Eső nap

Blacka képe

Esik az eső, rossz idő van, kezdődnek a bajok... pedig amúgy minden okés.

Hogy befolyásolhat ennyire az időjárás? Valami fasza helyre kéne cuccolnom ahol mindíg süt a nap és jó idő van? Van ilyen hely egyáltalán? Vagy csak a menyország ilyen?

...de hülye vagyok már megint!

Ha esik az eső, alapból nem tudok felkelni, 12 óra alvás után sem, ha felkelek egész nap pizsiben bolyongok a lakásban, nem csinálok semmi érdemlegeset, mégis úgy elfáradok, mintha egész nap a kertet ástam volna. Bosszant a semmittevésem, ahogy járkálok egyre több tennivalót látok meg, de se erő se kedv nincs hozzá. Máskor ilyenkorra már végzek a napi rutin teendőimmel, most meg még semmi, pedig muszály lesz, mert sajnos megvár. Általában agyalgatok, ami ilyenkor a legrosszabb, ülök a teraszon, láncdohányzás (pedig amúgy nem sokat cigizek már), nézem az esőt és tele a fejem a negatív gondolataimmal, olykor eszembe jut valami jó is, de az ilyenkor nem is tűnik olyan jónak, pityergek, esik, az eső is...

Most az jutott eszembe miért is vagyok itt, de csak találgatok.

Az életem, amióta az eszemet tudom egy káosz volt, azért elvoltam...,de a fő gondok január 1.-én kezdődtek. Szilveszter éjjel egy szórakozóhelyen dolgoztam, sose számított hogy szilveszter vagy csak egy szombat éjjel, jót bulizni társaság függő, bármikor lehet, így odajöttek a barátaim, a párom ahol melóztam és amellett hogy jól mulattunk, a fél havi fizumat is megkerestem egy röpke 8 óra alatt. Hajnali 5 re értünk haza, hulla fáradtan, rottyon...

9-10 óra körül telefon ébresztett, a bátyám, sose hív fel, csak a szülinapomon, de mostanába akkor is csak fb-n ír (köszike...), pedig nem vagyunk rosszban, csak különbözünk, nincs témánk, sose volt. A hír: Vater hosszút lépett.

A szüleim 2 éves koromban váltak el, egy kezemen meg tudom számolni hányszor találkoztam vele gyermekkoromban, de mégis imádtam, anyu miatt, így nevelt, sose mondott rosszat rá, pedig lehetett volna mit, névnap, szülinap,mikulás, karácsony... jöttek a csomagok, ajándékok stb. 14 évesen rájöttem, hogy a sarki póstán lettek feladva és anyám kézírása... Azóta közömbös vagyok vaterral, tudat alatt azért hiányzott, bár anyám apám helyett is anyám volt. Talán ezért tartok itt ???

Felnőttként többször megkerestem, de abban sosem volt köszönet, cinkek, elutasítás. Egy tali vagy telefon elég volt, hogy évekig ne álljak szóba velemegint. A magánéletemen az apakomplexusom erősen érzékelhető...! A keresztanyám mondta anno és ez így is van, " apád nagyon jó ember, nagyon jó barát, de nagyon rossz apa és nagyon rossz férj".

Szóval vater elpatkolt...

Tudtam, hogy ez hamarosan bekövetkezik, hisz örökké senki sem élhet, és a nénéméktől tudtam, hogy kórházba van, de volt már ilyen.... Leszartam épp perben álltunk, ezt kaptam a 30. szülinapomra ( az nap volt az első tárgyalás). A párom unszolására azért felhívtam, de ki volt kapcsolva, többet nem próbáltam, nem volt fontos, nem volt az életem része, elfelejtettem. Csak azért bánt, mert akkor most tudnám, mikor és mit beszéltünk utoljára, de nem számít. Dehogynem!

Pont ez a baj, úgy voltam apuval, hogy egy idegen ember az utcán jobban megérint, mint ő, mert az idegen legalább soha nem ártott, jobb lesz az életem ha ő már nem lesz.. Hát nem így lett... A temetése és az azt megelőző történések totál kiakasztottak, a családom hozzáállása az egészhez, magamon is meglepődtem, nem értem mi történik velem.

Most is sírok, pedig nem hiányozhat, hisz sose volt... Az a kevés emlékem ami van vele kapcsolatban, inkább rossz.

Szóval új év, új remény. Addig se éltem kifogásolhatatlan életet, de jan 1.-el elkezdődött az ámokfutás.

Kiírtottam minden normális embert az életemből, a páromat is beleértve, a családom felé ment a vetítés ( 2 havonta 1x villantottam egy arcot, ha össze tudtam kaparni magam annyira), helyettük körülvettem magam igazi szar alakokkal, a börtönéveiket összeadva, több emberöltő...kábítószerek, pia, levélszám a különböző nevét nem tudom gyógyszerek, persze nem dokitól, szórakozóhelyen dolgoztam, volt rá vonal...  0-24 buli, ezek mellett viszont semmi értelmes. Rengetek lovét kerestem, de el is szórtam minden szarra. Felvettem egy olyan arcot, hogy már hánytam magamtól is, bunkó, flegma stílus és aki nem bírta annak kocc, hisz nem vagyok kötelező, de az alkeszeknek bejött, így ez a réteg lett az új baráti kör.

Ennek az örületnek kb 3 hónapja lett vége, amikor is az újdonsült aktuális kapcsolatom megvert, muterka ( aki, mint atomanti segít ha baj van) felhozott Pestre.

...és innentől már egy másik történet.

 

 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 17

Szeretném, mert jót tett ezt így leírni, talán még magam sem gondoltam át ezt így ennyire, viszont borúra derű, de most megint ború... rottyon vagyok, totál KO...


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

kemény story

megírod a folytatást?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen