Nincs rövid út  - ezt kell megértenem.

akármibe is vágok bele - nyelvtanulás és egyetem - és utána munka, munkáltató - akár vállalkozás, minden időbe telik. minimum öt év.

és ezt valahogy anyagilag is át kell vészelnem.

és közben olykor-olykor terápiára is kell pénz...

most ősztől még biztosan akarok zeneterápiába járni, mert most a szarságokat már előrángattuk és megnézegettük, és kihajítottuk, most lehet építkezni, új mintázatokat vésni a lelkembe. egy pótanyát és egy pótapát kaphatok a zeneterápiámban, akik szeretnek és ringatnak és hisznek bennem.

ezt a hitet és nyugalmat, hogy sikerülni fog, ezt kell belső mintázattá tennem.

mert olykor zokogva kapaszkodom a férjembe, szükségem van a támogatására, és ezt természetesen ő nem tudja megadni... neki megvan a maga munkája...

nyugi. nekem eddig még minden sikerült amit a fejembe vettem. ez is sikerülni fog, egy titka van, nem szabad feladnom.

régi álom volt a férj és gyerek és család és biztonság, most az megvan.

régi álom igazából az önálló üzleti tevékenység is, csak nem tudtam, hogy mi az, amihez én igazán értek.

a drámapedagógiához pedig igenis értek.

erre fel tudom építeni a vállalkozásomat.

és ha jól belegondolok, akkor a legmélyebb igazság az, hogy ebben a tevékenységben sűrűsödik minden, eddig tudattalan vágyam, tudásom, formális és nemformális legyen bár.

mert emlékszem, hogy egyszer régen olvastam egy gyönyörű összefoglalót a boderline-okról, és a cikk azt sugallta, hogy a borderline-ok számára egy lehetséges megoldás, ha a szimbólumokkal maradnak...

a mesék és legendák és mítoszok világában.

és ez az üzenet befészkelte magát valahogy mélyen a fejembe, nagyon mélyen, a lelkem legbelsőbb zugába.

és most tessék, itt van. élhetnék a a mesék birodalmában.

igen, ez én vagyok. ez nagyon az enyém.

ebben sűrűsödik minden, ami számomra érték és fontos.

megcsinálom.

ma elgondolom a legrosszabb verziót, ami ebből kisülhet, és akkor talán megnyugszom, ha megértem, hogy mindneképpen szerzek tapasztalatot, az az idő és pénz, amit ebbe a tevékenységembe fektetek, az valamilyen módon meg fog térülni...

nyugi. nyugi. nyugi.

ezt is értem már ,hogy a legalattomosabb ellenségem a pánik, a stressz.

megbírkózom vele, mert ez tanulható.

relaxálni, jól bánni magammal, nem pánikolni, a pozitív gondolatokat kiválasztani a sok lehetséges gondolatroham közül - ebben kell erősödnöm.

ez mind tanulható. és ebben még a pszichom is tud segíteni.