Na, úgy döntöttem, hogy nem csapongok, és nem kavarom bele az előadásomba az afrikai törzsi táncokat.

sőt, még a magyart sem.

le kell mondanom a lelkemnek egy másik rettenetesen fontos részéről... de ezt majd legközelebb..

hiába, azért tanutlam elég sok táncot meg mindent, hogy tudjam - koreográfiában és filmben sem lehet mindent, mindent elmondani...

ez állandóan hibám volt minden vizsgán.

nem tudtam kiválasztani egy főfókuszt.

most talán már jobban fog sikerülni?

a lényeg az, hogy ÉN TUDOM - hogy ez egy ősi dolog, a mondókázás és a táncolás, és az afrikai gyerekek éppúgy élvezik és utánozzák a felnőtteket, mitn a magyar gyerekek....

bár az az igazság, hogy amikor a művészet kiszakad a kultúrából, akkor mintha elveszíteni az értelmét... hm... ezen még elgondolkodom...