Kleó,
teljesen tipikus ez a késős dolog.... mindent az utolsó pillanatra halasztani, stresszelni aztán, mert nem úgy sikerülnek a dolgok, - miért is sikerülne, igaz? - utálni kimozdulni a saját álmodozós, merengős, menekülős belső világunkból...
kemény dió.
hát, nagyon igyekszem.
idén jól sikerült legalább a munkastart - még a fél ház szabin van, de én már tanulgatom az új gyerekek nevét, elrendeztem a ruhatárat nagyon szépen - ABC szerint, és belül is feliratozva, mit hova kell tenni - mert nem csak a ygerekek újak, hanem a szülők is!!
szóval, tanulom, miylen az, három héttel előre készülni valamire...
és egyre kevvesebb időbe fog telni, tudom...
nagyon igyekszem...
most pl. már rendezgetem a sapkákat, kesztyűket.
itt hamar besköszönt az ősz...
És egyszerűen scak tudomásul veszem, hogy nekem minden dupla időbe telik, és kész.
vagy tripla időbe.
de ez nem azt jelenti, hogy megfutamodok!!!