Olyan rohadtul szerencsésnek érzem magam, hogy megtalálom a "jó embereket"...

David egy kanadai Feldenkrais tanár, aki Bécsben él. És évente kétszer jön Osloba. A fene tudja, hogy miért, mert olyan nagoyn jó pénzt szerintem azért nem keres, de mindenesetre jön és tanít.

Én meg privát órákat szoktam venni tőle, és többnyire a kurzusára is elmegyek, de most nem merek, mert túl sérülékeny vagyok...

Szóval. Tőle tanultam a trükköt.

Gondolj egy emberre, akivel nehéz a viszonyod. (azér ne a a szüleidre ,ha lehet. valaki másra - főnök, munkatárs, beosztott ,szomszéd, gyerek, lehetőleg ne a sajátod ,stb.)

namármost - jelenítsd meg a lelki szemeid előtt - vagy nézd a fotóját.

ha már "látod őt", akkor takard le a jobb szemedet, és nézd őt csak a bal szemeddel.

Mondd ki hangosan, hogy mit látsz, és milyen érzések keletkeznek benned.

Most csináld ugyanezt a másik szemeddel.

tanulság?

a Feldenkrais tanárom szerint nem arról van szó, hogy csak az egyikszemünkkel kellene nézni a világot, hogy boldogok legyünk - inkább arról, ohgy a két szemünket harmóniába hozzuk.

nem könnyű. de nem is lehetetlen.

addig is, amíg ez mgé nehezen megy, olykor letakarom a -... jobb szememet, és csak a ballal nézek a vélt ellenségeimre...

és olyankor meglátom, hogy né, hát nem is olyan rémesek, mint ahogy olykor gondolom.

jó gyakorlást nektek is!