Ma előbb hoztam haza az iskolából a kisfiamat. Gondoltam, csinálunk egy jó napot.

Ehhez képest hülye fejemmel a leckével indítottam.

Nem, nem is jól mondom, előbb ettünk egy szendvicset. meg egy kis sütit is utána.

Ezután megcsináltunk egy fél leckét.

aztán ő akart még egy sütit. én meg mondtam, hogy majd vacsora után.

és itt elromlott minden.

A tájfun lecsapott, és én tehetetlen voltam... odaálltam vitatkozni, fizikailag ellenállni. A sütit jó magas polcra eldugtam. Ő megütött, megrúgott, a képeket a falról földhöz vágta (Ikea, plasztik) - és mgé egy széket is nekem akart vágni - de azt azért már időben kivettem a kezéből...

És a végén mégis megkaparintotta a sütit és befalta. és odajött hozzám és a képembe vigyorgott majszolva....

Most akkor mi van? ha megtaláljta a sütit, akkor hagyjam, hogy megegye, különben csatatért lesz a lakás?és különben is, nem a világ vége egy süti?

ne tartsak otthon  egyáltalán sütit?

mikor mondtam neki, hogy ebből csak az lesz, hogy nem veszek sütit, akkor közölte, hogy nem baj, mert majd ő vesz a zsebpénzéből.

mi ez,  hatalmi harc? az agyam leghátsó zugából?találtunk egy vitapontot, és itt élesednek az érzelmek? egyébként minden oké lenne?

ki vagyok akadva.

és el vagyok keseredve. ma bőgtem is egy sort.