Jó és rossz barátok

amarilla képe

Régen jártam erre... de most újra igényem van rá, hogy röviden összefoglaljam - és megosszam - a fontosabb történéseket az elmúlt évekről.... mert szeretném látni, hogy igenis, haladok, előre. És inspirálni benneteket is, aki a saját, nehéz, lassan tisztuló utatokat járjátok..

Néha nehéz és fájdalmas döntéseket kell hoznunk annak érdekében, hogy gyorsabban haladhassunk egy ÁLTALUNK VÁGYOTT, EGÉSZSÉGESEBB, HARMONIKUSABB, BIZTONSÁGOSABB ÉLET FELÉ...

Néha kétségbe vagyok esve, hogy nem haladok... pedig csak rá kell néznem a listámra.....- mi minden van a hátam mögött  - tk. minden évben van egy fontos áttörés - vagy érzelmi, vagy munka fronton, vagy valami fontos felismerés....

Azt hiszem, az összes áttörés közül az egyik legfontosabb, hogy egyértelműen átvettem az irányítást, az érzelmi kontrollt a családomban. Mondjuk ehhez kellett az is, hogy más, hasonló helyzetben levő nőkkel is beszéljek.... 

10 évi házasság után ugyanis végre leesett a tantusz, hogy mi a fene az, ami olyan nagyon furcsa a férjemmel... Hát... : a férjem Aspergeres!!! 

Ez a felismerés óriási megkönnyebbülést hozott. Most már nem várok el tőle olyasmit, amit egyszerűen nem lehet elvárni. És sokkal elfogadóbb vagyok vele. És egyidejűleg tudatosítom azt is, ami óriási előny egy Aspie-val: utálja a változást, és ez azt is jelenti, hogy rettentő hűséges. El sem tudom mondani, hogy ez mit jelent nekem, aki reszketek a biztonságért és a családom egységéért...

Mindez közben azt is jelenti, hogy megértettem:  szinte teljes egészében engem terhel az egészséges érzelmi légkör kialakítása és fenntartása, a "megfelelő barátok" megtalálása... - és a nem megfelelő mérgező, romboló "barátok" távoltartása.

Sajnos, ilyenekből is jutott éppen.

Hála az internetnek, videóknak és cikkeknek, terápiának és kurzusoknak - kőkeményen megtanultam, hogy mit jelent az énvédelmi határok meghúzása,  és pontosan tudom, kit kell kihajítani az életünkből...

Mérgező emberekkel szemben nem ismerek tréfát, és nincs elnézés és kompromisszum.

Az érzelmi abúzust semmilyen körülmények között nem tolerálom, mint ahogy azt is jól felmértem, hogy egy mérgező barátság képes még egy házasságot is romba dönteni.

Megkönnyebbülten kijelenthetem:

A családom érzelmi alapjait megértettem, feldolgoztam, tudom, hogy hol állok, a férjem és a fiam hol áll, és merre akarok tovább menni.

Tudom, hogy kit engedek közel, és ki az, akit messzire elüldözök az otthonomból. 

Hálás vagyok ezekért az élményekért is, mert hozzájárulnak a személyiségem erősödéséhez, a sikerhez, a céltudatos döntések gyakorlásához.

Sokat dolgozom azon, hogy új baráti kapcsolatokat létesítsünk, és türelmes vagyok...

 

Megosztás Viberen