Végül nem került rám sor - mert ez egy olyan hivatalos kis nyitója volt a csoportnak - de én nagyjából kész voltam a prezentációmmal.

nagoyn jó, hogy van mgé időm javítani rajta.

Jövő hónapban leszek!! nagy kivetítővel!! :)

most készítek kis kiosztandó anyagot is - hogy mindenki követni tudja  - és infokat rajta...

vérprofi leszek!!! :)

szuper, hogy van időm...

és rájöttem, hogy jó bornak is kell a  cégér - nekem egyértelmű ez a projekt, annak, aki ezt nem ismeri, annak nem...

 el kell mondani!! hogy mit csinálunk és miért!

hogy a felolvasás jó! és hogy rengeteg ágon lehet leágazni belőle...

mondokázásból éneklésbe

mozgás kapcsolható hozzá

tánc

de ha nincs szövegtudás - akkor semmi sincs!!

hát, legalábbis én így gondolom...

és most bújom a cikkeket - és igenis, úgy van az, hoyg a szókincs az kisgyermekkorban alapozódik meg és borzasztóan fontos.... megjósolja a szövegértést későbbi iskoláskorban!!

és ilyenkor mindig elájulok, hogy azért a magyar kultúra milyen erős és milyen gyönyörű....

és hogy mennyit kapunk mi ebből kisgyermekkorunk óta....

és most majd hozzáteszem az előadásomhoz azokat az ijesztő adatokat, hogy a szülők már nem olvasnak fel a gyereküknek otthon...

megfeleződött azoknak a szülőknek a száma az utóbb két évben, akik felolvasnak. Svéd adat.

ijesztő.

és most, hogy tudatosabb vagyok ezen a téren is, rengeteget olvasok fel újabban a gyerekemnek.

volt egy időszak, hogy nyavlygott, hogy a fejemből mondjak mesét, mert valóban, nagyon vicces meséket tudok kitaálni.

de jobban szerettem volna inkább a könyvek felé terelni az érdeklődését és teljesen klassziuksan felolvasni.

és a Lackfi könyv versei akkora sikert arattak, hogy most már könnyedén megy a könyvből való felolvasás.

megismertem a Tündérváros lakóti is ,CSiribít és Pankát egy új magyar barátságból itt, és Imbusz mestert is Pudlimásszal.

nagyon fontos, hoyg a cammog, battyog, lógatja az orrát, rácsodálkozott, megvakarta az üstökét - meg ilyenek - elhangozzanak és beépüljenek...

nem könnyű....

és a suliban is nyavalygok, hogy ők meg legyenek már szívesek komolyan venni a gyerekem norvég nyelvtudását. mert ők azt hiszik ,hogy mindent ért - de én tudom, hogy nem...

és azt is tudom persze, hogy ezt nem könnyű kideríteni....

pontosan tudom....

Na, ma feltettem olyan nagy kérdéseket - hgoy ha kultúra átadásról beszélünk, akkor ugye megkerülhetetlen : Mit, Kinek, Mikor, Hogyan,

és a magyar kultúra ezerrel nyomul be a képbe

és elképesztő, hoyg a magyar kultúraoktatás az óvodáinkban mennyire erős.

hogy mondókázni, játszani, táncolni, kézműveskedni tanulnak a gyerekek mrá nagyon pici kortól...

és hogy ez hogy megy tovább aztán

és hát a néptáncvonal az egészen döbbenetesen erős...

végigbőgtem ma néhány óvodai anyáknapját és szüreti bált - elképesztően ügyesek és bájosak - és szinte minden óvónő tud ilyet.

itt norvégiában egy vagyonba kerül, hogy a gyerekek valamilyen kultúrát magukba szívjanak a magániskolákban...

nagyon érdekes, ahogy végre is oda lyukadok ki, hogy a norvég óvódapedagógus képzés nagyon elméleti - és ez szuper, hiszen majdnem pszichológusok a képzett óvodapedagógusok -

viszont a gyakorlati dolgokban szánalmasak.

nem tudnak énekelni, mondókázni, kézműves dolgokat csinálni - elkeserítő...

mesét mondani, dramatizálni, - mi pedig már az ovtól kezdve kívülről tudunk verseket...

tehát tk. kell is nekik egy kis frissítés!! :)