 

Lelkem, akár egy megfeszített húr

Minden érintésre rezzen

De hogy milyen dallam csendül fel

Nem a hangszeren múlik, hanem a kezen


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Fütyülj és nevess,

Mosolyogj másokra, majd

Azt hiszik, jól vagy.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Hajtsd le és hunyd be 

Szívd be és álmodd 

Végtelen álmod 

Mely nem teljesül be

 

Izzadj és reszkess

Kelj fel de nem megy

Ez már nem álom 

A vér íze üt meg

 

Hall téged bárhol

Hisz nincs sose távol

Azt mondja ápol

De magához láncol

 

Ringat és dúdol

Jobb lesz, ha alszol

De tettetni ne merd

Mert ott is elér


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Nem tudom, hogy mit mondhatnék magamról. Csak ez a pár sor vagyok, ami néha ide leíródik


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Nagyon szép versek.

Itt vagy valamelyik topikban írhatnál magadról. 


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Tétlen nézem

Szomorú kézen

Korábban hegedt

Ábrándok felett

 

Fáradt lépte

Nyomába érve

Félve kérte

Szava nem érte

 

Töretlen menetel

Kezében heveder

Kérdésre nem felel

Fejében vezekel

 

Bágyadtan nézem

Szomorú kézen

Korábban meredt

Ábrándok felett


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Tétlen nézem

Szomorú kézen

Korábban hegedt

Ábrándok felett

 

Fáradt lépte

Nyomába érve

Félve kérte

Szava nem érte

 

Töretlen menetel

Kezében heveder

Kérdésre nem felel

Fejében vezekel

 

Bágyadtan nézem

Szomorú kézen

Korábban meredt

Ábrándok felett


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Igen, megvagyok. Elnézést, az a pár sor kikívánkozott.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia csaklenniakartvalaki! 

Szép ez a vers, de egy kicsit aggódom érted. Megvagy, nem vagy szuicid?


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Egyre csak tompul az utca zaja

Mintha elhalóra fogta volna annak népes hada 

 

Zúg a fül, koponyám zsong végtelen

Nézem, de nem érzem két fagyos kézfejem

 

Érzem, ahogy lüktet a nyakamba

Szinte sulykolva dobog bent a mihaszna

 

Hideg levegő egyszerre nehézzé lesz

Minden terhet az üresség nyomban mellemre tesz 

 

Immár fekszem súlyosan és bénán

Szétrobbanni kíván minden egyes vénám

 

De karjaim képtelenek tenni bármit is

Újra csak elmaradt a katarzis


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

...

Bolyongom hontalan,

De ez senkinek hibája,

Nem dönthetjük el,

Kinek ki lészen mátkája. 



Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Nincstelen éjszakán útjára kél

Kopár szíve nem több mint kevés

Balga hallgatag, újra csak téved és

Áhítattal keres, de sosem léteztél

 

Csörtet a vágy lágy felszín alatt

Szaggat és üvölt, csak téged akart

Koslató báj mi enyém maradt

Csendesen ringat hűs téli patak

 

Zsibbad a lét köves medredben

Úszva forgatag éles sziklákhoz ver

Néma sötét tartja szívét mereven

Nem dobban többé, békére lel


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Azt akarom,

Hogy fájjon,

Hogy érezzem,

Hogy vérezzen.

Ne csak képzeljem,

Hanem létezzen,

S ne kérdezzen,

Csak végezzen

Velem.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Sosem voltál és nem is leszel

Mindegy, hogy ezért mit meg nem teszel

Kevés vagy s az is maradsz.

Nem vagy más, mint egy újabb kudarc

 

Küzdhetsz és hajthatsz

De elismerést nem kaphatsz

Jó lenne ha feleszmélnél

Te csak egy vesztesnek születtél

 

Megpróbáltad, de hiába

Sosem lehetsz egy pillanatig sem jobb nála

Légy mindig önmagad

És örökre magad maradsz.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Láttam egy madarat, oly könnyeden repült

Sosem kérnék mást, csak egy pillanatra ezt az erőt

Hogy szállni tudjak magasan az égen

Nem törődve azzal, hogy a földön mi érjen

 

Onnan fentről figyelni a végtelen tájat

És bízni abban, hogy ott rám valami jó is várhat

Kibontani szárnyam a remény szelében

Csak szállni tova a nyugvó nap fényében

 

De itt ragadtam szárnyak nélkül a földön

Szívemet mintha elfeledte volna az öröm

Sosem kértem mást, de nincs már mit tenni

Csak szerettem volna szeretve lenni

 

 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Pedig pont a csillagokat nézve jut eszembe, hogy mennyire egyedül vagyok. Távol mindentől és mindenkitől.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

E szó jó, csönd vagyok. 

Csönded vagyok

Amit írtál.. vers vagy dalszöveg csodálatos. Főként az első két sor. 

Nem számít hol vagy. Vagy, hogy honnan tekintesz a csillagokra. A lényeg, hogy tudd, nem vagy egyedül..


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Te lennél a csönd, mi némán követi léptem?
Egy örző, akit mindig is létezni véltem?
Máskor pedig hangos robajjal tűnsz fel a horizonton
És száguldó vonatként zúzod össze minden egyes álmom?

Fázós vagyok ahhoz, hogy most kifeküdjek a csillagos ég alá. De a szobából esténként gyakran nézek fel rá.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

Csönded vagyok hallgatag világodban, 
Néma őröd a messze közelségben. 
Mióta nem vagy én sem vagyok, 
Csak hiányod és csönded maradok.

Erről ez jutott eszembe, ne haragudj. Itt vagy, mert Itt kell lenned. Úgy értem, életben. Nevetségesnek fogsz tartani, de.. miért nem fekszel ki a csillagok alá? Valaki biztosan ott lesz, még ha a világ másik oldalán is (Igen, ez közhely. De nem teheted közhellyé azt, amit én komolyan gondolok.). Ha más nem, én biztosan.

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen