Munkahelyi fejlemények

csaken képe

A munkámban történt egy csomó változás, de még mindig nem jó. Nem tudom, hogy a helyzet lett-e rosszabb vagy csak én fáradtam bele.

A feladataimat (amennyire lehet) kezdem megszeretni. Nagyon lassan, de kezdem átlátni, hogy mit és miért csinálok. Igazából sokkal érdekesebb (de kevésbé szakmai) mint amit én szeretnék. Rájöttem, hogy az egyik kolleginának hatalmas szerepe van abban, hogy semmit nem bírok rendesen megcsinálni, mert amint kilép a főnök a nyakamba sózza a dolgait. Ezt kb. két hétig próbáltam vele megbeszélni, végül szólnom kellett a főnöknek. Azóta ez megszűnt és nem annyira érzem azt, hogy fuldoklok.

A beosztottaktól úgy féltem, mint a tűztől, de ebben kapóra jött a szörnyeteg munkatársam. Mivel rólam letiltotta a főnök, most őket basztatja, így nem engem próbálnak kifúrni, hanem a kollegát. A kollega valóban elviselhetetlen és a leggátlástalanabb törtető akivel eddig találkoztam, de ha kifúrják, akkor én leszek a következő. Nem tudom, hogy nekem mi lenne a jó.Mivel nem rajtam múlik, próbálok nem foglalkozni a dologgal.

Nagyon viccesen beleestem a cégünk egyik csúcsvezetőjébe. A pasi abszolút nem az esetem, de olyan szintem támogat és véd engem, hogy valahányszor hozzámszól szerelmet akarok vallani neki. Konkrétan úgy viselkedek, mint egy bagzó macska. A múltkor közöltem a meetingen, hogy mellé szeretnék ülni. Mindenki röhögött. Természetesen nős, van egy rakat szeretője, velem iszonyatosan durván flörtöl, de nem lép. Amikor (nagyon ritkán) egy épületben vagyunk árnyékként követjük egymást, tíz centinél több távolság sosincs köztünk, én hálálkodok neki, amiért kirúg mindenkit, aki árt nekem, ő meg mosolyogva közli, hogy szívesen. Egyszer a főnököm mesélte neki, hogy mennyire odáig vagyok érte (kínosnak kellett volna lennie, de igazából teljesen nyílvánvaló volt) mire felajánlotta a főnökömnek, hogy "végülis csinos vagyok, ha ennyire szeretem, akkor dolgozzak inkább neki". A főnököm (aki meggyőződésem, hogy nem szeret engem) meg közölte, hogy nem ad. 

Múlt héten kétszer is felmondtam a liba miatt, de a főnököm nem fogadta el.

Át akarok menni a csúcsvezetőhöz, de mivel ritkán találkozunk és megszólalni is alig bírok mellette, nehéz lesz kideríteni, hogy mennyire gondolta komolyan, hogy bevenne magához. Az kizárt, hogy egyetlen percet is munkával bírnánk tölteni és mindig gyűlöltem az ilyen nőket, de most olyan szinten zsongnak a hormonjaim, hogy nem bírok velük. Valahogy le kell higgadnom.

 


Androméda

Szuper, hogy van, aki támogat és segít. Szar, ha az ember csak magára számíthat. frown

Legalább van aki/ami feldobja a mindennapjaidat. smiley

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen