....

Bori képe

Sad


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

a hit szerintem erősebb, de a remény hal meg utoljára


Magamba Zárva

Bori írta:

mindkettő, az a legjobb:)

Szóval nincs választás?


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

mindkettő, az a legjobb:)


Magamba Zárva

Bori írta:

Jah, igazad van. Remélem megtalálod az értelmét, meg én is....

Most akkor higgyünk vagy reménykedjünk benne?


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

Jah, igazad van. Remélem megtalálod az értelmét, meg én is....


Magamba Zárva

Pont azt az élethelyzetet akarom megtapasztalni,ahonnan visszatekintve értelmet nyer az eddigi menetelés.Nagyon nincs is más választás,mivel csak ez működik! Hinni szép dolog,hinni magamban,a másikban,az életben...... Mindez egyre távolabbinak tűnik az idő múlásával.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

én inkább menekülök, mindig azt tettem, mindig erőltetettnek éreztem, hogy élnem kell, mindig eldöntöm, hogy megírom magamnak életem történetét, hogy jutottam a mostani lelkiállapotomig, de sose kezdem el írni

a küzdelem nálam csak annyiban merül ki, hogy eljárok dolgozni, meg időnként próbálok emberekbe kapaszkodni, barátságokat kialakítani, hogy egyre több barátom legyen, de sose sikerül, az emberek elszállingóznak mellőlem vagy én tőlük, mert kisebbnek érzem magam náluk, mint egy elromlott rádió, nem működök, csak néha adok vmi zajt az éterben...

Miért gondolod azt, hogy nem volt értelme menetelni? Talán mindennek van értelme, minden sebnek, minden fájdalomnak, minden bántásnak, hogy jelezzenek nekünk, hogy mit nem csinálunk jól, hogy min kell változtatnunk, hogy hol és mikor rontottuk el.

Reménykedni szép dolog, de hinni még szebb, hinni magunkban. Mondjuk én általában nem hiszek magamban, de tudom, hogy hinni kell magunkban, szerintem az az egyetlen út, hogy jobban legyünk. Mondjuk talán fura ezt pont olyantól olvasni, ha egyáltalán elolvasod, aki depressziós.

 

 


Magamba Zárva

Ismerős a helyzet, mint mikor küzdök az életemért,vagy menekülök előle,vége fele már azt sem tudom eldönteni hogy melyik melyik,és feladom. Visszatértem oda ahonnan elindultam..... Csak hogy eddig sem volt értelme menetelni,minek folytatni tovább.... Ez a kurva remény,a remény hogy az életünk bármikor megváltozhat,vagy nem !?


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

kapaszkodót jelent, hogy írhatok idesad


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

elzárkóznék szívesen, magamra vennék egy kabátot, hagyjanak békén, ugyanakkor társaságra vágyom...érti ezt vki????...elrontom a dolgokat és még el is fogom, nem azért mert szeretném, hanem tapasztalat

elmenekülnék, befeküdnék egy pszichiátriai intézménybe, ugyanakkor nem szeretném itt hagyni a családom...

fájdalom van bennem, irigy vagyok, ha más tesz azért, hogy jól legyen, rosszul esnek a kritikák, pedig a kritikákban van némi igazság.....tudom, erősnek kell lennem, felvenni az álarcot és folytatni, amit elkezdtem és erőt venni magamon és ha kell gyógyszerekkel elviselni azt a sok fekélyes dolgot, ami felhalmozódott bennem, elviselni a hangulatingadozásokat, amiket nem tudom az elmém okoz-e vagy, hogy gondolkodom és attól leszek jobban, sztem az utóbbi, sztem minden hangulatomnak van oka, legalábbis a legtöbbnek

az élet kín, oly nehéz (a lelkemben),minek születtem meg, mi végre?.....vannak még kicsiny álmaim, talán sikerülnek, ezekbe kapaszkodom, nem tudom ki szeret és ki csak kétszínű, gondolom aki szól hozzám, az csak kedvel vmennyire, akármilyen elfuseráltnak érzem magam.....nem ismerik igazi valómat, az álarcot látják csak, talán az is én vagyok, megtanultam megjátszani, hogy jól vagyok, hogy nincs különösebb problémám, néha picinyke megnyilvánulásaimból tűnhet csak fel ismerőseimnek, hogy vmi talán nem stimmel, de kinél klappol minden?....mindenki cipel vmi terhet, mondta vmelyik ismerősöm....az én terhem saját magam vagyok??.....miért lett most jobb kedvem? miért érzem most erősnek magam?......miért érzem, hogy képes vagyok élni, tenni magamért?....mert leírtam eme sorokat?...igen, az írásnak hatalma van

u.i.: tudom, se füle, se farka az írásomnak, de ki szeretném írni, amit érzek



Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

köszi


Magamba Zárva

Bori írta:

rendes vagy MZ:)

Te is! Szeretem olvasni az írásaidat!


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

rendes vagy MZ:)


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

ahh, tiszta ciki, hogy ilyeneket írkálok ide, nem?....elvagyok  magammalheart


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

nem baj, ha kicsik vagyunk, egyszer úgyis megnövünk...wink

(ez már nem is blog)


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

hát ez is igaz, örök körforgás


Magamba Zárva

Minden átmeneti,csak az élet örök.... 


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

emberek jönnek-mennek, minden ember elvesztése fájdalom, aki közel állt valaha hozzám.....miért kell elveszteni mindenkit?....csak én vagyok ilyen hülye? vagy ez mindenkinek fáj? következtetés: egyedül vagyunk utunk során, csak az van igazán velünk, aki a közelünkben van, aki velünk él, mindenki más csak örök remény vagy emlék

Egyvalaki nem hagy el sosem, saját Önmagam.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

Smile


Magamba Zárva

Ugye-ugye Laughing out loud



Offline
Csatlakozott: 2016 okt 3

Elhiszem....


Magamba Zárva

Olyan déja vu érzésem van a blogodat olvasva! Laughing out loud

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen