Színes házikó

Borostyán képe

Egy zenélődoboz,de ez nem zenél vagyis,hajdanán dallamokkal szolgálhatott de,most már csak díszitőelemként funkcionál. Mikor először megláttam nagyon megtetszett,de annyira,hogy a gazdája azt mondta,hogy nekem adja ha ennyire tetszik.Aztán kinyitottam óvatosan az ajtót,a házikóba bekukucskáltam,de nem volt benne semmi pedig,azonnal elképzeltem benne egy havas fenyőt ami középen forog és zenél ha felhúzod,de igazából bármi lehetett benne annak idején.Talán éppen ezért fogott meg annyira,mert amikor rátévedt a szemem akkor eljátszottam a gondolattal,hogy vajon milyen ember lehetett a házikó készitője,mert ez egy kézzel készült darab volt. És igazából ennyi.Nincs mit róla mesélnem pedig,egy családot is beleálmodtam és ha tényleg ezt rejtett volna a belseje akkor talán írhatnám,hogy a benne lakó anyukának túl piros lett kissé az orcája vagy a gyermeknek túl méretes a lába,de nem tudok róla semmit írni mert,nincs benne semmi.Csak szép színes a külseje. Még elképzeltem egy havas tájat zongorán ugrándozó mókusokkal,egy autót benne családdal ahogy viszik haza a fenyőt vagy egy kislányt aki éppen zongorázik,de ismerek olyat aki csak fényeket és füstöt rakna bele.Te mit raknál vagy álmodnál bele?


Online
Csatlakozott: 2021 jan 25

Ez még sosem jutott eszembe,egy doboz amit el lehet dobni?Hát rendben.Én a szégyenlőségem egy részét tenném bele,ami megakadályoz egy pár dologban,de nem az egészet,mert ha az egész menne a dunába akkor,a személyiségem is megváltozna,azt pedig, nagyon nem szeretném.Viszont a dühömnek a nagy részét beleraknám ami abból táplálkozik,hogy az egészségesnek hazudott érzéketlen emberek képtelenek elfogadni,hogy nem vagyunk egyformák és azért mert,nem mindenki olyan fenemód erős meg "tökéletes" mint ők attól még ugyanannyi jogunk van az élethez vagy bármihez.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 29

kattognak a fogaskerekek, vajon mit tennék bele. sok sok dolgot, túl sokat, túl sokfélét. Most épp ezt, pár gondolat után már mást. Ennyi dolog nem fér bele, vagy beleférhet?

Most épp az extra pánikomat tenném bele, és eldobnám örökre. De ha eldobom, akkor nem tehetek bele mást, így csak beleteszem és hagyom, hogy elnyelje...és itt a bűntudat. Egy doboz szenvedjen helyettem? Most magamat is beletenném, azt amikor még valamennyire önmagam voltam, nevettem, kirándultam a kiskutyámmal aki már nem él:( de a dobozban él, és édes kis vagány, amikor még alkottam, táncoltam, amikor még bíztam, mentem, tettem.. amikor voltam még nyugodt, és amikor még volt, hogy képes voltam elaludni, és felkelni reggel és egy napot végigvinni, intézni tenni venni. Ezt látom a dobozban, de már csak a szemem látja, meg a vissza-vágyakozás, mert itt kint már csak a nihil van, és fáj amit a dobozban látok, mi voltam, és mi lettem...Sad

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen