Sziasztok!
Őszintén nem is tudom, hogy hogyan kezdjem, de egyszerűen belém hasított egy érzés, hogy ezt a témát megosszam egy olyan helyen, ahol nem egy sorstársam fordul meg és esetleg hasonló problémája van mint nekem. Már kicsi korom óta szenvedek attól, hogy nem tudok egyszerűen beilleszkedni vagy ha valami módon találok barátokat azok hamar elhagynak, pedig harcolok azért, hogy mellettem maradjanak még is mindig az a vége hogy eltávolodnak tőlem.. Két hete kórházba kerültem idegösszeomlással és ott diagnosztizáltak Borderline személyiségzavarral, ADHD-val és alkalmazkodási zavarral. Valamelyest összeállt a kép, a magyarázat az érzéseimről, de ettől független azt érzem senki nem akarja ezt megérteni.. egyedül maradtam a betegségeimmel és a problémáimmal, üresnek és átvertnek érzem magamat..
Esetleg aki hasonlóan érez, annak megköszönném ha elmesélné nekem a történetét és hogy hogyan kezeli a hasonló nehézségeket.
☺️❤️
Talán azért mert nem ismerik ezt a betegséget és elijesztem őket a hangulati problémáimmal, néha úgy érzem mintha nem is én lennék aki éppen cselekszik, csak utólag tudom, hogy nem helyes amit tettem és olyanokat bántottam meg akiket szeretek és fontosak nekem, de még is milyen rossz képet alkottam abban az adott pillanatban róluk mennyire negatívan álltam hozzá akár egy apró kritikához is.
Egyébként köszönöm szépen :) 
Kaptam Lamolepet, remélve hogy valamit segít.
.
Miért hagynak el, távolodnak el a barátok? Látod ennek valami okát, pl. a te viselkedésedben?
Jobbulást! Kaptál gyógyszereket?
Kedves Közösség!
Kérünk titeket, ha tehetitek, támogassátok a Búrát!
Támogatásotok a weboldal üzemeltetési költségeihez is hozzájárul.
Legfrissebb hozzászólások