-Ne hozd magaddal a tengert,ne hozd el az óceánt.Nem érdekelnek a hegyek sem a bánatos felhők.A madarakat is hagyd meg az égnek.Mit képzelsz?Én a földön járok!Mit szeretnél?Én is lezuhanjak vagy elsüllyedjek?Te azért,eljöhetsz,de tényleg ne hozz magaddal semmit, kérlek!

    -Sajnálom,nem tudok elmenni.Nem fogom magam otthon hagyni!Te nem is emlékszel?Azt sem tudod hol jártunk?Hiszen,azt mondtad szédülsz és belém kapaszkodtál.Gondolod a földön jártál?Hát, nagyon tévedsz!

  És igen, valóban elsüllyedtem már és azt hittem ottmaradok,ott abban a végtelen mélységben,de végül feljöttem.Zuhantam is aztán, összetörtem,de újra összeraktam magam és jobb lettem mert,sokat tanultam az úton és olyat láttam ott fent amit, előtte sosem.

Nem megyek sehova,nekem itt van mindenem.Majd egyszer,összeér a óceánom a végtelen éggel és ott vár majd a horizonton valaki.Valaki,aki nem fél a magasban,mert tudja,hogy ha lezuhanna akkor én,utána mennék és felsegíteném.