Elátkozott temetés

CsakEgyValaki képe

Süllyedek le a mélybe
A sötétség falja fel lelkemet
A gödör aljára érve
Nincs ki lássa tettemet

Ezt már senki nem érti
Magamra maradtam egyedül
Bolond, ki nem magát félti
Ne tétovázz, menekülj

Fuss előlem, hagyj magamra
Bár egy ölelés most minden vágyam
Lekuporodok itt maradva
S a sötét sarok mára az ágyam

Mert nem az a rossz, amit tettem
Én magam vagyok átkozott teremtés
Koporsómat már megvetettem
De ez megint egy elmaradt temetés

S most nem vágyom én semmi másra
Csak, hogy megnyugodjak végre
Pár együttérző szóra, pillantásra
Lelkem így tán újra életre kélne


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

CsakEgyValaki írta:

Legközelebb majd próbálkozom írni, ha jó kedvem van. Bár, akkor annyira nem jönnek a gondolatok. Smile

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Artifical Skizo írta:

Kifejező nagyon, bár én nem értek a versekhez sajnos.

Napsütésben cseresznyefán csiripelő madárkákról próbáltál már írni? Smile

Van egy két vidám versem is. De jobban érzek késztetést írásra, ha épp nem vagyok jól.
Legközelebb majd próbálkozom írni, ha jó kedvem van. Bár, akkor annyira nem jönnek a gondolatok. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Artifical Skizo írta:

Kifejező nagyon, bár én nem értek a versekhez sajnos.

Napsütésben cseresznyefán csiripelő madárkákról próbáltál már írni? Smile

Ja, annak most szezonja is lenne. Valamikor mostanság lesz esedékes a japán sakura ünnep is.

Azért nekem így is tetszik. Látszik, hogy minél inkább sikerül körvonalaznod magadban az érzéseidet, annál konkrétabbak, azonosulhatóbbak a verseid is. Jó az irány!


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Kifejező nagyon, bár én nem értek a versekhez sajnos.

Napsütésben cseresznyefán csiripelő madárkákról próbáltál már írni? Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Köszi Smile

Igen, igazából pont ezt akartam átadni. A reggelem/tegnap estém érzelmileg nem volt valami nyugodt. Néha legszívesebben ellöknék magamtól mindenkit, hogy ne fájjon nekik engem látni szenvedni, ne okozzon bánatot nekik az én állapotom, viszont akkor így magamra maradva... az a legrosszabb magány. Sad


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 18

Nagyon tetszik,tényleg nagyon akármennyire olyan hangulatú amilyen.Teljesen jól benne van ez az akarod hogy ott legyen valaki de a teljes ellentétét is,hogy mindenki hagyjon békén. Valós kettősség...

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen