Sikerült felfüggesztenem a rendelésemet - mert persze a nagy kapkodásban tele volt hibával a névjegykártyám.

Most alszom rá egyet, meg még egyet, és ha már aludtam rá eleget, akkor megrendelem IGAZÁN.

Hányódom, mélységek és magasságok között, pánikolok, szédülök, a torkomban dobog a szívem...

Gyakorolnom kell a pozitív gondolkodást. Hogy nekem ez sikerülni fog.

hogy Norvégiában élek, és a férjem jól keres, és nem fogok az utcán aludni, ha óvatosan haladok előre.

és hogy jó a program, amit kitaláltam, még pénzt is tudok kapni érte valahonnan...

és van egy mentorom a vállalkozássegítő csoportnál.

fel is fogom hívni, hogy ez így most akkor jó-e szerinte.

igen. beszaladok ma talán hozzá.

tudja, hogy nem vagoyk teljesen százas, és ő nagyon segítőkész.

az is a baj, attól is rohadtul szorongok, hogy rámásztam egy-két segítőmre túlságosan - ennyire nem szabad nyomulni, mert elriasztom őket...

nyugi. majd előkerülnek, mert nekik is megvan a maguk élete és maguk ritmusa.

nem hajt a tatár, egy nagy hegyet megmászni csak kitartóan és okosan lehet, nem lendületből.

nyugi.

mindjárt leülök és megtervezem a napomat...

és kitalálom, hogy kitől tudnék támogatást kapni, hogy ne omoljak össze.