levegőt

courage képe

Van abban valami nevetséges, hogy meg ide is szégyellem leírni, mennyire nem vagyok jól. A tervek csodálatosak tudnak lenni, motiváltságról árulkodnak, de amint elkezdeném megvalósítani őket, minden összeomlik. Nem az zavar már, hogy szorongok, mert régen le tudtam küzdeni, még pár hete is ment. De most, ha felmerül egy dolog, amit meg kell tennem (pl most jelentkezni egy munkahelyre, ami nagyon fontos lenne), akkor jön a leblokkolás, ami azért rossz, mert fizikailag bénít le. Már nem arról van szó, hogy hülyének érzem magam, hanem arról, hogy ha próbálok munkát keresni, szinte azonnal jön a remegés, hányinger, zsibbadtság.

Szörnyen szégyellem magam és bűntudatom van. Emellett pedig félek, hogy ha nincs munkám, rövid időn belül szépen elveszítem az otthonom is. (És igen, ez motivál, csak éppen nem tudok a fent említett fizikai tünetekkel mit kezdeni.)

És hiába mondom, hogy "leszarom", meg hogy "majd én irányítok", mert nem tudok. Régen sikerült, most meg... olyan, mintha fuldokolnék. És gyűlölöm. És sírok. És szégyellem ezt az egészet, mert fogalmam sincs, miért van, és épp ezért senkinek nem tudom elmagyarázni, hogy ne értsék félre, ne higgyék azt, hogy csak lusta és gyenge vagyok... Mi van, ha tényleg? Mi van, ha tényleg nincs bajom, csak egy hülye vagyok?


Offline
Csatlakozott: 2019 nov 25

Detto


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Sajnos vannak visszaesős időszakok. És ezen a téli hideg idő + sötétség is csak ront, gondolom.
A helyedben én is kipróbálnék valami gyógynövényes nyugtatót, hátha segít. Csak ne várd tőle hogy egyből hasson.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Milyen munkakör?

2-4 szem Valeriana vagy ha van valami szorongásoldó ami nem szedál, és akkor jó lesz.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen