Ma voltunk először az új iskolában a gyerekemmel hosszabban.

Beengedtek bennünket a tanórára. Nagyszerűen ment. Annyira édes volt - először nem akart leülni - az ajtónál állt, mint aki karót nyelt, hiába invitálta a tanárnő bejjebb.

Viszont az ajtónál állva is nagyon figyelt, és lelkesen jelentkezett minden egyes kérdés után!!

A tanárnő anynira szuper volt, mindig felszólította őt - mutatta, hogy igen, látja őt! - és kérdezte, hoyg honnan tud ilyen sokat! hát, az előző iskolájában tanulta!

Aztán volt egy jópofa feladat - ki kellett találni, milyen ízeket kóstoltak.

És csupe nagyon finomság volt - csokifagyi meg vaniliafagyi!! meg eperfagyi!

na, hát ezek után már csak szeretni fogja az új iskolát,??!!!

Aztán kitalálta a tanárnő, hoyg valamit írni kéne egy lapra -ahhoz viszont már ugye le is kellett ülni - tehát mégis sikerült őt odacsalogatni egy iskolapadhoz, és írt is lelkesen!

a szünetben focizás volt, aztán le is léptem, mert nagyon jól ment minden.

Délután meg már nem is akart hazajönni velem, már anynira jól érezte magát. nagyon helyesek voltak a gyerekek is vele, meg a felnőttek is. Törődnek vele!!  oda vagyok a boldogságtól.

Télen húzós lesz a távolság miatt - de talán még lehet is valaki, aki néha befuvaroz minket?? - meglátjuk.

eddig úgy ment midnen, mitn a karikacsapás. majdcsak ezután is lesz valahogy: )