Óvodáskoruk óta barátkoznak a gyerekeink. Most messzebb laknak egymástól, mert ők elköltöztek - de anyukával továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és a két gyerek kapcsolatát is óvjuk, vigyázzuk, mert látjuk, hogy mennyire szeretik egymást... - már többször vendégeskedtünk egymásnál és színházba is rendszeresen visszük őket együtt.

Tegnap először együtt is aludtak, az én kisfiam az ő kislányánál.

Anyuka nevetve mondja: elválaszthatatlanok, a paplan alatt együtt akartak aludni.

Istenem, ha az én anyám is adott volna lehetőséget az én számomra, hogy avlami hasonlót megélhessek... hogy a szeretet az nem egy félelmetes dolog, az valami jó, az bizalommal teljes, azt a szülők támogatják -

Ez az anyuka ráadásul jó barátnőm is. És ismerjük egymást családját - a nehézségeket is - és óvjuk, vigyázzuk ezt a gyermekkori szerelmet... ami tele van csodákkal ----

Tudjuk, az élet kiszámíthatatlan - de hátha megmaradnának ők ketten egymásnak ... - meglátjuk. Mindenesetre mi segítjük őket, hogy szerethessék egymást továbbra is...