A szakadék szélén állva

CsakEgyValaki képe

Valami nincs rendben... hétfő óta nyomaszt és húz lassan lefelé...

A szakadék szélén állok. Körbenézek… mögöttem erdő, előttem mélység. A sűrűből értem ki ide. Egész héten gyalogoltam a fák között, csak  kóvályogtam az ösvénytelen úton. Ahogy haladtam, minden egyre szürkébb és hűvösebb lett. A fák egyre kopárabbak, a madarak csicsergését egyre kevésbé lehetett hallani. Megpillantva a szakadékot, tudtam hová érkeztem. A szokásos hely... mindig itt kötök ki. És most itt állok. Egész közel értem a peremhez. Elég egy pöccintés és zuhanok. Hmm… kíváncsi vagyok, most éppen mi fog lelökni és vajon mikor. Jó lenne minél előbb túl lenni rajta. Bár a zuhanás mindig ijesztő, a földet érés mindig fáj, de túl szoktam élni. Mindig túlélem. És utána végre vége… egy kis időre nincs erdő, nincs hideg, nincs szakadék, csak csönd és nyugalom. De most a szakadék szélén állva, várom az elkerülhetetlent...


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

 


Online
Csatlakozott: 2018 okt 16

Én ilyenkor kellemes emlékeket potyogtatok el, és azok mentén sikerül visszafelé valamennyire kijutnom a szakadék közeléből.

Vagy érted menjek, és vigyek csokis jégkrémet? Smile

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen