Rocky 2

beast89 képe

Egy kisvárosban nőttem fel.Nem voltunk gazdagok de volt mindenünk amire szükség volt.Nem volt egy támogató család, mindig is a széthúzás volt jellemző rá.Tízéves korom körül megkérdeztem a szüleim, hogy engem örökbe fogadtak vagy miért bánnak másként velem a testvéreimhez képest.Ezek a dolgok vezettek oda, hogy mindenképpen baránőt szerettem volna találni.Volt egy lány akit nagyon kedveltem.Osztálytársak voltunk.Ő volt az egyetlen lány akivel néha beszélgettem.Valentin napon adtam neki egy csokit és utána került engem.Egyszer meghallottam a barátnőjével beszélgetett arról milyen kövér vagyok és a barátnője elkezdett csúfolni.Ezek után már többet nem beszéltem a lánnyal.4-5-ös tanuló voltam csak a matek volt 3-as, matekból soha nem is voltam ennél jobb.Az 5.osztályban a rajztanár felfigyelt rám és hívott rajzszakkörre.Szerettem rajzolni, otthon is sokat rajoltam és ezek után elkezdtem járni a szakkörre.A szakkör második évében 6.osztályban már elég jól ment a rajz.Pályázatokon voltak a rajzaim, okleveleket kaptam és az iskolai kiállításokon is sok rajzom volt látható.(Állítólag még manapság is vannak kirakva rajzaim a helyi iskolában,pedig eltelt 16-17 év.)A rajzszakkör második évében nagyon tetszett egy lány.De ő észre sem vett.Felettem járt és nem volt bátorságom beszélni vele.Kövér voltam, 12 évesen 78kg.Tesiből felmentésem volt, az asztma miatt.Már nem mentünk vele orvoshoz és gyógyszert sem szedtem de nagyon hamar kifulladtam.Imádtam futni, focizni csak nem bírtam sokáig a fulladás miatt.Volt bennem valami dac, bizonyítási vágy.Ezt csak tesiórán éreztem.Vége lett a 6. osztálynak.Állandóan arra a lányra gondoltam.Elhatároztam, hogy lefogyok.A nyáriszünetben akartam lefogyni, hogy amikor szeptemberben visszamegyek a suliba akkor végre észrevegyen az a lány.Elkezdtem edzeni.Futottam,bicikliztem és bátyámnak voltak otthon súlyzói azokkal is edzettem.A szomszéd falu 6km-re van tőlünk.A nyár végére megtettem ezt a távot bicklivel oda-vissza, kétszer egymás után(24km) pihenő nélkül,12évesen.Biciklizés közben végig a lányra gondoltam.Nyár végére lefogytam 67kg-ra.Visszamentünk az iskolába.Nem láttam a lányt sehol.Nem tudtam, hogy nyolcadikas volt és ment középiskolába.Nem változott semmi a fogyásom ellenére sem.Egy barátom volt, ő volt a padtársam és sulin kívül is vele barátkoztam.Szeptember végén jöttek a felmérések tesiórán.Futások,atlétika, torna.A tesitanárnak leesett az álla.Mindenben az egyik legjobb lettem.Azt mondta járnom kell atlétika edzésre mert nagyon jó vagyok.A felmentett, mindenben a végén kullogó gyerekből az egyik legjobb tesis lettem.Ősszel indultam atlétika versenyeken az iskolában és amiben elindultam abban érmet szereztem.Kezdtek az osztálytársak másként nézni rám.A futásokat és a biciklizést otthon már nem csináltam de súlyokat még mindig emeltem.Egy nyolcadikas lány mindig engem nézett szünetben.Nagyon megtetszett.Nem mertem lépni.Egy osztálytársammal üzent, hogy járni akar velem.Hátborzongató volt az egész ami velem történt ilyen rövid idő alatt.Nem tudtam, mertem közeledni felé.Rengeteg esélyem volt, hogy lépjek de nem mertem.Füzetekbe, könyvekbe írogattam a nevét.Hiba volt.A nővérem vagy anyám kutatott az íróasztalomban és meglátták a nevét.Én nem szóltam nekik a lányról.Kiderítették, hogy ki ő.Tél volt.Mentem vacsorázni a konyhába.Anyám és a nővérem ott ültek.Valamiről nagyon halkan beszélgettek.A konyhába értem csendben maradtak, csak furcsán mosolyogtak rám.Elkezdtem csinálni egy szendvicset és hirtelen elkezdtek nevetni."Tudjuk ki az a lány.Miért az a lány, az a lány csúnya.Nem is szép."Ezeket a szavakat hallva összeszorult a gyomrom,gombóc volt a torkomban és futkozott a hátamon a hideg.Könnyes lett a szemem.Annyira meglepődtem nem tudtam megszólalni.Megettem a szendvicset elmentem a szobámba és sírtam.Úgy éreztem az a lány az egyetlen aki szeret,az egyetlen akit érdeklek, a saját családom pedig ilyeneket mondott rá.Kinevettek azért mert azt a lányt szerettem.A bátyám is sportolt.Első lett egy versenyen.Dícsérték,ajnározták érte.Apám felhívta a rokonokat ezzel a dumával "na lehet dicsekedni".Fűtött a bizonyítási vágy.Nem értettem engem miért nem ismernek el soha.Tavaszzal volt egy nagy atlétika verseny.A környező falukból is jöttek diákok versenyezni.Nagyon bizonyítani akartam a szüleim, bátyám és az miatt a lány miatt is.Elképzeltem hogy nyerek és a lány is ott lesz a lelátón és nekem szurkol majd.Jártam az atlétika edzésekre és mellette még otthon is edzettem.Szüleim pedig le akartak állítani.Minek edzel,úgyse nyersz,majd megsérülsz,te nem vagy olyan, nem, hogy inkább a tanulással foglalkoznál.Semmit nem bátorítottak.Ha szóba hoztam nem mondtak rá semmit, vagy csak ilyeneket.Mondtam jöjjenek el a versenyre megnézni.Azt mondták nem érdekli őket, ki kiváncsi arra.Utána már nem mondtam nekik többször, hogy jöjjenek.Eljött a verserny.Ott volt a lány ahogy annyiszor elképzeltem.Távolugráson kívül(abban utolsó lettem) minden számban bent voltam a háromban.Csináltak a végén egy összesítést és öszzetett második lettem.A lány pedig ott szurkolt a lelátón.Nem mentem oda hozzá, pedig arra készültem.Hazamentem, úgy éreztem ez eddigi életem legnagyobb sikere.Nagyon örültem.Aztán a családom reakciója hamar visszarángatott a földre.Leraktam az érmeket az asztalra és vidáman szóltam, hogy megjöttem.Anyám idegesen szól hozzám.Na végre egyél már mert miattad még mindig nincs elmosogatva.Második lettem.Jól van elhiszem egyél már.Inkább a tanulással foglalkozzál ennyit.Testvéreim megnézték az érmeket és nem szóltak semmit.Mintha nem is tartoztam volna ehhez a családhoz.Senkinek egy szép szava nem volt hozzám.Közeledett az év vége és tudtam a szeretett lány elmegy középiskolába.A folyosón sikerült vele pár szót váltanom az utolsó napokban.Nem kezdtünk el járni.Még pár alkalommal beszéltem vele de semmi több.Következő évben 8.osztályos lettem.Sportoltam tovább de az igazi ellenfelek elballagtak és a lány sem járt már a suliba.Már nem érdekelt annyira.Hirtelen népszerű lettem.Sok barátom lett, suli után rengeteget fociztunk.A tanulással sem foglalkoztam sokat.Leromlott az átlagom is.A tanárok is elkezdék mondogatni bezzeg a bátyád,bezzeg a nővéred.Viszont egyre jobban érdekelt a kondizás.Az osztálytársaim által legszebbnek tartott lány(az osztályban) pedig szerelmes lett belém.Sőt a többi osztályból is mosolyogtak és sugdolóztak a lányok mikor megláttak a folyosón.Megjött az önbizalmam de én csak arra a lányra tudtam gondolni aki tavaly a lelátón szurkolt nekem.Nem is nagyon láttam őt és nem ismertem túlságosan de csak rá tudtam gondolni.A folyamatos összehasonlítgatások miatt nem mentem a helyi gimnáziumba.Másik középiskolát választottam ami 40km-re volt tőlünk.

Megosztás Viberen