Nem, nem így értettem. Hogy cserben kellene hagyni azokat, akik nem tudtak felül emelkedni a traumán. éppen ellenkezőleg.
de nem megy ez nekem. és nagoyn neki is tudok keseredni...
elfáradtam most.
nem áll jól nekem a politika.
egészen egyszerűen csak nem szeretem, ha rasszista megjegyzések röpködnek. és nme szól érte senki.
és a "mi fogjuk diktálni az iramot, nme pedig a többség" - így leírva nagyon hülyén hangzik természetesen. naivan, relfektálatlanul és bután.
igazából, valójában, arra gondoltam, hogy a hozzászólásokból és hallgatásokból kiderült, ohgy a nagy többség hogy gondolkodik...
és én most nagoyn fáradt vagyok kifejteni ezt a gondolatmenetemet.
nem csillog a szemem. sőt.