Néha pofátlannak érzem magam, hogy csak akkor bukkanok itt fel, ha valami nincs rendben.

Mikor megismertelek, nem is gondoltam volna, hogy te leszel az a személy, aki segítesz majd túl lennem életem legnagyobb fájdalmán. Te sem tudtad, mert sosem mondtam. Fájt...

Nem azért járok pszichológushoz, mert beteg vagyok. Azért járok, hogy el tudjam viselni ezt a beteg világot...

"Egymásba szerethet a hal és a madár, de hol fognak lakni?"

Szerintem lehetne építeni a halnak egy akvárium-hőlégballonszerűséget, hogy együtt szárnyalhasson a madárral.

"Gyakran félek... félek, hogy elveszítem azokat, akiket szeretek.

Hmm... Néha elgondolkodom azon, hogy vajon van-e aki engem fél elveszíteni?"

"Te legalább fontos vagy másoknak."

"Téged másfajta bánásmód ér, mert te beteg vagy."

"Azt hiszed, csak neked nehéz, mert te beteg vagy?!"

"Megint túlreagálod a dolgokat."

Kedves Élet!

Újrakezdhetném? Légyszi, hadd kezdjem újra!
Mert... ezt a 24 évet... úgy érzem... nagyon elszúrtam...

Apa, meghaltál.

Anya, halott vagy.

Tanítsatok meghalni engem is,

ahogy beszélni, járni megtanultam

valamikor. (Azt hiszem, tőletek.)