A múlt árnya

Andrea képe

Közeledve a negyvenhez, eddigi tapasztalataim alapján és önmagam megfigyelése során, arra jutottam, hogy az emberi faj nem a világ közepe, semmiféle égi lény kitüntetett figyelmét nem élvezi, ugyanolyan kicsinyes és ostoba mint az állatok, az alap késztetések ugyanazok, élni addig, ameddig utódokat hozok létre. Erkölcs nincs, a természet nem ismeri a jót vagy a rosszat. Minden megmagyarázható a szűkös erőforrásokért folytatott kíméletlen harccal. Aki a természetet tanulmányozza, pontosan tudja, hogy mennyire jó vagy rossz az élet. Minden más, amit az ember kitalált, púder, szart sem ér, és végső soron semmit sem számít, mert a fajunk annyira degenerált, hogy nem fog évmilliókig létezni. Egy kurta fejezet lesz csupán az élet nagy könyvében.

Az érzések szubjektívek. Miért is kéne elhinnem az anyák ömlengését arról a fantasztikus érzésről, ami átjárja őket a porontytól? Belőném magamat heroinnal, ami eszem ágában sincs, ugyanezt élném át csak poronty nélkül, aki egy 20 éves projekt alsó hangon, amire 40-50 millió forintot költ a szülőpár, mire életképes, önjáró felnőttet nevel belőle. Hatalmas áldozat és tök fölösleges, mert csoró népek állati tempóban szórják tele a világot a kölkeikkel. Ennyire szaporák csak a rágcsálók. Emlősök közül csak az egerekből, patkányokból lehet annyi mint belőlünk, emberekből. A patkányokat kártevőnek tekintjük. Nyugodtan tehetsz egyenlőségjelet a patkány és az ember közé, mert kártevői vagyunk a bioszférának. Hálátlan, tudatlan és gonosz ivadékai vagyunk a természetnek.

Csodálatos.

Mentem egyéb dolgaimmal foglalkozni.

Ui.: Erősnek tűnhetnek a kijelentéseim, de amennyi szarságon átrágtam magamat az évek során, az ilyen kijelentés semmiség. Semmi. Lényegtelen. Ami történt, megtörtént. Tök mindegy, hogy mit írok.


Offline
Csatlakozott: 2010 nov 2

Sajnos az időjárás egyre ritkábban produkál normális tavaszt, aminek szívből örülhet az ember. Ha idén normális tavasz lesz, boldog leszek.


mandula

mandula írta:

Kata 73 írta:

mandula írta:

Zavarban20 írta:

Jól emlékszem a napra mikor történt,, 16 voltam, a suliból mentem haza fele de gondoltam bemegyek a mi családbarát vén cimbóránkhóz aki, eleget ivott... nem volt vele ugy gond.. magányos volt mi meg beszélgettünk vele hogy nehogy beleőrüljön,, Kinyitotta a kaput és én bementem.. kértem egy pohár üdítőt és ő adott is.. megkérdezte mi volt az iskolában és hogy milyen jegyeket kaptam... ekkor én bementem a laptophoz de megszédültem.. egyre jobban éreztem hogy le kell feküdjek mert álmos vagyok.. mielőtt becsúktam a szemem ő mosolyogva közeledett felém és felhúzta a felsőm... aludthattam egy 1 órát talán vagy többet.. nem néztem rá az órára.. csak Ő reá-.. rajtam ült a hímvesszőjén egy cotonnal.. akkor máár ellenkezni is tudtam.. felálltam és ő beletett valamit a zsebembe.. szédülten kábán értem haza .. sírtam egész útón és amikor hazaértem és sírtam még mindig kába voltam de folyton azt hajtogattam hogy ne haragudj... Sad életem fordulópontja.. a legrosszabb leg ocsmányabb dolog.. be xanaxozott... többet is tett az üdítőmbe.. kihasznált.. !!! undorodom magamtól és a lényemtől miatta... :,( 

Nagyon sajnálom. Kéne szakszerű segítséget kérned. NANE: http://nane.hu/erintetteknek/hol-kaphatok-segitseget/

Ne haragudj mandula,de kérlek húzd már alá azt a mondatot amiből kiderült számodra,hogy: anno kért segítséget  ----- annon nem kért segítséget 

Elnézést,hogy kicsit élesen fogalmazok,de nem ok nélkül teszem.

Nem értem, hogy mit kérsz, Kata. Mi az, hogy annon?

Oké, megfejtettem: anno kért segítséget - anno nem kért segítséget.

Sehonnan nem derült ki. Viszont azt gondoltam, hogy reagálok, mert szerintem a nulla reagálásnál jobb egy esetleg nem szándékosan rossz reagálás.


mandula

Kata 73 írta:

mandula írta:

Zavarban20 írta:

Jól emlékszem a napra mikor történt,, 16 voltam, a suliból mentem haza fele de gondoltam bemegyek a mi családbarát vén cimbóránkhóz aki, eleget ivott... nem volt vele ugy gond.. magányos volt mi meg beszélgettünk vele hogy nehogy beleőrüljön,, Kinyitotta a kaput és én bementem.. kértem egy pohár üdítőt és ő adott is.. megkérdezte mi volt az iskolában és hogy milyen jegyeket kaptam... ekkor én bementem a laptophoz de megszédültem.. egyre jobban éreztem hogy le kell feküdjek mert álmos vagyok.. mielőtt becsúktam a szemem ő mosolyogva közeledett felém és felhúzta a felsőm... aludthattam egy 1 órát talán vagy többet.. nem néztem rá az órára.. csak Ő reá-.. rajtam ült a hímvesszőjén egy cotonnal.. akkor máár ellenkezni is tudtam.. felálltam és ő beletett valamit a zsebembe.. szédülten kábán értem haza .. sírtam egész útón és amikor hazaértem és sírtam még mindig kába voltam de folyton azt hajtogattam hogy ne haragudj... Sad életem fordulópontja.. a legrosszabb leg ocsmányabb dolog.. be xanaxozott... többet is tett az üdítőmbe.. kihasznált.. !!! undorodom magamtól és a lényemtől miatta... :,( 

Nagyon sajnálom. Kéne szakszerű segítséget kérned. NANE: http://nane.hu/erintetteknek/hol-kaphatok-segitseget/

Ne haragudj mandula,de kérlek húzd már alá azt a mondatot amiből kiderült számodra,hogy: anno kért segítséget  ----- annon nem kért segítséget 

Elnézést,hogy kicsit élesen fogalmazok,de nem ok nélkül teszem.

Nem értem, hogy mit kérsz, Kata. Mi az, hogy annon?


Kata 73

Zavarban20 írta:

Szia igen 20 éves vagyok és 16 évesen Történt.. amugy az igazi nevem Noémi.. nem titkolom Smile voltam már pár helyen ahol tudtak volna segíteni de nem igazán ment jól.. magyon nehéz a múlt miatt lehelyezkednem és pénzt teremtenem egy magán dokira vagy ilyesmi.. bánom a napot mikor bementem azon a kapun.

Nézd,ami történt,nem tudod meg nem történté tenni.De a feldolgozásához,mindenképpen segítségre lenne szükséged,nem feltétlenül a fizetős pszichológusok a legjobbak,hanem azok ,akik tudnak és hozzámernek kezdeni  az ilyen eset feltárásához ,illetve a terápiád menetét fel tudják vállalni.Tehát itt elsősorban a szaktudáson, az empátián a  múlik  nagyon sok  minden.


Offline
Csatlakozott: 2017 jan 30

Szia igen 20 éves vagyok és 16 évesen Történt.. amugy az igazi nevem Noémi.. nem titkolom Smile voltam már pár helyen ahol tudtak volna segíteni de nem igazán ment jól.. magyon nehéz a múlt miatt lehelyezkednem és pénzt teremtenem egy magán dokira vagy ilyesmi.. bánom a napot mikor bementem azon a kapun.


Kata 73

mandula írta:

Zavarban20 írta:

Jól emlékszem a napra mikor történt,, 16 voltam, a suliból mentem haza fele de gondoltam bemegyek a mi családbarát vén cimbóránkhóz aki, eleget ivott... nem volt vele ugy gond.. magányos volt mi meg beszélgettünk vele hogy nehogy beleőrüljön,, Kinyitotta a kaput és én bementem.. kértem egy pohár üdítőt és ő adott is.. megkérdezte mi volt az iskolában és hogy milyen jegyeket kaptam... ekkor én bementem a laptophoz de megszédültem.. egyre jobban éreztem hogy le kell feküdjek mert álmos vagyok.. mielőtt becsúktam a szemem ő mosolyogva közeledett felém és felhúzta a felsőm... aludthattam egy 1 órát talán vagy többet.. nem néztem rá az órára.. csak Ő reá-.. rajtam ült a hímvesszőjén egy cotonnal.. akkor máár ellenkezni is tudtam.. felálltam és ő beletett valamit a zsebembe.. szédülten kábán értem haza .. sírtam egész útón és amikor hazaértem és sírtam még mindig kába voltam de folyton azt hajtogattam hogy ne haragudj... Sad életem fordulópontja.. a legrosszabb leg ocsmányabb dolog.. be xanaxozott... többet is tett az üdítőmbe.. kihasznált.. !!! undorodom magamtól és a lényemtől miatta... :,( 

Nagyon sajnálom. Kéne szakszerű segítséget kérned. NANE: http://nane.hu/erintetteknek/hol-kaphatok-segitseget/

Ne haragudj mandula,de kérlek húzd már alá azt a mondatot amiből kiderült számodra,hogy: anno kért segítséget  ----- annon nem kért segítséget 

Elnézést,hogy kicsit élesen fogalmazok,de nem ok nélkül teszem.


mandula

Zavarban20 írta:

Jól emlékszem a napra mikor történt,, 16 voltam, a suliból mentem haza fele de gondoltam bemegyek a mi családbarát vén cimbóránkhóz aki, eleget ivott... nem volt vele ugy gond.. magányos volt mi meg beszélgettünk vele hogy nehogy beleőrüljön,, Kinyitotta a kaput és én bementem.. kértem egy pohár üdítőt és ő adott is.. megkérdezte mi volt az iskolában és hogy milyen jegyeket kaptam... ekkor én bementem a laptophoz de megszédültem.. egyre jobban éreztem hogy le kell feküdjek mert álmos vagyok.. mielőtt becsúktam a szemem ő mosolyogva közeledett felém és felhúzta a felsőm... aludthattam egy 1 órát talán vagy többet.. nem néztem rá az órára.. csak Ő reá-.. rajtam ült a hímvesszőjén egy cotonnal.. akkor máár ellenkezni is tudtam.. felálltam és ő beletett valamit a zsebembe.. szédülten kábán értem haza .. sírtam egész útón és amikor hazaértem és sírtam még mindig kába voltam de folyton azt hajtogattam hogy ne haragudj... Sad életem fordulópontja.. a legrosszabb leg ocsmányabb dolog.. be xanaxozott... többet is tett az üdítőmbe.. kihasznált.. !!! undorodom magamtól és a lényemtől miatta... :,( 

Nagyon sajnálom. Kéne szakszerű segítséget kérned. NANE: http://nane.hu/erintetteknek/hol-kaphatok-segitseget/


Kata 73

Zavarban20 írta:

Jól emlékszem a napra mikor történt,, 16 voltam, a suliból mentem haza fele de gondoltam bemegyek a mi családbarát vén cimbóránkhóz aki, eleget ivott... nem volt vele ugy gond.. magányos volt mi meg beszélgettünk vele hogy nehogy beleőrüljön,, Kinyitotta a kaput és én bementem.. kértem egy pohár üdítőt és ő adott is.. megkérdezte mi volt az iskolában és hogy milyen jegyeket kaptam... ekkor én bementem a laptophoz de megszédültem.. egyre jobban éreztem hogy le kell feküdjek mert álmos vagyok.. mielőtt becsúktam a szemem ő mosolyogva közeledett felém és felhúzta a felsőm... aludthattam egy 1 órát talán vagy többet.. nem néztem rá az órára.. csak Ő reá-.. rajtam ült a hímvesszőjén egy cotonnal.. akkor máár ellenkezni is tudtam.. felálltam és ő beletett valamit a zsebembe.. szédülten kábán értem haza .. sírtam egész útón és amikor hazaértem és sírtam még mindig kába voltam de folyton azt hajtogattam hogy ne haragudj... Sad életem fordulópontja.. a legrosszabb leg ocsmányabb dolog.. be xanaxozott... többet is tett az üdítőmbe.. kihasznált.. !!! undorodom magamtól és a lényemtől miatta... :,( 

Szia Zavarban 20!

Ha jól gondolom  nicknév utáni számból akkor 20 éves vagy most.

16 voltál .Hányszor beszéltél erről ,-azóta,- bárkinek is? 


Offline
Csatlakozott: 2017 jan 30

Jól emlékszem a napra mikor történt,, 16 voltam, a suliból mentem haza fele de gondoltam bemegyek a mi családbarát vén cimbóránkhóz aki, eleget ivott... nem volt vele ugy gond.. magányos volt mi meg beszélgettünk vele hogy nehogy beleőrüljön,, Kinyitotta a kaput és én bementem.. kértem egy pohár üdítőt és ő adott is.. megkérdezte mi volt az iskolában és hogy milyen jegyeket kaptam... ekkor én bementem a laptophoz de megszédültem.. egyre jobban éreztem hogy le kell feküdjek mert álmos vagyok.. mielőtt becsúktam a szemem ő mosolyogva közeledett felém és felhúzta a felsőm... aludthattam egy 1 órát talán vagy többet.. nem néztem rá az órára.. csak Ő reá-.. rajtam ült a hímvesszőjén egy cotonnal.. akkor máár ellenkezni is tudtam.. felálltam és ő beletett valamit a zsebembe.. szédülten kábán értem haza .. sírtam egész útón és amikor hazaértem és sírtam még mindig kába voltam de folyton azt hajtogattam hogy ne haragudj... Sad életem fordulópontja.. a legrosszabb leg ocsmányabb dolog.. be xanaxozott... többet is tett az üdítőmbe.. kihasznált.. !!! undorodom magamtól és a lényemtől miatta... :,( 


mandula

Andrea írta:

100%, hogy nem lesznek gyerekeim. És ezzel nincs semmi baj.

Szerintem mindenkinek jobb így.



mandula

Andrea írta:

A függeszkedő hörcsög is jól kifejezi helyzetem abszurditását. Marad.

Te tudod. Nekem egy aranyos hörcsög látszik a képen. Hol van itt a keménység?


Offline
Csatlakozott: 2010 nov 2

A függeszkedő hörcsög is jól kifejezi helyzetem abszurditását. Marad.


Offline
Csatlakozott: 2010 nov 2

100%, hogy nem lesznek gyerekeim. És ezzel nincs semmi baj.


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Szerintem Andi ha találsz olyan férfit, akit szeretsz, meg fog változni a hozzáállásod a gyerekvállaláshoz. Én is puszta önzőségből szültem, mert látni akartam magunkat a gyerekeimben. És sikerült is. Mostmár, hogy takony kiskamaszok, néha megkérdőjelezem, hogy jó döntés volt-e, de aztán csinálnak valami kedvességet, és megint olvadok. Én sem akartam anyám hibáiba beleesni a gyereknevelés során, de egyre többször észlelem magamon, hogy anyámra hasonlítok. Na ilyenkor próbálok változtatni. Mégsem olyan könnyű dolog ez a gyereknevelés.

Egyébként van olyan barátnőm aki nem szült kényszerűségből mert nem volt hím hozzá, és teljesen boldogan él, hírből sem ismeri a depressziót, egy más életre rendezkedett be. Ez is egy választás.

 


Kata 73

mandula írta:

Kata 73 írta:

Andrea írta:

Egyszerűen az anyámmal pocsék a kapcsolatom, és fogalmam sincs, hogy szeretem-e? Pedig elméletileg az anyával való kapcsolatnak jónak kéne lennie, életre szólónak és alapvetőnek az egész életre nézve. Nálunk nincs meg a bizalmi kötődés. Sosem beszéltem anyámnak a gondjaimról, sőt, azokat titkoltam előle, mert kiröhögött, vagy dühös lett, amiért ilyen hülye a lánya. Nem kéne ennyit rágódnom az elbaszott múlton. Ami megtörtént, megtörtént. Visszavonhatatlan, bármennyit agyalok vagy kesergek rajta.

Annnyira nem vagyok embergyűlölő mint tűnik, de tényleg ki tud akasztani a sok baromság, és hülyeség, valamint az ostobaság félelmetes mértéke.

 

Szerinted miért írtam abban a stílusban?

Kötődési zavar.

Andi,hasonló cipőben járunk az anyai kapcsolatok terén.

Igaz nekem van 2 felnőtt gyerekem,és egy percig nem bántam meg ,hogy a világra hoztam őket.De pont az ellenkezője a kapcsolatom velük ,mint nekem az anyámmal.

Valamit nagyon megtanultam az életben :ami nekem fájt, fáj ,azt nem teszem meg a gyerekeimmel.Egy ideig olyan voltam én is míg meg nem láttam a félelmet a kétségbeesett kiszolgáltatottságot a  2-4 éves gyerekeim szemében.Sokkolt.és akkor következett be az úristen mit csinálok ,ez nem én vagyok ,hanem .......azóta nem bántalmazom őket sem fizikailag ,sem verbálisan,és nem tekintem őket a tulajdonomnak.Gyereket nem azért szülünk,hogy bírtokoljuk,manipulálva irányítsuk az életét.Hanem azért,hogy egy ideig tanuljunk egymástól ,,élvezzük egymás társaságát," rácsodálkozva egymásra és a  külön kis világukra,majd leválva rólunk szabadon repülhessenek .

Elnézést, kicsit sziruposra sikeredett a válaszom

Én azért szültem a gyerekeket, mert önző vagyok és szerettem volna, ha van valaki (vannak valakik), akik hozzám tartoznak. És ösztönből. Ez egy olyan mély ösztön, amit senki nem tud kikutatni. Három hónappal azelőtt, hogy teherbe estem a nagyobb gyerekkel, még az unokatesóim pár hetes csecsemőit egy családi eseményen (esküvő) meg sem néztem. Szinte már-már féltem és undorodtam (?) tőlük. Mikor három hónappal később kiderült, hogy terhes vagyok, én voltam a világ legboldogabb embere.

És nem, egyáltalán nem volt-van szirupos az anyaság, egyedül neveltem a gyerekeket egészen pici koruktól. És rengeteg fáradtság és lemondás és felelősség és kitudjamégmi volt.

De néha, ha rájuk nézek és látom a vonásaikban az én vonásaimat vagy hallgatom őket és hallom a szavaikban az én gondolataimat, akkor úgy érzem, hogy minden jó. Ez tart kábé 1 percig. Smile

És hányszor megkérdőjelezem, hogy jó anya vagyok-e. Mint tegnap, mikor a kissebbel már ordítozásig fajult, hogy feküdjön már le. És akkor arra gondolok, hogy én, aki tök liberális vagyok, miért nem engedem, hogy még fent maradjon. És az a válasz, hogy tudom, hogy egy hétig beteg volt, pihenésre van szüksége, eleget gépezett már. De ezt magyarázd el egy kiskamasznak. Nem tudod, ezért nem magyarázkodsz, csak ordítasz. (Mert fáradt vagy és pörögsz és mert csak.)

Nehéz dolgok ezek. Smile


 

 


mandula

Kata 73 írta:

Andrea írta:

Egyszerűen az anyámmal pocsék a kapcsolatom, és fogalmam sincs, hogy szeretem-e? Pedig elméletileg az anyával való kapcsolatnak jónak kéne lennie, életre szólónak és alapvetőnek az egész életre nézve. Nálunk nincs meg a bizalmi kötődés. Sosem beszéltem anyámnak a gondjaimról, sőt, azokat titkoltam előle, mert kiröhögött, vagy dühös lett, amiért ilyen hülye a lánya. Nem kéne ennyit rágódnom az elbaszott múlton. Ami megtörtént, megtörtént. Visszavonhatatlan, bármennyit agyalok vagy kesergek rajta.

Annnyira nem vagyok embergyűlölő mint tűnik, de tényleg ki tud akasztani a sok baromság, és hülyeség, valamint az ostobaság félelmetes mértéke.

 

Szerinted miért írtam abban a stílusban?

Kötődési zavar.

Andi,hasonló cipőben járunk az anyai kapcsolatok terén.

Igaz nekem van 2 felnőtt gyerekem,és egy percig nem bántam meg ,hogy a világra hoztam őket.De pont az ellenkezője a kapcsolatom velük ,mint nekem az anyámmal.

Valamit nagyon megtanultam az életben :ami nekem fájt, fáj ,azt nem teszem meg a gyerekeimmel.Egy ideig olyan voltam én is míg meg nem láttam a félelmet a kétségbeesett kiszolgáltatottságot a  2-4 éves gyerekeim szemében.Sokkolt.és akkor következett be az úristen mit csinálok ,ez nem én vagyok ,hanem .......azóta nem bántalmazom őket sem fizikailag ,sem verbálisan,és nem tekintem őket a tulajdonomnak.Gyereket nem azért szülünk,hogy bírtokoljuk,manipulálva irányítsuk az életét.Hanem azért,hogy egy ideig tanuljunk egymástól ,,élvezzük egymás társaságát," rácsodálkozva egymásra és a  külön kis világukra,majd leválva rólunk szabadon repülhessenek .

Elnézést, kicsit sziruposra sikeredett a válaszom

Én azért szültem a gyerekeket, mert önző vagyok és szerettem volna, ha van valaki (vannak valakik), akik hozzám tartoznak. És ösztönből. Ez egy olyan mély ösztön, amit senki nem tud kikutatni. Három hónappal azelőtt, hogy teherbe estem a nagyobb gyerekkel, még az unokatesóim pár hetes csecsemőit egy családi eseményen (esküvő) meg sem néztem. Szinte már-már féltem és undorodtam (?) tőlük. Mikor három hónappal később kiderült, hogy terhes vagyok, én voltam a világ legboldogabb embere.

És nem, egyáltalán nem volt-van szirupos az anyaság, egyedül neveltem a gyerekeket egészen pici koruktól. És rengeteg fáradtság és lemondás és felelősség és kitudjamégmi volt.

De néha, ha rájuk nézek és látom a vonásaikban az én vonásaimat vagy hallgatom őket és hallom a szavaikban az én gondolataimat, akkor úgy érzem, hogy minden jó. Ez tart kábé 1 percig. Smile

És hányszor megkérdőjelezem, hogy jó anya vagyok-e. Mint tegnap, mikor a kissebbel már ordítozásig fajult, hogy feküdjön már le. És akkor arra gondolok, hogy én, aki tök liberális vagyok, miért nem engedem, hogy még fent maradjon. És az a válasz, hogy tudom, hogy egy hétig beteg volt, pihenésre van szüksége, eleget gépezett már. De ezt magyarázd el egy kiskamasznak. Nem tudod, ezért nem magyarázkodsz, csak ordítasz. (Mert fáradt vagy és pörögsz és mert csak.)

Nehéz dolgok ezek. Smile


mandula

Andrea írta:

Egyszerűen az anyámmal pocsék a kapcsolatom, és fogalmam sincs, hogy szeretem-e? Pedig elméletileg az anyával való kapcsolatnak jónak kéne lennie, életre szólónak és alapvetőnek az egész életre nézve. Nálunk nincs meg a bizalmi kötődés. Sosem beszéltem anyámnak a gondjaimról, sőt, azokat titkoltam előle, mert kiröhögött, vagy dühös lett, amiért ilyen hülye a lánya. Nem kéne ennyit rágódnom az elbaszott múlton. Ami megtörtént, megtörtént. Visszavonhatatlan, bármennyit agyalok vagy kesergek rajta.

Annnyira nem vagyok embergyűlölő mint tűnik, de tényleg ki tud akasztani a sok baromság, és hülyeség, valamint az ostobaság félelmetes mértéke.

Nem lekicsinyelni akarom a problémádat, de szerintem itt a búrán kábé az emberek 80-90 százalékának borzasztó a kapcsolata az anyjával és/vagy apjával. (Apádról nem írtál, pedig érdekelne.) Kíváncsi vagyok, ha csinálnánk egy kérdőívet ezzel kapcsolatban, mi jönne ki belőle.


mandula

Andrea írta:

A réti sas termetre mint egy nagy tyúk. Persze a lábai, csőre egyből jelzik, hogy ragadozóról van szó, és a kitárt szárnyai is hatalmasak, de ha csak totyog a földön a baromfiudvarban, nem annyira fenséges. Nem igazán vadászik csirkékre, A hasonlat a bezártságra utal, hogy sasként tengődök egy baromfiudvarban, mert nem merek szárnyalni, és nem hiszem el, hogy tényleg képes vagyok rá. Pedig nem tyúk, hanem sas vagyok. Nevetséges helyzet.

Értem, köszi. Első lépésként nem teszed fel egy sas képét profilképnek?


mandula

Zsolt2 írta:

A patkányos hasonlat viszont sántít. A patkány az evolúció sikeres terméke, az ember előtt is létezett, az ember után is fog. Néha, mint minden élőlény, túlhasználja az életterét, de ilyenkor belépnek a fékek, és helyreáll az egyensúly. Az ember viszont kimeríti az erőforrásokat, feléli a Földet, mindeközben degenerálódik, így evolúciós zsákutca. És nem a sokporonytú csórók emésztik föl mindazt, amink még van, hanem épp az egykés, fejlett nyugati társadalmak fogyasztanak fék nélkül, őrült tempóban.

Így van. A természetben minden szép és minden jó. Elrendez mindent a természet. Talán a Rejtett dimenziók c. könyvben olvastam még gyerekként, hogy a lemmingek is vízbe ölik magukat, ha túlszaporodnak.

És pontosan, az ész nélkül szaporodó szegény(ebb) néprétegek még mindig kevésbé kártékonyak vagy mutatnak kártékony példát, mint a nyugati civilizáció, ami tök beteg.


Online
Csatlakozott: 2010 dec 26

Okoz még örömet a tavasz? Emlékszem régen mennyire vártad és hogy örültél neki...



Kata 73

Andrea írta:

Egyszerűen az anyámmal pocsék a kapcsolatom, és fogalmam sincs, hogy szeretem-e? Pedig elméletileg az anyával való kapcsolatnak jónak kéne lennie, életre szólónak és alapvetőnek az egész életre nézve. Nálunk nincs meg a bizalmi kötődés. Sosem beszéltem anyámnak a gondjaimról, sőt, azokat titkoltam előle, mert kiröhögött, vagy dühös lett, amiért ilyen hülye a lánya. Nem kéne ennyit rágódnom az elbaszott múlton. Ami megtörtént, megtörtént. Visszavonhatatlan, bármennyit agyalok vagy kesergek rajta.

Annnyira nem vagyok embergyűlölő mint tűnik, de tényleg ki tud akasztani a sok baromság, és hülyeség, valamint az ostobaság félelmetes mértéke.

 

Szerinted miért írtam abban a stílusban?

Kötődési zavar.

Andi,hasonló cipőben járunk az anyai kapcsolatok terén.

Igaz nekem van 2 felnőtt gyerekem,és egy percig nem bántam meg ,hogy a világra hoztam őket.De pont az ellenkezője a kapcsolatom velük ,mint nekem az anyámmal.

' Valamit nagyon megtanultam az életben :ami nekem fájt, fáj ,azt nem teszem meg a gyerekeimmel.Egy ideig olyan voltam én is míg meg nem láttam a félelmet a kétségbeesett kiszolgáltatottságot a  2-4 éves gyerekeim szemében.Sokkolt.és akkor következett be az úristen mit csinálok ,ez nem én vagyok ,hanem .......azóta nem bántalmazom őket sem fizikailag ,sem verbálisan,és nem tekintem őket a tulajdonomnak.Gyereket nem azért szülünk,hogy bírtokoljuk,manipulálva irányítsuk az életét.Hanem azért,hogy egy ideig tanuljunk egymástól ,,élvezzük egymás társaságát," rácsodálkozva egymásra és a  külön kis világukra,majd leválva rólunk szabadon repülhessenek .

Elnézést, kicsit sziruposra sikeredett a válaszom


Offline
Csatlakozott: 2010 nov 2

Egyszerűen az anyámmal pocsék a kapcsolatom, és fogalmam sincs, hogy szeretem-e? Pedig elméletileg az anyával való kapcsolatnak jónak kéne lennie, életre szólónak és alapvetőnek az egész életre nézve. Nálunk nincs meg a bizalmi kötődés. Sosem beszéltem anyámnak a gondjaimról, sőt, azokat titkoltam előle, mert kiröhögött, vagy dühös lett, amiért ilyen hülye a lánya. Nem kéne ennyit rágódnom az elbaszott múlton. Ami megtörtént, megtörtént. Visszavonhatatlan, bármennyit agyalok vagy kesergek rajta.

Annnyira nem vagyok embergyűlölő mint tűnik, de tényleg ki tud akasztani a sok baromság, és hülyeség, valamint az ostobaság félelmetes mértéke.


Offline
Csatlakozott: 2010 nov 2

A réti sas termetre mint egy nagy tyúk. Persze a lábai, csőre egyből jelzik, hogy ragadozóról van szó, és a kitárt szárnyai is hatalmasak, de ha csak totyog a földön a baromfiudvarban, nem annyira fenséges. Nem igazán vadászik csirkékre, A hasonlat a bezártságra utal, hogy sasként tengődök egy baromfiudvarban, mert nem merek szárnyalni, és nem hiszem el, hogy tényleg képes vagyok rá. Pedig nem tyúk, hanem sas vagyok. Nevetséges helyzet.


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 8

Amit az első bekezdésben írtál, az teljesen pontos. Már a 70-es években is megfogalmaztak hasonlókat az emberiséggel kapcsolatban, ha jól emlékszem Konrad Lorenz is valami ilyesmikre jutott az A civilizát emberiség 8 halálos bűne című könyvében. De hát  nehéz ezzel a tudással együtt élni, sokkal jobb, ha abban ringatjuk magunkat, hogy a világ fejlődik, egyre jobb lesz, soha nincs visszalépés és minden bajt meg tud oldani a tecnika fejlődése, a tudomány. És nem akarjuk tudomásul venni, hogy az ősközösség az emberiség által létrehozott társadalmak nem embernek valók. Vallások, hiedelmek, háborúk, egymás kirablása, rabszolgaság, egyenlőtlenségek - mind a mai napig, csak a világnak ezen a nyugodt és boldog felén ezt nem annyira érzékeljük.

 

A patkányos hasonlat viszont sántít. A patkány az evolúció sikeres terméke, az ember előtt is létezett, az ember után is fog. Néha, mint minden élőlény, túlhasználja az életterét, de ilyenkor belépnek a fékek, és helyreáll az egyensúly. Az ember viszont kimeríti az erőforrásokat, feléli a Földet, mindeközben degenerálódik, így evolúciós zsákutca. És nem a sokporonytú csórók emésztik föl mindazt, amink még van, hanem épp az egykés, fejlett nyugati társadalmak fogyasztanak fék nélkül, őrült tempóban.

 

 


Kata 73

Én elolvastam a régi blogbejegyzéseidet is.

Sokaknál talán kivágná a biztosítékot a felfogásod,az élethez való hozzáállásod,de isten bizony én tisztelem az ilyen embereket ,akik így fel merik vállalni azokat a gondolataikat is amelyek teljesen eltérnek a társadalom által elvárt  gondolkodástól viselkedésmódtól normáktól.

Hogy miért élünk?

Mert még az orvostudomány nem fedezte fel a pszichés betegség kialakulásának szülő mint esetleges génhordozó -átörökítő anyag a magzatban- terhesség alatti szűrő vizsgálatot.De lehet még a gyerekvállalás előtt sterilizálni kellene azokat a szülőket akik esetleg kiszűrnének .

Azt hiszem, akkor valóban rohamosan csökkenne a népesség szám

és egekig nőne az abortuszok száma ha mégis becsúszna a gyerek mint a világ menetét akadályozó egy őrült világ felé vezető  az ép elméjüek biztonságos fejlődését  ...az őrültek a világ felesleges  gátló tényezői..........,

Ez a való világ?

 


mandula

CatEye írta:

Indiában  még nem, de a családtervezésre már nagy hangsúlyt fektetnek. Kezdik megérteni, hogy ilyen ütemben nem bővülhetnek. Pénzt adnak bizonyos területen, ha nem szülnek a nők. De itt is sok megölt leánycsecsemőt találnak, mert azokkal hozományt kell adni, ha férjhez megy, csak nyűg a szülőnek.

Igen, Indiában nem a lánymagzatokat vetetik el, hanem a lánycsecsemőket ölik meg, ennek évszázados hagyománya van. Értem, szóval ott is igyekeznek visszafogni a népszaporulatot.


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Indiában  még nem, de a családtervezésre már nagy hangsúlyt fektetnek. Kezdik megérteni, hogy ilyen ütemben nem bővülhetnek. Pénzt adnak bizonyos területen, ha nem szülnek a nők. De itt is sok megölt leánycsecsemőt találnak, mert azokkal hozományt kell adni, ha férjhez megy, csak nyűg a szülőnek.


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Jó lenne, ha egyénileg is szabályozni tudnánk már a gyerek nemét, persze állítólag vannak erre praktikák. Biztos sokan lennének, akik inkább lány iránya döntenének. Smile

 


mandula

Sas a baromfiudvarban. Ezen gondolkozom. A tyúkok lennének az anyák, Andrea te meg a sas, aki "kíméletlenül" (valójában "megfelelően") lesi a kiscsirkéket? Vagy ez mit jelent? Tényleg nagyon érdekel.


mandula

CatEye írta:

Szerintem nem mindegy mit írsz. Egyrészt magadat is jellemzi, másrészt sokmindenki olvassa.

Sajnálom, hogy ilyen nagy keserűség van benned az emberek iránt. Esetleg egy terápia segíthetne ezt feldolgozni,megkeresni, hogy miből táplálkozik.

Egyébként igazad van, nem mindenkinek kell ezen a világon anyává válni, van aki alkalmatlan rá, van aki nem szeretne, van aki jobb ha heroinnal lövi be magát helyette, a meg nem született gyerek szempontjából is jobb.

A kutatások szerint 2050-re eléri az emberiség száma a maximumot es onnan csökkenni fog, egyrészt a szűkös erőforrások, másrészt Kína szabályozása miatt.

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Kínában és Indiában szabályozzák a születendő gyerekek nemét (is), mint tudjuk. (Pár hetes magzatnál uh-gal megállapítják, hogy fiú lesz-e vagy lány és ha lány, elvetetik.) Óriási nőhiány várható ezekben az országokban.

Indiában is szabályozzák a születendő gyerekek számát?



Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Szerintem nem mindegy mit írsz. Egyrészt magadat is jellemzi, másrészt sokmindenki olvassa.

Sajnálom, hogy ilyen nagy keserűség van benned az emberek iránt. Esetleg egy terápia segíthetne ezt feldolgozni,megkeresni, hogy miből táplálkozik.

Egyébként igazad van, nem mindenkinek kell ezen a világon anyává válni, van aki alkalmatlan rá, van aki nem szeretne, van aki jobb ha heroinnal lövi be magát helyette, a meg nem született gyerek szempontjából is jobb.

A kutatások szerint 2050-re eléri az emberiség száma a maximumot es onnan csökkenni fog, egyrészt a szűkös erőforrások, másrészt Kína szabályozása miatt.

 


mandula

Akár hiszed, akár nem, nem mindegy, hogy mit írsz. Smile Elég sokan olvassuk a sorstársaink blogjait, hozzászólásait.

Látom, töröltél egy részt, szerintem jól tetted. A kurva ugyanis azt a nőt jelenti, aki pénzért szexet "ad".

Az, hogy az anyákról rossz a véleményed, teljesen rendben van. És az apákról? (Komolyan kérdem.)

Az, hogy az emberiségről rossz a véleményed, az is rendben van. (Bár az emberek nem addig élnek, amíg szaporodnak, csak megjegyzem.)

Mi lenne, ha állatokkal foglalkoznál, ha az emberiséget ennyire utálod? Lehet kutyákkal, cicákkal foglalkozni pölö.


Kata 73

Valóban tök mindegy!

Valóban tökmindegy?

Valóban:  tök mind egy

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen