Annyira szuperul sikerült a kis napló, annyira büszke vagyok rá, nem is tudom elmondani!!!!!!

Ilyenkor érzem, hogy azért a sok élettapasztalat és tanulmányok mégis megmutatják magukat - átsütnek a személyiségemen - és nyomot hagynak a legártatlanabb tevékenységeimben is...

A kisfiamnak azt ajánlottam, hogy azokat a fotókat, amik nem illettek a történetbe, úgy használjuk fel, hogy valami kedves címet adunk a fotógyűjteménynek.

Pl.: Az én Boldogság-kertem...

De az én kisfiam egy sokkal jobb megoldással jött: Az én Csillag-kertem'

Merthogy vettem tegnap egy csomó kis csillagos matricát, hogy azzal díszítsük a naplót.

Hát, mit mondjak. nagoyn gyönyörű lett.

És ilyenkor megint bevillan: nem az a fontos, hoyg MIT, hanem hogy HOGYAN...

A csillagos díszítésen túl tettünk bele kis meglepetést - borítékot, amit ki kell nyitni+ - a kisfiam teljesen hibás helyesírásával!!! :) -

én meg iniciálét rajzoltam a mesénk elejére, ahogy illik egy rendes történetírótól - -

és margót körbe... - az elkészült oldalakat kiszíneztük, és margót is rajzoltunk körbe.

Poén is van benne - piros nyíl követi a nyuszika útját egyik oldal aljáról a másik oldal tetejére -  hogy ti. milyen magasra repült fel a kis nyuszika... (gyerekem felhajította! ) -

hát ,ennyi.

a történet nem valami borzasztóan csavaros - inkább egyszerű és kedves.

síugrást játszanak üveggolyókkal, aztán a nyuszika is ugrálni akar . és a kisfiamat akarja edzőnek.

aztán vége a játéknak, megfürdenek és alszanak. és álmunkban is nevetgélnek. :)

hát ennyi.

boldog vagyok. jól sikerült. és tetszik a kisfiamnak, és az ő munkája is vastagon benne van. Közös élmény, közös emlék...

puszi, megyek a kis nyuszi naplót szerkeszteni.....

készen kell lennie ma!!!

el tudtad olvasni?

szia, resdi, csinál mostanában furi dolgokat a búra.....

Az iskolában van egy kis nyuszi, amit a hétvégén mindig más gyerek vihet haza.

Óriási nagy kedvenc, és meg lehet mutogatni neki otthon játékokat, barátokat, programokat, mindent, amit csak akarnak a gyerekek.

A szülőknek pedig végül egy kis naplóban kell megörökíteniük a hétvégét, lehetőség szerint egy kis történetet kreálni a fotókhoz....

Hát, azt hiszem, én túlzásba viszem ezt a naplóírást -

De valahogy úgy vagyok vele, hogy ez a bejegyzés a gyerekem, a családunk - és elsősorban a naplóíró anya!!! - névjegye, nem kell ugyan, hoyg tökéletes legyen, de azért a lehető legjobbat szeretném mutatni magunkból... - szóval, nagyon komolyan veszem!!

Mert aztán ez egy örök emlék, és a gyerekek imádják olvasgatni, nézegetni, és a legviccesebb talán akkor lesz, amikor már érettségiznek......????

Tehát éjszakába nyúlóan egy jó pár órát eltöltöttem a legjobb fotók kiválasztásával, amiket aztán nagy nehezen tömörített fáljban többször több változatban elküldtem e-mailen apának, hogy nyomtassa ki a mh.eén.

Közben norvégul megírtam a fotók köré egy nagyon cuki kis történetet, nagyon meg vavyok elégedve vele, norvég anyanyelvű anyuka már ki is javította. (tehát nagyon változtatni most már azon sem lehet...)

Apa pár nap késéssel végre megérkezett a kinyomtatott fotókkal...

És bátortalanul kérdezgetem - nem lenne mégis jobb a fényes fotópapír??

Hát de, igen. ...

szegény apa hiába dolgozott órákig-  már megrendeltem sürgősséggel az új képeket. fényeseket, nagyobbakat, szebbeket.

és ha nálam lesznek a képek, akkor talán végre beírom a mi kis történetünket is a naplóba...

remélem, most egy darabig nem jön se kis nyuszi, se kis kutya látogatóba... .... ........